Az új lány

/ 17 /: Kívülről

Ha tudod, hogy valami rossz történik, elkerülhetetlen a következmény. Ha elkezded elég erősnek kell lenned ahhoz, hogy le tudj állni. Nincs olyan, hogy túl gyenge. Akarnod kell, de ha nem megy tudnod kell segítséget kérni. Pontosan tudta, hogy amit tesz az bűncselekmény. Tudta, hogy a másik nem akarja. Csak letámadta, aztán magára hagyta, mint egy hulladékot. Egy szemét, ami már elhasználódott és másnak úgysem kell. Talán bele sem gondolt, hogy ő nem élvezte. Talán beteges vágyai előbbre valók voltak, mint a tudat, hogy kettejük közül, csak ő akarta. Erre nincs magyarázat. De az képtelenség, hogy arra nem gondolt, hogy ebből baj lehet. Felvételek készültek az estéről, amiről azt hitte nem működik. Azt hitte, hogy nincs annyi bátorsága, hogy lépést tegyen. Megszégyenítette és ahelyett, hogy elsüllyedt volna, csak megerősödött. Ez volt az a nem várt fordulat, amire senki sem számított környezetében.

Fekete alakok jelentek meg a suli épületében. Nem tűntek olyannak, akikkel bármikor szívesen leülne beszélgetni vagy elmennétek kávézni. Színes haj, szaggatott ruhák, műbőr bakancs és piercingek. Vannak, akik számára ez menő, csak ez nem az a korosztály. Nem ez az iskola. De néha a látszat csal, és lehet az, akit a legnagyobb ellenségünknek sem kívánunk, egyszer a védelmezőnk lesz, sőt, talán még a barátunk is.

Hosszas tárgyalás és beszélgetés után, egy kis segítséggel megtörtént a felvételek visszakeresése és a szörnyülködés. Valakinek ez nagyon nem fog jól mutatni a felvételi lapján. Az események felgyorsultak, a telefon kicsengett kétszer is, aztán egy másodpercre minden elcsöndesült. Mindenki órán ült, miközben te azt magyaráztad, hogy nem vagy beteg. Fizikailag nem. Lelkileg viszont sérült. De abban az egy percben is minden olyan hangosnak tűnt. Az igazgató fel, alá járkálása, a cipőjének a hangja. Mindig pontosan hármat lépett előre, majd hármat vissza. A fali óra kattogása, ami általában mindenkit zavart, kivéve Laurent. Nyugtatta a zaj, a csendbe viszont beleőrült. Hangokat hallott, amik rossz dolgokra kényszerítették őt vagy esetleg lejebb húzták a mélybe egy olyan mondattal, hogy "nem vagy elég". A csend a gonoszt váltja ki belőle, aki saját magának akar ártani. Hiába próbálja, nem tudja megállítani. Ez a gonosz vezette őt a drogokhoz. Tudta, hogy ebből talán nem is lesz kiút, de képtelen volt nemet mondani. Talán nem is a fájdalom miatt, amit akkor érzett, hanem a fejében lévő kis hangok miatt, amik csak akkor csendesültek, ha épp beállt.

És akkor, újra minden zajos lett. Megszólaltak a szirénák, kocsik álltak meg, egyszerre több is. Mindenki erre várt. Egyenruhás emberek törték meg a suli folyosón a csendet és mentek az igazgatóiba. Mivel Lauren még kiskorú, értesíteniük kell a szüleit.

Még két szülő lépte át az iskola ajtaját, akik várakoztak. Két rendőr előretört, amint elmondta nekik az igazgató, merre találják a fiút. Órát megzavarva, kopogtatás nélkül nyitottak rá az osztályra. Rena és Sherry egyszerre figyeltek fel a fakabátosokra.

- Cameron Graham? Kérem fáradjon velünk, letartóztatjuk erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt. A szülei kint várakoznak. Jogában áll hallgatni és bármi, amit mond, felhasználható maga ellen. Forduljon meg.

Kattant a bilincs, a szemek könnybe lábadtak, mások értetlenül álltak és volt, aki tudta, visszatért a barátja.

