Így Kristóf már csak agyvérzést akart kapni az ötlettől, amikor a reptérre ért. Ahova a nő vitte ki. Mint kiderült volt autója. Egy szégyenteljes csotrogánya. Vagy húsz éves. A legolcsóbb, távol-keleti modell.
A férfi mégis élete legjobb útjának érezte.
Azonban egyszer csak ki kellett szállni. Akkor is, ha addigra felszakadt az ajka a nagy csókolózástól. A nőnek is. Kristóf örült: legalább lett nyoma a kapcsolatuknak. Alig pár napig. Rövidebb ideig, mint ameddig a fekete pillantás emléke égetni fogja a retináját.
Nem merte megkérdezni, hogy a nő is gondolni fog-e rá.
Úgyhogy váratlan meglepetésként érte a rövid üzenet. Pont, amikor repülő üzemmódba akart kapcsolni:
Hiányzol.
Egyetlen szó. Ő mégis ki akarta csatolni az övet, levágtatni a repülőről, és el se engedni többet. Ezredszerre is elismételte magában: hogyha ezt valahogy túlélik, akkor addig fog könyörögni, ameddig valami ígéret félét ki nem csikar.
Hogy többé ne kelljen elengedni.
- Jó reggelt! – hívta másnap munka után.
A nőnek. Neki harmadnap volt. Még nem heverte ki a jatleg-et. Kata mosolyogva a laptoppal szembe telepedett:
- Milyen San José?
- Zsúfolt, és mégis üres – sóhajtott.
Hiába volt a kép ilyen közel, egy világ választotta el őket. Kristóf ott akart ülni azon a nyomorult, huzatos franciaágyon. Kata szeme elszomorodott:
- Tényleg bárd lesz belőled.
- Jah... kérlek, a szenvedés csalja elő a művészetet.
- Ennyire rossz?
- Már most azon kattogok, hogy mit csinálsz nélkülem.
- Éjfél lesz. Alszom. Utána edzek. Aztán dolgozok – felelte készségesen. – Tudod, nekem uncsi az életem – incselkedett.
- Imádom az uncsi életed. Itt nincs rendes terem sem. Akkora az a szar, mint a fél város, órákat sétálsz a gépek között...
... és mindenhol falatka ruhás csajok pucsítanak – fejezte be magában Kata a mondatot. Kínlódva sóhajtott. Önkéntelen megérintette a képernyő sarkát. Kristóf észrevette. Megvonaglott az arca. Mintha a másik pofon verte volna.
- Huszonkét átkozott nap, és meglátogatlak – ígérte a férfi.
- Ha addig meg nem gondolod magad. Kint maradsz, megcsíped a szerencséd, és egy csini feketét... – szaladt ki a száján.
Kristóf szemöldöke megcsúszott:
- Te is féltékeny vagy?
- Igyekszem megtalálni a jobbik énem. Elvégre, ha nem magadtól jössz vissza, akkor megette a fene az egészet – nyelt egyet a nő.
Kristóf arcára felült a vigyor. Aztán egy darabig ott maradt. Hogy nagyjából az első hét végén – amikor már tényleg fájt az ágyéka a kielégületlenségtől – leolvadjon. Hazaérve bevágta az ajtót. Előszedte a telefonját.
Hívta a nőt:
- Hol vagy?
Kata együttműködően képpel együtt vette fel. Épp a kanapé sarkában kuporgott. Laptoppal az ölében. Révén péntek. A hangja aggodalmasan rebbent:
KAMU SEDANG MEMBACA
Vállalhatatlanul Tökéletes (Befejezett)
RomansaJár-e második esély a boldogságra? És akkor, ha (szerinted) nem érdemled meg? (FIGYELEM: obszcén nyelvezet, erotikus tartalom, testképzavar, +18) A borítót köszönöm LisaVGreen-nek!