Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

15. Fejezet

Namjoon pov:

Felért egy kIsEbB szívinfarktussal mikor közölték velem, hogy nem telefonálhatok mivel nem lesz időm illetve engedélyt sem adnak rá! Konkrétan nem volt soha sem lehetőségem a szerelmemmel beszélni! Meg igazuk volt, időm sem volt! Már csak egy hét van vissza ebből az egészből! Úgy jöttem el Koreából mint egy egyszerű irodai dolgozó, de úgy megyek majd vissza, mint Korea legnagyobb cégének főnöke! Jinnie biztos büszke lesz rám amiért sikerült.. Viszont aggódom.. Mármint.. Majdnem három, hónapja nem beszéltünk és mi van, ha azt hiszi elhagytam? Istenem én abba belehalmék! Baszki, ha tudtam volna, hogy nem beszélhetek majd velük, akkor el se jövök! Nem ér nekem a munka meg a pénz annyit, hogy teljesen le kelljen mondjak róluk! Igen, eleve miattuk jöttem el, hogy nekik mindent meg tudjak adni, de akkor még úgy volt, hogy beszélhetek velük! Én ezt nem így akartam! Nekem ez így nem megy! Csak egy hetet kellene még kibírjak, de egyszerűen nem megy!

Amikor azt mondom, hogy nem megy, azt úgy is gondolom! Úgy nézek ki mint egy élőhalott, fogytam vagy öt kilót, folyamat dolgozok, ha lenne időm aludni, nem tudok, sokat iszok, de azt is a szobámban, mivel képtelen lennék lemenni egy bárba! Még csak az kéne, hogy valaki nekiáljon tekergetni magát nekem! Visszakézből csapnám agyon és akkor lőttek a munkámnak! Ahj istenem kezdem teljesen elveszteni a kontrollt az életem felett! Ritkán tudok enni, emiatt mint mondtam, fogytam! Rengeteg papírral foglalkozok, többnyire pénzügy illetve szerződéyek feltételei! Kezdek teljesen megszakadni!

A reptérre tartok, épp egy taxiban ülök alig hiszem el, hogy megcsináltam! Sikerült baszki! Sikerült! Megyek haza, Jinniem! Apa jön haza Mia! Istenem úgy hiányoznak! Az ablakon kifele bámulok, s próbálok nem sírni a honvágy miatt. Megérkezek a reptérre, kifizetem a taxit, s bőröndjeimmel elindulok felcsekkolni a gépre. Miután ezzel megvoltam, következett a felszállás. A szívem a torkomban dobogott, gyomromat pedig egyfajta izgatott görcs kezdte el szorongatni! Boldog vagyok! Mehetek haza! A reptéren már felhívhattam volna Jinniet, de meglepetésnek szánom a hazaérkezésemet! Nagyon remélem, hogy nem arra kell hazaérnem, hogy épp egy másik sráccal hempereg..

Bealudtam az úton, de leszállás előtt tíz percel sikerült felébrednem! Az ablakon nézelődtem kifele, s a repülőn lévő digitális kijelző szerint délután három van! Akkor Mia még oviban van, Jinnie pedig dolgozik! Le tudom rakni a cuccaimat otthon és el tudok menni az oviba! Mia nagyon fog nekem örülni!! Ahj istenem, annyira hiányzott már az otthonom! Végre ismerős emberek, ismerős helyek, és a kedvenc személyeim! Vajon Taehyung pocakja mennyit növekedett? Mia mit tanult az oviban? Kooknak sikerült ez a motorszerelős vállalkozás? Jinnievel minden rendben? Ahj istenem képtelen vagyok már várni! Már ttényleg csak pár perc választ el attól, hogy teljesen otthon érezzem magam!!

A saját autóm illata, a saját hazám levegője. Mit is mondhatnék, boldog vagyok! Úgy hiányzott már minden! Egy kutyának érzem magam, aki farkát rázva csahol! Egyszerűen majd kicsattanok! Jön a tavasz, csak ennyi kell! Végre vége van a nehéz télnek! A csomagtartóban pigennek ajándékok az én kis heecegnőimnek, az ablakom félig lehúzva, én pedig még mindig öltönyben vagyok, mivel még nem öltöztem át! Ahj nagyon izgulookkk! Mi van, ha Jinnie lecserélt? Ahj istenem mi van, ha Mia már mást hív apának?? Képtelen lennék elviselni! Bár mondjuk otthon nem találtam másik férfire utaló nyomokat, de attól még ngyon aggódok! Csak három hónap volt.. Azalatt csak nem történt akkora váltás.. Leparkolva az óvoda előtt, látom, hogy sokan összesúgnak. Kiszállok, s bemegyek az udvaron játszók közé. Egy fiatal csávó löki a hintában a kislányomat, míg Jin mosolyogva társalog vele, néhány gyerek rohangál össze-vissza, vannak akik csúszdáznak és három ovónő kávézik. Fel is figyel a három nő az érkezésemre. Mélyen meghajolnak előttem majd sóhajtanak, egyszerre.. Oh bassza meg, mi történt?? Tovább megyek a hinta felé, s ekkor kislányom észrevesz és sipítva majdhogynem kiugrik a hintából.

