Az új lány

/ 20 /: Mi történik?

Elgondolkodtam mindenen. Hirtelen azt éreztem, mintha már magamat sem ismerném. Mintha elvesztettem volna önmagam. Ki vagyok én és mit szeretnék? Kik vannak mellettem és kik vannak velem őszintén? Mi lesz holnap és mi lesz egy év múlva? Senki sem tudja mi van bennem, miért érzem magam folyton egyedül és bizonytalanul. Sherryvel is vagyunk de mégsem. Titkolózik előttem és azt sem tudom mi igaz és mi nem. Pedig megfogadtuk, hogy többé nincsenek titkok. Annyira szeretnék érte küzdeni, de így nem tudok. Úgy érzem csak még távolabb kerülök és minden próbálkozásommal csak elbukok. Mintha nem is akarná hagyni, hogy sikerüljön, de azt tudom, hogy érez irántam valamit.

Megvártam, míg végez. Anyának azt mondtam, még mindig beszélgetünk és plusz egy órával később érek haza. Lementem az épület elé és megálltam oldalt a bejárat mellett. Mikor kiért nem is vett észre, hogy ott állok, ezért utána szóltam. Megállt háttal nekem és egy szót sem szólt. Mint aki ledermedt és nem tudta mit tegyen vagy mondjon. Nem számított rá, hogy megvárom.

- Tudunk beszélni? - kérdeztem.

- Sajnálom.

- Mi folyik itt Sherry? Miért nem vagy velem őszinte?

- Nem olyan könnyű ez nekem.

- Micsoda nem könnyű?

- Nem lehetünk együtt Lauren. - sosem szólított a nevemen. Mindig Lora voltam neki.

- De mi a baj? Mit rontottam el? Vagy másról van szó? Valaki beleszól az életedbe?

- Nem helyes, amit csinálunk. - válaszolta felém fordulva, könnyes szemmel.

- Miről beszélsz? - indultam hozzá közelebb és hagyta hogy megöleljem.

- Lora... én... azért járok a pszichológushoz, mert a szüleim azt hiszik, ha ő kineveli belőlem azt, hogy meleg vagyok, akkor azzal segítenek és normális pasim lesz. De ha nem látják, hogy javulok, akkor kiraknak az utcára. - mondta szinte már zokogva.

- Jézusom, sajnálom Sherry. Nem is tudtam erről, hogy ilyen messzire elmennek a szüleid. Tudok valahogy segíteni?

- Igen. Maradj tőlem minél távolabb. Kérlek. Csak így felelhetek meg nekik. Csak így nem kell az utcán aludnom.

- De Sherry, így nem leszel boldog és örökké csak szenvedni fogsz. Gyere el nálunk, lakj nálunk elférünk kényelmesen.

- Nem lehet, sajnálom Lora. És most mennem kell anyám már vár és ideges lesz ha kések. - mondta és elindult a járdán. Az eső elkezdett cseperegni, az ég beborult és minta tudta volna pár másodperc múlva elkezdett szakadni.

- Mikor találkozhatunk megint? - kérdeztem még utoljára.

- Sajnálom, Lora. Vége. - mondtam és a kapucniját felkapva elkezdett futni meg ne ázzon.

Bennem valami összetört. Mennydörgésre összerezzentem és csak álltam a szakadó eső alatt lefagyva. Hát itt a vége.

Anya megállt előttem a kocsival, de csak azután vettem észre, hogy dudált egyet. Majd elkezdett kiabálni, hogy szálljak már be, mert megázok még jobban és beteg leszek.
Beszálltam és megkérdezte milyen volt a beszélgetés. Nem meséltem el neki miről beszélgettünk, sőt, semmit nem mondtam, csak annyit feleltem, hogy jó. Hazáig nem szóltunk egy szót sem egymáshoz, utána csak berohantam az ajtón és felszaladtam a szobámban.

Az eső továbbra is szakadt, az ég teljesen beborult és kezdett besötétedni. Kedvem nem volt semmihez, a lámpát sem oltottam fel csak lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam. Nem ment ki a fejemből Sherry és amiket hallottam róla. Hiába mondta, hogy vége, nem tudtam elhinni és nem éreztem úgy, mintha lezárult volna valami, hanem inkább elkezdődött. Elálmosodtam és fel sem tűnt, hogy elaludtam és beesteledett. Egy hangos dörgésre keltem fel. Sötét volt a szobában, csak néha egy-két villám fénye szűrődött be. Elindultam le a lépcsőn, mert nem hallottam anyáékat otthon. Halkan mentem hátha már alszanak, mivel fogalmam sem volt hány óra van pontosan.

