Vállalhatatlanul Tökéletes (Befejezett)

KETTŐ

- A te fájdalmadhoz képest ez csak egy összetört szív – rázta meg dacosan a fejét Kristóf.

Mint egy kiscsikó, ami ellenkezik. Amit még nem törtek be. Lehet, igazán nem is fognak, mert talán az ő szilaj lelke majd tényleg kibírja az életnek gúnyolt akadályfutást, ahol a világ minden egyes nap megpróbálja bebizonyítani, hogy pótolható vagy.

- Az is csak összetört, ráadásul már egy éve – sóhajtott Kata.

- Tulajdonképpen mennyi idős vagy?

- Öreg – vette végül vissza az árulkodóan reszkető tagját.

Mégsem nem csúszott távolabb. A vele szemben ülő pedig önkéntelen úgy helyezkedett, hogy még közelebb kerüljenek. Valószínűleg nem is volt tudatában ennek. A nő is csak az extra rutinja miatt.

- Nem lehetsz sokkal több, mint én – ellenkezett a naiv fiatal.

Kata megállta, hogy a tükörbe nézve megszemlélje a viszonylag sima arcát. Főleg, mert ő már megtalálta a töprengő ráncok kezdeményeit a homlokán. Ami a sok szemöldökhúzgálástól került oda.

Nem akarta csinálni, azonban egyszerűen mindig fennakadt a világ ellentmondásain.

- Csupán hét évvel – összegezte lemondóan a látványt.

A férfiacska elfelejtett levegőt venni. Végigmérte az alakot. Aki sokkal fiatalabbnak és ruganyosabbnak tűnt. Aztán belenézett a szabályosan törött tekintetbe, és mégis elhitte. Kényszeredetten sóhajtott:

- Ha ilyen az előttem álló jövő, nem tudom, miben reménykedjek – összegezte.

- Nos... volt egy pár évem, amíg egész jókat szexeltem – vont vállat.

A cinizmusa égetett. Kristóf fel akart háborodni. Aztán megértette a tulajdonképpen hedonista bölcsességet. Most ő kezdett nevetni, bár ez a hang még nem volt szívszaggató. Válaszul a házigazda is elmosolyodott:

- Na, látod! A világ csodás, te szexi vagy, és lesz még barátnőd. Bárkit megkaphatsz.

- Jó a szemed, de ezt benézted. Nem tudok csajozni – csóválta meg a fejét.

- Azt ne mond, hogy a gimis szívszerelmed akartad eljegyezni, mert megeszlek vacsira!

- Áltis – dőlt hátra sóhajtva.

A nő felfogta, hogy tényleg első pofára esése volt. Hogy most azt se tudja hova tovább. Hogy az előző biztatással még nem ért véget ez a feladat, ami nagyobbnak tűnt, mint amire számított. Kifújta a levegőt. Tétován az italok felé nézett. Idén még egyszer sem ivott.

Újévi fogadalomként abbahagyta, amikor előtte alkohollal próbálta kioldani a lelkéből a veszteség miatt felbukkanó rémes álmokat. Sikertelenül, azonban (legalább) sokat volt vállalhatatlanul másnapos.

Ehhez mégis szüksége lett volna némi idegsimítóra:

- A nagyon durva diétádba belefér a csaló este és a négysajtos pizza?

- Úgyse mehetek ma éjjel haza – vonaglott meg Kristóf arca.

Volt annyi esze, hogy ne kérdezze meg, honnan tudja, milyen a diétája. Mivel eszébe jutott, hogy tulajdonképpen százkilókkal látta a másikat edzeni, tehát (valószínűleg) tényleg értett hozzá. A nő valóban látta a tökéletesre szárított alakon, hogy mennyire komolyan veszi.

Kristóf tétován bólintott. Igent.

Erre a gyógyteáját konyakra cserélték. Ezt még tudta a vendég, az üveg neve viszont semmit nem mondott neki. Ha megkérdezte volna, akkor csak szabadkozást kap, hogy egy közepesen drága italból kínálták.