-APAAAA!! - Csapódott nekem, én pedig csak szorosan ölelgettem és puszilgattam. Jinnie csak megilletődve állt a hinta mellett, a másik csávónak pedig egy ér kidülledt a homlokán. Aha, szóval lecserélt! De legalább még Miának számítok valamit.. Nagyon elszomorodtam, hogy mit ne mondjak. Igaz, hogy csak úgy eltűntem, majd megjelentem a semmiből, de akkor sem érdemeltem volna meg, hogy lecseréljen..

-Hát szia Hercegnőm! Mondd csak milyen volt a napod? Mi történt amíg apa nem volt itt? - Kérdeztem továbbra is előtte gugolva.

-Nagyon jó volt a napom, ma egész nap festettünk és Hyunjintól kaptam puszit! - Kezdett bele vigyorogva. - Ahj képzeld Hyunjin azt mondta, hogy ő a hercegem, szóval én az ő hercegnője vagyok! Miután pedig elmentélett új ovóbácsink, Theo! Ő nagyon vicces, de nem kedvelem annyira mert nagyon rá van tapadva anyura! Anyu nem örült ennek, de utána jóban lettek! - Mondta megfogva a kezem és elkezdett odahúzni. Jin még mindig csak állt. Állt ott egyhelyben. Ennyire vagyok neki fontos. Ide se jön, látom rajta, hogy megcsalt.. De mi van, ha azt hitte, az, hogy nem válaszolok azt jelenti leléptem..? De nem léptem le!

-T-Te vissza jöttél? - Kérdezte lesápadva.

-Hé mit képzelsz magadról, hogy lelépsz, elhagyod őt és utána meg még ide mersz pofátlankodni?! Pont mikor végre nyitott lenne valaki másra is! - Jött nekem az a faszfej.

-Nem emlékszem, hogy valaha is leléptem volna! A munkámat végeztem és hűséges voltam Seokjinhez! De úgy tűnik neki nem volt ennyire fontos ez az egész! - Néztem a könnyes íriszeibe. Tovább lépett és nyitott valaki másra. Hát persze. Amilyen gyorsan jött a mi kapcsolatunk, olyan gyorsan ment is! Bassza meg most is együtt lennénk, ha nem mentem volna el! Én basztam el az egészet!

-Hogy mondhatsz ilyet? Tudod mennyit sírt azért mert nem válaszoltál neki? - Lökött meg. Próbálok higgadt lenni és nem Mia előtt verni szarrá ezt a gecit, de nagyon közel állok hozzá, hogy elveszítsem minden önuralmam! - Azt ugye tudod, hogy tegnap lefeküdtünk? Simán igent mondott volna arra, hogy összejöjjünk, ha te nem jelensz meg itt! - Lökdösött tovább. Na és itt borult el az agyam. Jin befeküdt EZ alá? Jin képes volt lemondani rólam? Mit tett ez a fasz, hogy az én Jinniem elhagyott miatta? Miben jobb? Talán csak annyiban, hogy ő itt volt amikor én nem!

-Oh igen, Hercegnőm? - Néztem a könnyes Seokjinre. Sír. Ahj baszki én ezt nem bírom! Elvesztettem őt és még ő sír! Hát mekkora egy tahóval csalt meg?

-É-Én azt hittem, nem kellek neked! - Motyogta sírva. - Csa-Csak tovább akartam lépni, hogy ne okozzak majd kellemetlenséget.. - Tört fel belőle. Mia a lábába bújt.

-Hercegnő, mikor mondtam neked azt, hogy nem szeretlek? Mondtam, hogy vissza fogok jönni! Egyszerűen nem volt lehetőségem felhívni téged! - Mondtam egy sóhajtás után. - De úgy látszik képtelen lettél volna várni rám! Csak egy üzleti útról lett volna szó, én vártam rád, de te úgy tűnik más karjaiba estél! - Néztem a srácra aki öntelten vigyorgott.

-Theo, én.. Tudom, hogy azt mondtam, megpróbálom nem szeretni Namjoont, de nem tudom nem szeretni! - Nézett kétségbeesetten arra a gecire. Idegesítő vigyora leolvadt arcáról és meglepődött. - Nem érdekel, hogy elment és nem válaszolt! Nem érdekel, hogy szenvedtem! Ahogy rá nézek tudom, hogy ő is! És én ezt az egészet nem így akartam! Elhitetted velem, hogy nem kellek neki! Hagytad, hogy túlgondoljam és ezzel tönkre tegyem magam! Minden hülyeséget tömtél a fejembe mondván, itt vagy nekem! Ki nem szarja le! Elbasztad! Tönkre tettél engem és az életemet Theo! Nem kellett volna megbízzak benned! Nem Namjoon tehet a szenvedésemről, hanem TE! - Ment neki sírva. - Ha nem itatsz le tegnap, nem fekszek le veled! - Csattant a keze a másikon. - Addig tűnj el amíg Namtól nem kapsz! - Nézte a már majdnem sírót. Eskü nagyon gyenge ez a srác! Komolyan, egy kislányos pofon után bőg! Tényleg fusson amíg tőlem nem kap!