Amint leértem a bejárati ajtótól egy picit odébb álltam meg, mert a lenti fürdőszobából fényt láttam kiszűrődni és hallottam őket beszélgetni. Már indultam volna a konyha felé, hogy vacsorázzak, mikor hirtelen hallottam egy nagy mennydörgést és összerezzentem. Nem telt el egy másodperc és kopogtak a bejárati ajtón. Valaki nagyon be akart jönni, de a bennem lévő paranoia kissé visszafogott, hogy kinyissam. Lassan, szinte már a padlót sem érintette a lábam, megindultam, hogy kinyissam. Remegve nyomtam le a kilincset és óvatosan befelé húztam, mikor megláttam egy sötét alakot egy nagy táskával. Hirtelen nem tudtam másra gondolni, csak a tipikus horror filmbe játszódó jelenetekre. Megnyugodva es megkönnyebbülve fedeztem fel, hogy nem egy sorozatgyilkos áll az ajtó előtt, hanem Sherry.

- Jézusom, Sherry. Megijesztettél. Mi járatban ekkorra táskával? - kérdeztem köszönés nélkül.

- Bemehetnék? Kérlek.

- Ne haragudj, gyere, persze.

Beengedtem, szegény, csurom vizes volt, fázott és remegett, mint aki már órák óta sétál az esőben. Felkísértem az emeletre, bedobtuk a cuccát a szobámba és vittem neki szárazat a ruháim közül neki a fürdőszobába. Muszáj átmelegednie, hogy ne legyen tüdőgyulladása. Nem akart lezuhanyozni, de addig nem engedtem szóhoz jutni. Utána elmondhat bármit, de féltem őt és nem akarom, hogy baja essen. Míg ő tusolt szóltam anyáéknak, hogy itt van.

- Megmondtam, hogy nem beszélhetsz és találkozhatsz vele, akkor mit keres itt? - kérdezte felháborodva.

- Anya, nem én hívtam át, magától jött és szerintem baj van otthon, mert egy telepakolt bőrönddel érkezett. Úgyhogy kérlek, ne dobd ki, hallgassuk meg mi történt vele, utána ítélkezhetsz.

Mindketten nagy szemekkel néztek rám és nem szóltak egy szót sem. Hagyták, hogy én döntsek, megvárták míg lezuhanyozott és jobban lett. Ezután anya eltűnt a konyhában, apa viszont büszkén tekintett rám. A szeme mindent elárult, ezért csak annyit mondott, hogy nagyon okos és érett nagy lány lett belőlem.
Pá perc után megjelent mögöttünk Sherry szótlanul, az én ruháimban. Odajött hozzánk félénken és szerintem arra várt, mikor dobják ki.

- Gyertek az étkezőbe, kész a vacsora, terítettem mindenkinek. Aztán közben elbeszélgethetünk. - jelent meg anyám is.

Besétáltunk és meglepetésemre Sherryt mellém helyezte el, sőt még vacsorát is szedett neki. Hirtelen szóhoz sem jutottam, nem tudtam mit szeretne ezzel. Mindenki leült a helyére, Sherry szava is elakadt, talán még egyikünk sem látta anyát ilyen kedvesnek és tudtam, hogy próbálkozik. Bár nem értettem miért, mikor nem is szereti őt és el is tiltott tőle, most meg meleg vacsorával várta, furcsa.

- Szóval Sherry, mesélj, mi történt? Hogy kerültél ide ilyen későn? - kérdezte apa.

- Idáig sétáltam meg buszoztam. - ránézett az ételre, de nem kezdett bele. - Összevesztem a szüleimmel és elküldtek otthonról. - kezdte könnyekkel küszködve. Mi értetlenül figyeltük és vártuk, hogy elmondjon mindent.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Köszönöm, hogy elolvastátok a következő részt és köszönöm a türelmet. Remélem tetszett, ha igen, akkor nyomjatok egy csillagot. További jó olvasást!☺