A folyosóra rohant mindenki. Csendben, tátott szájjal nézték végig, ahogy egyik társukat kivezetik. Cameron lehajtott fejjel sétált, tudta miről van szó és tudta, hogy nem ússza meg. Lauren szülei ezzel egy időben érkeztek a suliba és mentek a lányukért. Sherry és Rena meglátták őt. Picit más külsővel, mint a megszokott és egy teljesen idegen társasággal. Ridegnek érezték őket, így tartották a távolságot. Lauren nem tudta kiolvasni Sherry arcáról, hogy pontosan mit érezhet a lány. Büszke? Csalódott? Szomorú? Meglepődött? Örül, hogy újra lát? Olyan távolinak tűnt ő maga tőle. De abban biztos volt, hogy találkozni szeretne a lánnyal.

Hosszas utazás, göröngyös utak és túlzott aggódás és idegesség után beértek a rendőrkapitányságra. Lauren letette a vallomását, elmondta kinek beszélt az esetről (természetesen Sherryt kihagyta, mert nem szerette volna belekeverni) és kinek nem. Elmondta hogyan és miért történt és mi volt a szándéka a fiúnak. Ezután meghallgatták Cameront is aki szintén beismert mindent és azt is, hogy ez egyedül az ő ötlete volt és senki nem tudta mit tervez. Talán így volt, talán nem. A lényeg az, hogy a vád tiszta volt és egyenes és nem kellett bizonyíték utan sem nyomozni, mert az is megvolt. Lauren és szülei úgy döntöttek feljelentik és majd a bíróság dönt a sorsáról. Lauren meg ha szeretne akadálytalanul kimaradhat egy hetet a suliból, hogy feldolgozza az eseményeket. Ő viszont nem kérte. Szeretett volna visszatérni régi sulijába, régi barátaihoz és az osztályába. Tudta, hogy már készen áll rá és lehet, hogy a dolgot még nem tudta teljesen feldolgozni, de rajta volt és erősebb volt, mint valaha.

A rendőrség után egyből hazamentek és Laurenék leültek beszélgetni. A szülei és ő. Lauren elmondott mindent. Illetve majdnem mindent. Két dolgot kihagyott a történetéből. Azt, hogy a lányokat is szereti és a nyugtatókat, amiket szed.

- Van itt még valami. - kezdte Lauren, mikor már mindenki fel akart állni az asztaltól.

- Igen kincsem? - kérdezte az apja.

- El kell mondanom nektek valamit. Sherry nem csak egy barátom. Beleszerettem.

Megdöbbent arcokat lehetett látni a szobában. Egy percig egyikőjük sem szólalt meg. Lauren nem tudta, hogy most elrontott mindent vagy csak nem tudják mit mondjanak. Nézte az arcukat, de nem látott érzelmet. Figyelte őket, de a mozdulataik üresek voltak és jelentéktelenek. Végül az apja törte meg a csendet.

- Örülök nektek tényleg. Ha te boldog vagy vele és ő is veled akkor áldásom rátok. És remélem, hogy nem fog megbántani téged. De örülök neked, hogy megtaláltad a boldogságot.

Apja szavait hallva egy nagyobb kő esett le a szívéről. Kicsit megnyugodott és megkönnyebbült. Várt még ugyan édesanyja hasonló szavaira, viszont amint ránézett legörbült a halvány mosoly az arcáról. Az anya fapofával bámult maga elé és minden szó nélkül elhagyta a szobát. Lauren felment a szobájába, az apja meg az anyja után.

A telefonjában Sherrytől elárasztott üzenetek értesítései sorakoztak és válaszra vártak. De sajnos a fáradtságtól és stressztől, amint lefeküdt az ágyra elaludt. Meg sem nézte miket írt, nem volt annyira tudatánál. "Majd holnap" - gondolta. Elnyomta a mély álom mely már régóta nem tartott vele, de most újra képes volt rá és minden rossz nélkül oly sok idő után végig aludta az éjszakát.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt és remélem tetszett, hogy ez most picit másabb volt.
Egyébként megjelent egy új könyvem első két része is melynek címe "Másvalaki". Ha érdekel olvass bele. Hamarosan jövök a következővel.