Az új lány

/ 3 /: Próbarandi

Megint keveset aludtam. Tegnap eldöntöttem, hogy ma elhívom valahova Cameront. Még nem tudom, hogy hova, de nem mára, hanem majd holnapra. Még találnom kell, egy jó helyet, ahova elhívhatom. Egész este ezen gondolkoztam. A Goldenbe nem akarom elhívni megint. Viszont más ötletem nincs.

Ma reggel még összefogom a hajam, hogy ne legyen feltűnő. A tegnapi veszekedés után nem akarom elrontani a helyzetet. Lementem reggelizni.

- Jó reggelt. - köszöntem, de nem kaptam sok visszajelzést. - Anya sajnálom a tegnapit. Én nem úgy gondoltam...

- Hát persze, hogy nem úgy gondoltad. De nincs több ilyen. Megértetted?

- Igen. Anya... Megbeszéltem pár osztálytársammal hogy elmegyünk a Goldenbe...

- Jó, de ne rendelj semmi műanyagot.

- Rendben.

- Egyébként mi lett a hajaddal? Kisebbnek tűnik.

- Bele ragadt egy rágó. - hazudtam.

- És levágtad?

- Igen mert mást nem tudtam tenni.

- Hétvégén elmegyünk a fodrászhoz.

- Oké.

A suli előtt megint megvárt Sherry. Együtt mentünk be és ültünk le a helyünkre. Rena már bent ült. Nem tudtam belenézni a szemébe, mert tudtam, hogy ez mind miattam van. Ha akkor lemondom azt a délutánit Sherryvel akkor lehet, még barátok lennénk. Nem azért van bűntudatom, mert már nem beszélek vele, hanem mert kicsit örülök, hogy nem kell már vele lennem.

- Szóval ennyi? - szólt nekem Rena.

- Mi ennyi?

- Már nem is fogsz hozzám szólni és leváltasz erre a fiús lányra?

- Figyelj nem váltalak le ő csak... Csak segít abban, hogy megszerezzem Cameront.

- Talán én nem segítettem?

- Nem azt mondtam. Csak az ő módszere jobban bevált.

- De hiszen ez nem te vagy. Ez a rövid szétengedett haj meg rózsaszín szájfény. Én azt akartam, hogy úgy szeressen beléd, hogy önmagad vagy és nem Britney Spears külsővel.

- Honnan tudod?

- Mit?

- Honnan tudod, hogy ez nem én vagyok? Eddig álarcot viseltem többé már nem akarom. - mondtam és elfordultam. Utána már nem szólt hozzám. Honnan tudná, ki vagyok, mikor magam sem tudom?

Ma is szétengedtem a hajam és bekentem szájfénnyel a szám és kicsit ki is öltöztem, hogy majd el tudjam hívni. Habár még most sem tudom hova.

Szünetben beszélgettem Sherryvel. Megkérdeztem neki mit mondtak a szülei. Azt mondta, hogy nem szóltak neki semmit.

- De azért jó volt ott tegnap. - mondta.

- Igen. Régen mindig odajártam mikor szomorú voltam. Sokkal többet jártunk oda, mint most.

- Van kedved megint elmenni oda? Ma.

- Rendben... Sherry! Most adtál egy jó ötletet!

- Mit?

- Gyere, majd órák után mindent elmagyarázok.

Adott egy nagyon jó ötletet. Most már mindent tudok és azt is, hogy hogy csináljam. Mikor minden órának vége lett Cameron egyedül ment ki a teremből és én utána mentem.

- Cameron várj.

- Igen?

- Van valami terved holnap délutánra?