Az új lány

/ 10 /: Mi történt?

Irtózatosan fájt reggel a fejem. Sherry már hamarabb fel volt, ezért előkészített nekem egy aszpirint. Nem sokra emlékszem a tegnapi buliból, de azért néha-néha pár kép beugrik. Egy fél óra után kezdett hatni a gyógyszer és elmúlni a fejfájás. Kezdtem jobban lenni. Egész idáig egy szót sem váltottunk Sherryvel.

- Anya, ha megtudja, meg fog ölni. - törtem meg a csendet.

- Nyugi. Nem fogja. Amúgy mire emlékszel a tegnapi buliból?

- Hű nem sok mindenre. Miért?

- Arra, sem amiket mondtál, vagy tettél?

- Miket mondtam?

- Elmeséljem, hogy mi történt?

- Igen.

- Szóval, meddig van meg az este?

- Odáig, hogy Cameron hozott nekem inni.

- Utána táncoltál vele és még csókolóztatok is.

- Ne már! És pont ilyenkor hagy cserben a memóriám.

- Utána már kezdtél álmosodni, úgyhogy szólt nekünk Cameron és hazahozott minket.

- És itt nem csináltam semmi hülyeséget?

- Nem. Felhoztalak és egyből elaludtál. Egy darabig még arról beszéltél, hogy milyen jó volt Cameronnal és ennyi.

- Hűha...

- Mi az?

- Semmi... menjünk le reggelizni.

Leültünk az asztalhoz. A szülei is ott ültek. Mi leültünk egymás mellé. Én elkezdtem csinálni egy szendvicset magamnak. Sokáig meg se szólaltunk. Csak reggeliztünk.

- Mi ez a nagy csend? - kérdezte mosolyogva Sherry anyja.

Nem szólaltunk meg. Még egymásra sem néztünk. Vagyis... Én rá néztem, de ő nem rám.

- Oké. Akkor milyen volt a tegnapi buli?

- Nagyon jó volt. - mondtam.

- Igen? Mit csináltatok?

- Táncoltunk.

- Az szuper.

- Aha, az.

Ezután elindultunk a suliba. Igen. Hétköznap volt a buli. Azt is tudom mi vár rám, ha hazaérek. Büntetés. Szobafogság. De ott még nem tartunk. Még az egész nap előttünk van.

Útközben nem nagyon szólt hozzám Sherry. Gyalog mentünk suliba, mert nem laknak olyan messze. Volt egy rövid út. Kicsit olyan volt mintha egy erdőben sétálnánk, pedig ez csak egy nagyobb park volt. Még a levegőben keringő illat is jobb volt, mint bárhol máshol. Kicsit olyan friss és orgona illat. Imádtam. Itt szoktak reggelente futni az emberek. Ahogy most is. Sétáltunk, egymás mellett. Mellettünk az emberek rendszerint mentek el zenét hallgatva. Én hirtelen megálltam. Neki pár lépés után esett le hogy nem megyek mellette. Hátra nézett.

- Mi van? Miért nem jössz?

- Biztos, hogy nem történt tegnap más is?

- Nem. Mire gondolsz?

- Semmire. Csak olyan furcsa vagy.

- Mi? Miért?

- Nem szólsz hozzám.

- Csak álmos vagyok.

- Biztos?

- Igen.

Tovább mentünk. Már többet beszélgettünk, de még mindig másabb volt.A suliban sem szólt sokat hozzám. Nagyon lassan telt így az idő. A nap közepén láttam, hogy megy ki a teremből. Hiába beszélt nekem ott Rena. Utána mentem. Közben visszaszóltam, hogy bocsi mindjárt jövök.