A rejtélyes megmentő (Jungkook ff) SZÜNETEL!!!

20. rész

/Yeona szemszöge/

Egy pár másodpercig hagyta, hogy vígasztaljam, de hirtelen kivált az ölelésemből, majd gyorsan az ablak felé fordult és megtörölte arcát. Talán sírt? -néztem rá szomorúan.

- Nyugodtan maradhattál volna így ha jól esik, ameddig csak akarsz.

-Nem Yeona, csak az időt vesztegetjük!

- De Jungkook...

-Menjünk.

Őszintén szólva meglepő, hogy ennyire megnyílt előttem. Végre tudom már mi az oka annak, ami miatt ilyen a természete. Borzasztó lehetett neki és a tesvérének is az anyjukkal töltött időszak. Senki sem érdemel ilyen életet. Iszonyatosan sajnálom őt, amiken keresztül kellett mennie.

- Köszönöm.

-Mit? - nézett rám furcsán.

- Hogy mindezt elmondtad nekem. Ez azt jelenti, hogy valamennyire már elnyertem a bizalmadat. Gondolom nem teregetted volna ki ezt csak úgy valakinek.

-Igazából fogalmam sincs miért mondtam el mindezt neked. Annyira hülye vagyok.. nem kellett volna. Utálom sajnáltatni magam....

-Nem, ne mondd ezt! Biztos kicsit megkönnyebbültél, hogy ezt megoszthattad velem.

- Többet nem hozom fel. Nem akarlak még ilyenekkel is terhelni téged. Neked is megvan a saját bajod.

-Nem terhelsz Jungkook, én szívesen meghallgatlak téged! - helyeztem ismét kezeimet az övére.

- Yeona... - sóhajtott maga elé, miközben fejét rázta. - Túl jó vagy hozzám...

- Most, hogy már tudom mi történt veled, ezentúl másképp fogok hozzád állni. Szeretnélek jobban megismerni.

- Nem kell, hogy jobban megismerj. Jobban jársz vele.... - húzta ki kezét az enyéim közül.

- Miért?

- Te más világból vagy.

-És? Attól még....

- Ne folytasd! Inkább beszéljünk másról.

-Oké, de én akkor is szeretném, ha jóba lennénk - mondtam kissé sértődötten. - Hova viszel egyébként?

-Mindjárt meglátod, nem sokára megérkezünk.

Az úton végig csendben ültünk egymás mellett. Az utóbbi jelenet után annyira más szemmel látom most már Jungkookot. Szeretném őt tényleg jobban megismerni és közelebb kerülni hozzá.

Nemsokkal később megálltunk egy nagy épület előtt, ami egy árvaház volt. Vajon Jungkook itt tölthette a gyerekkorát?

-Isten hozott! - jött elénk egy idős hölgy, majd kedvesen megsimogatta Jungkook hátát üdvözlés képpen.

-Jó napot! - hajolt meg tisztelettudóan.

-Mekkorát nőttél mióta nem láttalak, kész férfi lett belőled! - hatódott meg egy pillanatra. - Örülök, hogy látlak!

- Én is örülök, hogy látom magát!

- Na de gyertek beljebb az irodámba! Mi járatban erre?

-Szeretném ha Yeona... - mutatott rám.

-Jó napot asszonyom! - mutatkoztam be a hölgynek.

- Üdvözöllek! - mosolygott kedvesen.

-Szóval szeretném, ha Yeona itt maradhatna egy ideig.

-Mi?! - pillantottam Jungkookra értetlenkedve.

-Nagyon fontos lenne! - nézett az asszonyra komoly tekintettel.