Az új lány

/ 34 /: Sherry szemszöge

Nem volt túl sok kedvem visszamenni és táncolni Sophieval. Még többet inni az eddigieknél annál inkább, ezért így is tettem. Senki másnak nem tűnt fel, hogy valójában nem élveztem az egész estét. A sarokban ülve húztam le még egy felest, amikor Sophia odaült mellém. Próbált győzködni, hogy táncoljak vele legalább egy zenére, de nem igazán sikerült neki. Még azt is megkérdezte mivel vehet rá, mit tegyen, hogy a következő zenére megmozduljak. Már tudtam, hogy elérte azt a részeg énét, akinek hiába fog az ember nemet mondani, úgyis rá fog venni arra, amit ő szeretne. Ezért is fogtam meg a kezét és álltam fel, mikor következőként elindult a kedvenc száma. Eleinte csak lépegettem mellette és a karomat mozgattam le-fel, mikor egy lassabb résznél közelebb jött hozzám és a testemhez simulva akart rávenni a mozgásra. Összehangolta a csípőnket és a homloka hozzáért az enyémhez, így nézett a szemembe és mosolygott. Azt hiszem elpirultam közben, lehetséges, hogy tetszik nekem. Ő akkor is kihoz a komfortzónámból, ha épp rossz kedvem van és erre eddig senki nem volt képes. Egy gyors és hirtelen mozdulattal megfogta a kezem, háttal fordult nekem és a derekára rakta az egymásba fonódott kezünket. Éreztem, ahogy az egész teste hozzásimul az enyémhez, amitől még jobban zavarba jöttem, de kedvem támadt megcsókolni is. Közelebb hajoltam az arcához, mire ő kicsit elfordította a fejét és így a nyakát sikerült megpuszilnom.

Még így táncoltunk egy darabig, közben ittuk az újabb feleseket és egyre jobb kedvem lett. Talán Sophie az oka vagy csak a túlzott alkohol, nem tudom. Már javában szédültem és mondatok alkotására képtelen voltam, mikor valamit a fülembe súgott, de nem hallottam a zenétől, ekkor kiabálta azt, hogy menjünk fel az emeletre, hátha találunk egy csendes szobát, mert nem akarta, hogy mindenki hallja, amit mondani szeretne.
Előre engedett az ajtóban, majd bekulcsolta maga mögött az ajtót. Leültem az ágyra és kérdőn néztem rá, de ő csak megfordult odasietett hozzám és megcsókolt. Meglepődtem, aztán visszacsókoltam és már az ölemben is volt, minden olyan gyorsan történt, az egyik percben a pólóját szedtem le róla, a következő pillanatban már azt vettem észre, hogy a hátamon fekszem, miközben a végig puszilja a testem. El sem hiszem, hogy megtörtént, olyan hihetetlen volt, mindig azt hittem, hogy Laurennel lesz az első, de talán jobb is így. Feküdtünk az ágyon egymás mellett egy ideig, aztán hirtelen felpattant és elkezdett gyorsan felöltözni.

- Ez hihetetlen volt. - mondtam neki.

- Az. - zárta le röviden, amin összezavarodtam.

- Tudod, arra gondoltam, hogy a jövőhéten elmehetnénk moziba. - javasoltam, de nem is tudom honnan jött.

- Mi? Moziba? Te most randira próbálsz hívni? - állt meg az ajtóban és felhúzott szemöldökkel nézett rám.

- Igen, azt hiszem.

- Jaj szivem, nagyon cuki vagy, de a monogámia nem nekem való. Ne hari, de én az egyetemi éveimet csak élvezem, és sajnálom ha félreérthető voltam. De így hogy belém estél, gondolom már nem fogunk többet lefeküdni. Jobb, ha gyorsan felöltözöl, mert ha kilépek innen hamar betévedhet bárki. Na puszi.

Kiment. Csak úgy otthagyott engem a szobában. Nagyon szíven ütött, amiket mondott nekem, de hallgattam rá és miután gyorsan felöltöztem, lementem még inni. Még több feles után láttam, ahogy egy fiúval megy fel az emeletre és ki sem szakadtak egymás szájából. Kiszaladtam a házból és elkezdtem sétálni egy random irányba. Összezavarodtam és már nem tudtam eldönteni, hogy ő van ekkora hatással rám, vagy csak az alkohol teszi. Nem tudtam sírni, sem pánikolni, sem kiabálni csak mentem az úton egyenesen céltalanul, míg végül vissza nem jutottam a kollégiumhoz. Fellépcsőztem az emeletünkre, mikor meghallottam, hogy mégsem olyan üres. Az egyik szoba ajtaja résnyire nyitva volt és közelebb érve ismerős hang csapta meg a fülemet. Lauren van bent ez már tuti. Egy hirtelen megérzés azt súgta nekem, hogy be kell mennem és elmesélnem neki, hogy mi törtent és mennyire csúnyán átvertek. Ő talán megérti a helyzetemet. Belépve viszont nem találtam egyedül.

- El sem fogod hinni mi történt velem. - nyitottam rájuk az ajtót, de Lolával smárolva kaptam el. - Mi? Ti? Együtt? - nem bírtam visszatartani a nevetést. - Ide jöttem, hogy beszélgessünk, de ahogy látom te már megtaláltad a társaságod. Nem baj ne izgasd magad, én is túl vagyok rajtad, nem rég lefeküdtem Sophieval. - nevettem tovább, ők csak összeráncolt homlokkal figyeltek. A nevetés hirtelen áttért sírássá. - Tudjátok mit, legyetek boldogok, én úgy csak egy alkalomra vagyok jó. - mondtam és léptem volna ki az ajtón, de elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. Ők szerintem reflexből kaptak utanám, nem azért mert számítana, hogy lefejelem-e a küszöböt vagy sem. Vissza bevittek és rengeteg vizet megitattak velem, amiből végül az lett, hogy a hajamat fogva segítettek ki a vécén. Miután jól kihánytam magam, már csak arra emlékszem, hogy valaki kivitt az ölében és az ágyba fektetett. Nem tudom meddig és hány órát aludhattam, az emlékeim elkezdtek homályosodni és egyre kevesebb dolog maradt meg az estéből. Sajnos a fájdalmasak velem maradtak és semmi szépre nem emlékszem. Mikor felültem a fejem nagyon megfájdult és Laurent találtam magammal szemben az ágyon ülve. Megdöbbentett, hogy megvárta míg felkelek és az is, hogy arról kérdezgetett hogy érzem magam, de az még jobban lesújtott, amit ezek után mondott.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt. Ha tetszett jelezd egy csillaggal. Hamarosan hozom az utolsó részt. Addig is további jó olvasást!