Csak hát, érdekelte a fenét! Kristófot biztos nem. Ő a párjáért aggódott, aki teljesen bezárkózott. Ezek után enni sem ment velük. Helyette kiült az erkélyre. Átölelte a térdeit. Ott találta, amikor felért.
Annak ellenére, hogy Kata kijelentette: egyedül lenne, Kristóf mellé telepedett:
- Ugye tudod, hogy gonosz ribanc üzemmódban van?
- Ugye tudod, hogy attól még igaza van?
- Abban, hogy tapasztaltabb vagy? Igen. Hét év meg nem a világ...
- Az életed harmada.
- Akkor sokáig kell együtt lennünk, hogy elvesszen a jelentősége – bökte meg a vállával.
A párja nekidőlt. Véleménye szerint, mert gyenge és önző volt. Kristóf magához ölelte:
- Hogy lehetsz a délutáni után ilyen elveszett?
- Ott is pont ilyen elveszett voltam, csak éppen emlékszem, hol végződnek az idegek. De csak miattad nem hagytak helyben...
A férfi megszeppenten pislogott. Hiszen ő csak megkocogtatta az arab vállát. Abban a reményben, hogy inkább majd őt verik pozdorjává, nem Katát erőszakolják meg. Nem számított arra, hogy a másik meghátrál.
Szerencsének vélte.
Kata viszont úgy ölelte át, mintha az tényleg erős lenne. Kétkedve a kezére sandított. Mármint persze... Nem volt gyenge, azonban nem hitte, hogy félelmetes. A nő mégis hozzábújt. Nála keresett védelmet.
Önkéntelen kihúzta magát:
- Ez így nem jutott eszembe. Igazából nem gondoltam át.
- Persze, mert bárdok harcos költők – kuncogott keserűen. – Neked az ilyesmi zsigerből jön.
Harcos költő... Azért ez menőn hangzott. Kristóf erre elvigyorodott. Ez nem is volt rossz végszó. Behúzta a nőt az ölébe. Belecsókolt a nyakába:
- Azok kapják a csajokat, nem?
- Mondjuk a kevésbé bolondok szépeket választanak...
- Te szép vagy.
Ennyi. Így. Kijelentőmódban.
Kata szeme rebbent. Bármit mondhatott volna a másik: Elüthette volna egy viccel. Felvethette volna, mire ment vele. Azonban az ő édes, fiatal, vak szerelme nem ezeket mondta. Hanem ezt a képtelenséget.
Olyan határozottan, hogy még el is hitte neki.
Úgyhogy megcsókolta. Sőt! Annyi erőt merített belőle, hogy Kata másnap a medence partra is lement. Bár a vízbe nem akart bemenni csak hasalt, és olvasott, amíg a fiatalság pancsolt. Néha tűnődően felpislogott.
Egy szót sem szólt. Akkor sem, amikor Lizi letelepedett mellé. Azért kétkedve várakozott. Várta, melyik irányba haladnak a tegnap után a dolgok. Még rosszabbak lesznek, vagy éppen kibékülnek.
A fiatal nő letette a kendőt:
- Vissza kéne adnom, hogy ne kelljen mutogatnod a habtestedet – szúrt oda.
Kata szomorúan elmosolyodott. Végigmérte a csupa szépség és törékenység alakot. Akinek düh csillogott a szemében. Valószínűleg, mert a tegnapi után felfogta, mit veszített. Az idősebb nő felült.
Súlylimites volt a bőrönd, így ő csak egy falatnyi bikinit hozott.
Mivel nem tervezte felvenni. Nem akart medencézni egy történelmi romokkal teli helyen, azonban az előző nap miatt inkább nem kódorogtak. Úgyhogy mégis itt hasalt a teljesen sima, rövidnadrágos, falatnyi toppos szörnyűségben, ami megmutatta a domborulatait.
KAMU SEDANG MEMBACA
Vállalhatatlanul Tökéletes (Befejezett)
RomansaJár-e második esély a boldogságra? És akkor, ha (szerinted) nem érdemled meg? (FIGYELEM: obszcén nyelvezet, erotikus tartalom, testképzavar, +18) A borítót köszönöm LisaVGreen-nek!