Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

9. Fejezet

Seokjin pov:

A konyhában álldogálva nézem, ahogy Joonie próbálja kitalálni, hogy hogyan is kell kinyitni úgy a lisztet, hogy ne kerüljön minden hova és ne szakadjon szét a zacskója. Vicces látvány, próbál nagyon de nagyon óvatos lenni, de valahogy nem megy neki és egy óvatlan pillanatban szétszakítja az egész zacskót és a pulton szétterül a liszt. Bocsánatkérőn pislog rám és lesüti a szemeit. Irtózatosan aranyos látvány!

-Semmi baj Joonie! Söpörjük le a lisztet a pultról és tegyük bele ebbe a tálkába! - Szemei felcsillantak és lelkesen kezdte el megoldani amit kértem tőle. Rendben, ez itt szépen itt marad, most a következő nehéz feladat az lesz, hogy a vajat be kell rakni a mikróba.

-Ez egyszerű lesz! - Bólintott és megfogta az egész kocka vajat és úgy mindenestől akarta belerakni a mikróba.

-Jézusom állj meg! - Vettem ki a kezéből sipátozva - Kiskutya helyett új mikrót akarsz venni? A csomagolásától tőnkre megy a mikró! Ki kell szedni belőle, belevágni egy tálkába és úgy! - Kezdtem el mutogatni mit, hogy csináljon!

-Oh.. - Sóhajtotta miközben hátulról átölelt. - Bocsánat! - Motyogta tarkómba

-Semmi baj! Mostmár ezt is tudod! - Kezdtem el a vajjal együtt mindent összedolgozni. Nekem olanyan gyorsan megy, de szegénykémnek még van mit tanulnia! Sebaj, én segítek neki!

-Mia mikor jön? - Kérdezte a szekrényből egy muffintepsit elővéve.

-Mennyi az idő? - Kérdeztem rá se nézve. Tovább kevergetem a masszát és félre rakom ahogy Joonie ideadja a tepsit.

-Fél hat. - Mondja ismét megölelve.

-Akkor mostmár itt kellene legyen... - Sóhajtottam és ekkor meg is csörrent a telefonom. Joonie idehozta és a zöld ikonra nyomva kihangosította. - Szia anya! - Mondtam neki miközben a formába töltögettem bele a muffin tésztát.

-Szia kicsim! Mia kicsit elidőzött a papával a játszón, most indulunk! - Mondta anyukám jókedvűen. - Mondd csak, Namjoonnal hogy vagytok? - Kérdezte kedvesen. Anya egész támogató volt a kapcsolatunkkal, csak apa nem. Ő nagyon nem bírta az elején Jooniet! De mostanra mintha kezdene megbékélni. Egyszer még söröztek is együtt és arról is beszéltek, hogy mi legyen a kerttel! Akkor nagyon boldog voltam! Joonie szülei nem örültek annak, hogy a fia egy férfival van, pláne nem a gyereknek, de amint találkoztak Miával és megkóstolták a főztömet, hajaj, úgy megszerettek minket, hogy szerelmem már kezdi azt hinni, minket jobbam szeretnek a szülei! Igaz, kezdetben szerintem az volt a bajuk a kapcsolatunkkal, hogy én voltam Nam pszichológusa!

-Jajj, velünk minden rendben! Hú! Képzeld anyu, Jooniet előre léptetik és egy három hónapos képzés után övé lesz a cég!! - Vigyorogtam miközben már a krémet kezdtem el csinálni. Szerelmem továbbra is hátulról ölel engem és néha egy-egy pusziban részesít.

-Úristen ez nagyon jó hír! - Biztosra veszem, hogy most büszke Jooniera! - Oh úgy látom Mia kicsit álmos, majd leragadnak a szemei! -

-Majd, ha hazajön biztos nem lesz ilyen fáradt! - Legyintettem egyet, amit úgyse láthat szülőm.

-Előfordulhat. - Nevetett egyet. - Rendben kicsikém, akkor leteszem, olyan tizenöt, húsz perc és ott vagyunk! - Én is elköszöntem majd a hűtőbe bedobtam a vaníliás krémet.

-Csoki van itthon? Szereti, ha van rajta csoki reszelék! - Joonie benézett a szekrénybe és elővett egy tábla natúr milkát.

-Olyan gyönyörű vagy! - Sóhajtott mielőtt ajkaimra tapadt volna. Lágyan mozgatta párnácskáit, amit én is oly lassan viszonoztam felé. Annyira édesek a csókjai! Imádom ezeket a dús ajkakat! Hogy lehet valakinek ilyen dús és vastag az alsó ajka? Olyan tökéletes.. Hirtelen alsó ajkamat fogai közé vette, s gyengéden megharapta. Egy halk nyögés szökött ki torkomból és mégjobban tenyereibe nyomtam fenekemet.