Ezen felbuzdulva Kristóf is elaludt. A kanapén. Amit közepesen talált kényelmetlennek. Igyekezett azzal nyugtatni magát, hogy pusztán ezért tette az arcát éjjel Kata kerek vállára. Nem azért, mert taknyos kölyök, akinek szeparációs szorongása van...
A nő ezt lehet nem bánta annyira, mert cirógatta a haját, ahogyan a gipszkartonozott plafont szemlélte. Igazából Kata szerette volna, ha látszanak az alatta lévő régi gerendák, azonban így könnyebb volt a vezetékelést és hőszigetelést megoldani.
Úgyhogy elengedték a kinézetet.
Ahogyan még sok mindent, hogy beleférjenek a keretbe. Kristóf sandítva követte a nézés irányát, azonban ott nem talált semmi érdekeset. Csak egyszerű, unalmas, fehér plafont. Sokkal izgalmasabb volt a tarkóján matató tétova ujj.
Ami olyan finomnak bizonyult, hogy bele kellett csókolnia a nő nyakába.
- Jó reggelt! – lehelte Kata.
- Nem úgy hangzik, hogy jó lenne a reggeled. Túlzásba vittük a pálinkát?
Mondjuk, neki semmi baja nem volt. A nő erre adott egy puszit a homlokára. Nem válaszolt. Kristóf úgy sejtette, mégsem macskajaj a baj, hanem a hely. A szája betülekedett a póló nyaka alá.
- Édes... – mosolyodott el keserűen a nő.
- Ne azzal foglalkozz, hol vagyunk, hanem, hogy én is itt vagyok – adott egyelőre csak pólón át egy csókot a bimbó helyére.
Mert már így is megtalálta. Mert el akarta terelni a gondolatait. Meg azért is, mert szörnyen izgatta, hogy milyen lehet szabadon szexelni. Amikor egy vékony réteg nem tompítja az ingereket.
Ráadásul Kata jutalmul épp végigsimította a gerincét:
- Bárd lesz belőled, már biztos...
Kristóf utálta, hogy a hang, ami válaszul kijött a torkán dorombolásra hasonlít. A nő mégis felsóhajtott tőle, úgyhogy nem kért bocsánatot. Helyette felhúzta a saját pólóját, amit a másik tegnap este okkupált.
Eltűnt a mellek magasságába nyalakodni egy kicsit. Kedvére, mert már azt is tudta, hogy megteheti. Hogy nem fogják kritizálni, meddig nyaggatja, szívogatja a bimbót. Miközben semmi mást nem csinál.
Semmi másra nem figyel, csak a kissé fahéjas ízre és az édes selymességre a nyelve alatt. Sőt: Kata még azt is megengedi, hogy teljesen ráfeküdjön közben. Sose panaszkodott, hogy nehéz.
Azért félig-meddig felkönyökölt, bár a világ minden kincséért sem emelte volna meg a csípőjét. Igaz, most még csak a szivacsnak feszült. Ám ő gondolatban már azon töprengett, vajon milyen érzés lehet a nőben élvezni.
A legvége előtt nem kihúzni, mint ahogyan eddig a kivételes alkalmakkor is mindig tette.
Eddig...
A keze felcsúszott a combokon. Akaratosan az alászorult fenekébe markolt. Rájött, hogy éppen durva. Már majdnem felbukkant bocsánatot kérni, amikor felfogta, hogy a másik ettől nyögött. A hangtól jobban préselt az ujja.
Kata izmai befeszültek az élvezettől. Mert elképesztően felizgatta, hogy valaki tényleg rá vágyik. Különösen, hogy az a valaki a lábai között fekvő éteri lény. Aki szinte állatian szenvedélyes tudott lenni.
Mint most, amikor a combját csókolta. A tövét is. Szabályosan foggal kapta el a fehérneműt, hogy valahogy kézzel-szájjal lerángassa. Utána visszacsúszott, és megkapaszkodott a lábakba.
VOUS LISEZ
Vállalhatatlanul Tökéletes (Befejezett)
Roman d'amourJár-e második esély a boldogságra? És akkor, ha (szerinted) nem érdemled meg? (FIGYELEM: obszcén nyelvezet, erotikus tartalom, testképzavar, +18) A borítót köszönöm LisaVGreen-nek!