Az új lány

/ 2 /: A kívánság

Egész este alig tudtam aludni. A gondolataim nem hagytak. Egyfolytában Cameronon és Sherryn gondolkoztam. Mikor el is aludtam mindig álmodtam valami furcsát és felébredtem.

Kikeltem az ágyból és lementem reggelizni.

– Jó reggelt aranyom. – köszönt anyu.

– Neked is. Apa hol van? – kérdeztem fáradtan.

– Hamarabb kellett bemennie, dolgozni. Miért nem fogtad össze a hajad?

– Arra gondoltam, hogy ma talán lehetne széjjel is.

– Nem kicsim neked jobban áll a felfogod. Kiemeli az arcod és okosabbá tesz. – mondta és elindult felém majd egy hajgumival összefogta a hajam. – Így ni. Máris szebb vagy.

Anya ma is elvitt a suli elé kocsival. A kocsiban ülve elkezdett csörögni a telefonom.

– Ki az? Rena? Már biztosan vár.
– Nem. Nem ő. Sherry az. – vettem fel.

– Szia, Lora. Van egy ötletem. Megvárlak, a suli előtt én már itt vagyok.

– Szia, oké. De…

– Nincs, de ez tuti jó lesz.

– Rendben – mosolyogtam és letettem.
A kocsiból kiszállva megláttam Sherryt és odamentem hozzá. Megölelt engem. Utána megláttam Renát is és mérges arcot vágott. Elmentünk mellette és annyit mondtam neki, hogy majd mindent megmagyarázok.
Sherry behúzott a lány vécébe.

– Most mit akarsz?

– Tegyünk téged olyanná akit Cameron észrevesz. Szóval kezdjük azzal, hogy szétszedjük a hajad.

– Mi várj… Mi van ha…

– Ha mi?

– Semmi. Csináljuk. – mondtam és szétszedtem a hajamat.
Sherry elkezdte lefésülni a hajamat.

– Benne vagy valamiben, amit nem lehet vissza fordítani?

– Mi lenne az?

– Hajvágás.

– Várj azt nem fodrásznak kéne csinálni? Mit szólna hozzá anyám, ha megtudná?

– Pedig nézd. – fordított oda a tükörhöz. – Ha idáig érne, még hullámos is lenne. Na, mit szólsz? – fogta a hajam és nézett a tükörbe.

– Egész jó. – feleltem halkan.

– Akkor mehet?

– Igen.

Levágta a hajam. A derékig érő hajam már csak a vállam aljáig ér. De tényleg jobban áll.

– Látod? Én mondtam. Tessék itt egy rózsaszín szájfény.

– Megtennéd, hogy…

– Persze. Nem használtál még szájfényt? – mondta és segített kifesteni.

– Nem.

– Rendben kész vagy.

– Ennyi?

– Igen. Nézd meg.

– Tényleg jobb.

Kimentünk a mosdóból és bementünk a terembe. Amíg a folyosón mentünk kicsit úgy éreztem magam mintha egy amerikai tinifilmben lennék. Elképzeltem, ahogy lassítva sétálunk Sherryvel és mindenki engem néz. Természetesen ez nem így volt. Nem néztek engem, hiszen alig ismernek. Csak azt tudják, hogy én is ide járok.
Beléptünk a terembe, akkor már mindenki engem nézett. Én csak leültem a helyemre, ahogy Sherry is. A fal felől mellettem Cameron ül.