Pofátlannak érezte, hogy ezek után még ő rogy rá a nőre, azonban az előző robbanás vitte az erejét. Nagy sokára (végre) lekászálódott. Kata kuncogott. Még ekkor sem undorodott meg tőle:
- Látod, szeretsz te irányítani – sóhajtotta a vendég.
- Fogalmam sincs, mi ütött belém – takarta el az arcát szégyenkezve.
- Kiéhezett voltál, Édesem – hasalt el mellette.
Hogy már kelljen is. Kristóf rémülten figyelte. Ő még nem bírt moccanni. Hogy a fenébe kapta magát ilyen gyorsan össze a nő?! Miért volt ilyen megértő az ő gyengeségére? Mert visszahajolt fölé egy csókra:
- Elvihetem az autód? – Hitetlenkedő bólintás válaszként. – Kulcs? – Kristóf a farmerjére bökött. – Szundizz egyet, amíg visszaérek! Éjjel kettő van.
Öt perc múlva már el is ment. Kettő óra múlva megjött. Egy árva szó nélkül. Kristóf nem is ébredt fel. A nő elmosolyodott. Nyújtózkodott, és megmozgatta a nyakát. Aztán megforgatta a kést a kezében, és nekikezdett.
Újabb két óra múlva, már törökülésben a konyhapadlón olvasgatva várta, hogy elkészüljön az utolsó pár dolog: hogy rátehesse a fedőt a savanyított zöldségekre. Hogy eléggé kihűljön a paradicsomszószos csirkemell a fagyasztóhoz. Hogy a főzelék kigőzöljön. Hogy a rizs elkészüljön, és a gömbökbe kiformált naanlepények eléggé megkeljenek, hogy majd a jégről kivéve rögtön a sütőbe lehessen dobni őket.
Nem utolsó sorban, hogy kiszedhesse a túrósrezgőnek gúnyolt joghurtos dolgot. A legjobbat, amit össze bírt hozni egy országban, ahol nem ismerik a túrót. A keménytojással töltött pulykastefánia már szeletekbe adagolva pihent a hűtőben.
Kristóf erre ébredt. A rengeteg illat orrba verte. Kioldalgott. Kata – ígérete ellenére ruhában – felnézett a könyv fölül. A férfi első gondolata volt, hogy megfázik a hideg padlón. Aztán arra, hogy ez San José, és igazából nem az.
Akkor sem érezte helyesnek, hogy ott kuporog. Felnyalábolta:
- Aludtál egy percet is?
- Nem – mosolyodott el. Büszkén.
Kristóf végignézett a neki készített számtalan ételen. Amik tökéletes összetétellel bírtak. Elrekedt a torka. Soha, senki nem tett még ilyet érte. Magához húzta, hogy elbújhasson a hajába. Csak ott engedte meg azt a meghatott könnycseppet.
Kata megcirógatta:
- Gondolom, nincs kávéd itthon.
- Nincs – szégyellte el magát.
- Sütit reggeliznél vagy mást?
- Menjünk valahova, ahol van neked kávé – csókolta meg.
- Kristóf... – fogta meg a kezét. A férfi rosszat sejtve megfordult. Ezek szerint a nő komolyat akart mondani: – Aggódjak érted?
- Három hét és vége. Kibírom.
- Mi ez a munka? – húzta visszább.
- Csak egy munka... – szeretett volna másról beszélni.
- Mit fejlesztesz? – figyelte a nő fekete szeme.
- Mesterséges intelligenciát – próbálta rövidre zárni.
- A seregnek?
- Igen – bólintott.
- Értem.
YOU ARE READING
Vállalhatatlanul Tökéletes (Befejezett)
RomanceJár-e második esély a boldogságra? És akkor, ha (szerinted) nem érdemled meg? (FIGYELEM: obszcén nyelvezet, erotikus tartalom, testképzavar, +18) A borítót köszönöm LisaVGreen-nek!