Vállalhatatlanul Tökéletes (Befejezett)

EGY

- Adhatok még valamit?

A pultos lány annyira affektált, hogy még a fejhallgató vastag zajszűrős párnáján is áttolakodott a moduláló szopránja. Erre ő hamisan odasandított, bár sejtette, hogy mit fog látni. Hogy éppen az edzőterem egyik „eszményi hímpéldánya" várakozik a pultnál.

Arra viszont már nem számított, hogy a férfi először a polcra kirakott fehérje porokra pillant, majd megforgatja a bankkártyáját, és rázza a fejét. Tagadóan. A menetrendszerű, magabiztos vigyora lemaradt.

Ez furcsa volt a szemlélőnek. Nem ehhez a látványhoz szokott tőle.

Igazából a nagyjából huszonvége-közepe gyerek elég szarul nézett ki. Holott nem lett zsírosabb vagy éppen alacsonyabb. Az izmai kevésbé kidolgozottabbak, az arca kevésbé szögletes, vagy éppen markáns.

A barna szeme kevésbé gesztenye. Nem hullott ki a közepes vastag, dús, kissé kevéssé ívelt szemöldöke, vagy a vele azonos színű pillái. Ahogyan a sámsoni hosszúságú, sötétbarna haja copfja sem vált töredezetté és fakóvá.

Csak a szeme nem csillogott.

A kívülről ítélkező többet nem töprenghetett ezen, mert a szám véget ért, és a gép jelzett, hogy ő is befejezte a napi szenvedését. Mert harmincon túl már nem csupa és móka kacagás a kőkemény kardió.

Ami a félig-meddig betartott étrend mellett csak arra volt elég, hogy ne legyen katasztrófa a kinézete. Most is, ahogyan minden öltözéskor, kerülte a tükörben a felnőttévek alatt elégszer látott alakot, akinek a(z egyébként nagyon izmos) combja mégiscsak összeért a borítástól.

Mindig azzal biztatta magát, hogy legalább kerek a feneke. Mondjuk ez a minimum volt, ha már ekkora lett, és heti kétszer több, mint száz kilóval guggolt, hogy izomból is legyen, ne csak röcögőből.

Tudta, hogy fentebb sem sokkal jobb a helyzet.

A tulajdonképpen lapos hasa alján, már (egész apró) asszonyos huplát viselt. A dereka a sok edzéstől nem volt kifejezetten vékony, viszont felette (viszonylag nagy, bár így csak) C-s, kerek mellek domborodtak. Még a sok-ezer denesnek érzett sportmelltartóban is.

Ami egyébként megpróbálta teljesen lelapítani azt, amit mások ki szoktak emelni.

Őt viszont ennyi idősen már nagyon zavarta, hogy folyton mocorog, pattog és önálló életet él mozgás közben a két, egyébként csak vizuális ingernek használt, másodlagos nemi jegy. Főleg a futásnál, aminél a satnyának érzett teste annyira szenvedett, hogy bőven elég volt a lélegzetére figyelnie.

Vagy éppen, hogy lépjen.

Nemhogy kilásson az ugráló domborulatok mögül. Akkor az egyébként nőnek talán túl izmos, azonban még nem eléggé definiált karjaival azt szorította volna le. Ahelyett, hogy szinkronban mozog, és számolja az ütemeket, hogy tudatosan, megfelelően lassan lélegezzen.

Rosszabb napjain - amiből több volt, mint jóból - csak, hogy ne fulladjon meg.

Föntebb svenkelt a tekintete. A tükröződő felületben farkasszemet nézett magával. A kerek arca közepén lévő, nem elég fitos orral. Önkéntelen mindig kinyitotta a száját, aminek szerinte túl vékony volt a felső ajka. Ettől az még jobban feszült. Már csak a gondolatra is kínlódva pislogott a nem is kicsi, nem is nagy, feketének titulált, ám igazából sötétbarna szemével.

A tényleg fekete pilláinak másfél centis hossza megkavarta a levegőt.

Vagy az csak az indulatosan magára borított törülköző tette? Amivel úgy próbálta kvázi szárazra dörgölni az inkább közép, mint világosbarna haját, hogy közben a zajból készült pajzsa is fennmaradjon. Hogy ne kelljen hallgatnia a fiatal, szívdöglesztő húszas hölgyek elítélő vagy éppen sajnálkozó sóhajait.