Az új lány

/ 30 /: Sherry szemszöge

Időre van szükségem, nem tudom mit érzek Lauren iránt. Úgy érzem most távolságra van szükségem mindentől és mindenkitől és erre a gólyatábor lesz tökéletes. Igazából annyi minden van bennem mostanában. Odaköltöztem a szüleihez miután az én szüleim kidobtak otthonról, de ígyis ragaszkodtak a pszichológushoz, még Lora is. Semmi kedvem nem volt hozzá és hülyeségnek tartottam az egészet. Az elején elmentem pár alkalomra, de nem tetszett mikor mélyebben próbált turkálni a magánéletemben. Így hát abbahagytam, nem mentem többé hozzá, mindazonáltál láttam Lorának mennyire tetszik, így nem mondtam el neki, hogy én nem járok be. Egy ideig elindultam otthonról, de nem a pszichológusnál kötöttem ki, hanem mindig máshol. Volt, hogy csak hosszan sétálgattam a környéken, volt, hogy a földekhez mentem ki, de egyedül más volt. Egyedül túl csendes volt az egész hely, Lauren már nem jött ki velem többet oda, pedig az volt a közös kis titkos helyünk. Hiányzott, hogy oda kimenjünk, hiányzott a hülyéskedéseink, az éneklés miközben ő gitároz. Sosem ért rá, mindig szaladgált egyik időpontról a másikra, azt mondta neki így jó és érzi a javulást, de nekem nem volt jó. Egyedül éreztem magam, úgy éreztem csak magára gondol, arra nem, hogy nekem hogy lenne jó, magamra hagyott és magányos voltam sokáig. Próbált kiengesztelni a hónapfordulókon és akkor velem töltötte a napot, romantikus programokat szervezett és a kedvemre tett egész nap. Én azt hazudtam, hogy a pszichológusom szerint nem kell már járnom hozzá, így otthon tudtam maradni többet, gondoltam ott lesz társaságom, de a szülei is csak arról tudtak beszélni, hogy milyen büszkék a lányukra, hogy javul és fejlődik és ez az ő érdeke. Kiolvastam több könyvet és miután elkezdődött az iskola kicsit jobban éreztem magam. Kevesebbet voltam egyedül és barátkoztam az évfolyamtársakkal, igaz egyikükkel sem alakult ki valami szoros barátság, de legalább tudtam beszélgetni valakivel. Az egyetemválasztó napon véletlenül találkoztam azzal a csajjal, akinek a galéria megnyitóján voltunk, rögtön felismert és odahívott magához. Először elkezdtünk beszélni az egyetemről, később már együtt mentünk enni. Lora írt nekem, de mikor megláttam őt azzal a fiúval, tudtam, hogy el van nélkülem is, így csak késő délután, mikor már indultunk haza, csak akkor mentem oda hozzájuk. Nem mondom, hogy nem voltam féltékeny még pár napon keresztül, de láttam, hogy néz az a fiú a barátnőmre és ez neki fel sem tűnt, vagy csak nem akarta, hogy feltűnjön.

A szülinapomkor összehozott anyámékkal, amihez a legkevésbé volt kedvem, de persze mindezt előtte megbeszélte a fiúval. Úgy csinált, mintha én nem tudnék arról, hogy ők sokat beszélgetnek egymással ki tudja miről. Természetesen nem bocsátottam meg a szüleimnek és szerintem ők sem fogadtak el még teljesen, tudom.
Régen imádtam a karácsonyt, az volt a kedvenc ünnepem. Nálunk már december elején fel volt díszítve minden, anyával ketten csináltuk, míg apa hozta a fát. Azt is feldíszítettük és az ünnepek közeledtével rengeteg sütit sütöttünk, akkor még nagyi is sokat járt hozzánk. Aztán kiderült a titkom és eltünt ez a varázs. Nagyi egy ideig nem jött át, a szüleim elfeledkeztek a hagyományainkról, néha a karácsonyról is.

Mikor megjöttek a levelek, akkor is egyedül voltam, egyedül bontottam ki őket, akkor már tudtam, hogy minél hamarabb el akarok menni nagyihoz. Felhívtam, hogy nem-e probléma, ha pár nappal korábban megyek, ezután beszéltem a szüleimmel, akik másnap reggel elvittek hozzá. Elmondtam Lauren szüleinek is, majd összepakoltam az összes cuccom és beágyaztam a vendégágyon magamnak. Este csak akkor engedett be a beszélgetésünk után Lauren, mikor már mindenki aludni készült. Nem szóltam hozzá, csak befeküdtem a vendégágyba és megpróbáltam elaludni.

Másnap reggel korán odaértek a szüleim és elkezdtem bepakolni a kocsiba a cuccaimat. Láttam, ahogy Lauren megáll az ajtóban és nézi a folyamatot, egyszer sem nézett a szemembe. Az utolsó csomagot is berakva szaladt oda hozzám és mielőtt bármit is tudtam volna mondani megölelt. Éreztem magamon, ahogy a könnyei kicsordulnak és szorosabban húz magához. Majd eltolt magától, mint aki észbekapott, letörölte a könnyeit, megállt velem szemben és annyit mondott: vigyázz magadra.

Nagyihoz megérkezve, mintha felgyorsult volna az idő. Nagyon örült egymásnak, pár órát még anyáék is eltöltöttek nála, utána hazaindultak. A következő napokban segítettem neki sütni, főzni, meséltem neki, miket éltem át, együtt mentünk bevásárolni és a takarításban is besegítettem. Ezután pár ruhát összepakolva elindultam az egyetemre, hogy elfoglaljam a kollégiumi szobám átmenetileg. Szeptembertől viszont egy ideig az lesz az otthonom. Egy másik gólyával együtt fogok lakni a szobában. A portára beérve rengeteg diákot pillantottam meg, mindenki a nevét kereste a papíron, hogy megtalálják a szobájukat. Felindultam a negyedikre, miután megnéztem én is, és bent találtam már a szobatársam, aki Lola néven mutatkozott be. Ezután a napok csak úgy teltek, bemutatták az egyetemet, megnézhettünk egy-egy órát és részt vettünk mi is felkészítő órákon. Éjjel a másodikosok bemutatták nekünk a legjobb házibulikat és sok új barátot szereztem, főként Sophie. A legtöbb házibuliba vele mentem és az ő baráti társaságával ittam. Majdnem minden éjjel táncoltunk és ittunk, de nem bántam. Végre szabadnak éreztem magam és senki nem szólt rám mit kéne máshogy csinálnom, még Lauren sem keresett egyszer sem, nem követett az egyetemre sem, aminek nagyon örültem, tartja a szavát.

- Hoztam mindenkinek még egy kört! - kiáltotta el magát Sophie. A tálcán, amit tartott legalább hat tequila feles volt, mindenki elvett egyet, koccintottunk, megtörténtek a szokásos instagram boomerang készítések és posztolások, aztán lehúztuk.

- Egész jól beilleszkedtél közénk újonc. - szólalt meg a társaságból az egyik fiú. - És még a piát is bírod, nem semmi. - folytatta, én csak mosolyogtam, mert már kezdtem érezni a hatását.

- Gyere velem a mosdóhoz, tartsd meg az ajtót, nehogy rám nyissanak. - fogta meg a kezem Sophie és elhúzott a női vécéhez. Én megálltam előtte, míg ő bement. Egy másodpercre vettem elő a telefonom, mikor megláttam egy lányt, nekem háttal állni, hosszú, fekete haja volt, sosem láttam még itt. Formás volt az alakja, már-már majdnem megfordult, mikor az ajtóval meglökött Sophie és sűrűn bocsánatot kért.

- Te ismered azt a lányt, aki háttal áll? - kérdeztem Sophiet.

- Nem rémlik, újnak néz ki. Gyere menjünk oda hozzájuk. - húzott magával. Mikor közelebb értünk és kezdtem meghallani a csaj hangját elfogott valami furcsa érzés.

- Nagyon ismerős nekem ez a hang. - szólaltam meg, majd ahogy odaértünk, már rögtön tudtam honnan. - Ez nem lehet! - kiáltottam el magam, mire mindenki rám nézett, még a fekete hajú lány is, aki mégsem volt olyan ismeretlen. - Te mit keresel itt?! - kiabáltam megint.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Sophie.

- Persze, hogy ismerem. Ő Lauren, az exem. - mondtam mérgesen. - Mit keresel itt? Mondtam, hogy hagyj békén és ne gyere utánam! Ennyire nem tudsz nélkülem élni? - háborodtam fel.

- Ne haragudj, de nem hozzád jöttem. Davidet kísértem el a nővéréhez. - mondta egyenesen a szemembe.

- Akkor te vagy az a híres Lauren, akiről annyit hallani. - szólt közbe Sophie.

Ott hagytam őket, levegőre volt szükségem. Úgy éreztem felrobbanok, így inkább kiültem a teraszra. Még, hogy Davidet kísérte? Miért, egyedül nem tudott volna eljönni? Tuti kihasználta a helyzetet, hogy ő idetartott és lassan itt lesz mögöttem és kezdődik minden előről, pont ezt akartam elkerülni, ezért kértem, hogy ne jöjjön ide. Kis várakozás után valaki tényleg megfogta a vállam, mivel háttal ültem az ajtónak. Felnéztem rá, de nem az volt, akire számítottam, Sophie állt felettem. Csak szólni akart, hogy Laurenék leléptek és menjek vissza hozzájuk.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Remélem tetszett a rész, ha igen jelezd egy csillaggal. További jó olvasást! 🥰🥰