A rejtélyes megmentő (Jungkook ff) SZÜNETEL!!!

7. rész

/Jungkook szemszöge/

Egyszerűen nem bírtam már tovább magam türtőztetni, pedig tudom hogy nem lenne szabad ezt tennem, és minél jobban távol kéne tartanom magam tőle, de nem megy. Érezni, csókolni akartam édes, puha ajkait.
A francba! Mit csinálok? Nem! Jungkook, elég! Állj már le! Ne legyél hülye!

Ahogy észbe kaptam, rögtön eltoltam magamtól, mire ő értetlenkedve bámult rám.

-Öhm...én csak....

-Tudom, csak játszottál - mondta higgadtan, de megvető tekintettel.

- És hogy hogy nem ellenkeztél?

-Gondoltam ha te is megteheted, hogy játszadozol, akkor én is! - emelte fel a fejét magabiztosságot sugározva, de egyben láttam szemeibe a csalódottságot.

-Hát azért ez nem így működik - indultam meg felé végig szemeibe nézve, mire ő hátrálni kezdett.

-Na jó, viszont most már elég volt a játékból! - tartotta maga elé kezeit, hogy megállítson.

-Miért? Félsz, hogy nem fogsz tudni nekem ellenállni és esetleg több történne közöttünk?

-Chhh....mi? Dehogy! Mondtam, hogy én.... - de mielőtt befejezte volna mondatát, telefonom váratlanul megcsörrent.

- Na mi van? Nem veszed fel?

- Nem. Gondolod, majd itt fogom megvitatni az ügyeimet előtted?

-Milyen ügyeidet?

-Ahhoz meg végképp semmi közöd.

-Akkor majd én felveszem - nyúlt zsebemhez majd gyorsan kikapta telefonomat és az ágy mögé futott vele.

-Most azonnal add vissza hallod! - ugrottam utána, nehogy valami hülyeséget csináljon, majd nekem háttal fordítottam őt és kicsavartam kezéből a készüléket.

-Áúúú ez fájt!

- Mit képzelsz, hogy hozzányúlsz? - üvöltöttem idegesen. - Te direkt provokálsz engem?

-Amúgy se nehéz téged kihozni a sodrodból - válaszolta flegmán.

- Őszintén, ez most mire volt jó? Hisz nagyon jól tudtad, hogy ugrani fogok erre, de te csak azért is megtetted.

-Sajnálom, igazad van - hajtotta le fejét bűnbánóan. - Csak kíváncsi voltam, hogy ki keres téged.

-Mondtam már, hogy ne foglalkozz velem! Semmi közöd a magán életemhez!

- Szóval van egy bátyád? - kérdezte kíváncsian, mintha meg se hallotta volna előző mondatomat.

-Mi?

-Láttam... - biccentett fejével a kezemben lévő telefonra. - Láttam, hogy "Hyung".

- Nagyszerű! És ettől most boldog vagy, hogy ezt kideríthetted?

-Tudod... - kezdtek ismét könnyek gyűlni szemeibe. - Nekem is van egy bátyám és végtelenül hiányzik. Csak ő maradt nekem - rogytak össze lábai, majd a földre zuhant. - Látni akarom őt - suttogta fájdalmasan.

Látványára, megint csak összeszorult a szívem. Annyira sajnálom Yeona! Tényleg. De nem engedhetlek el, hisz ez a te érdeked, és azt hiszem már az enyém is. Nem akarlak elveszíteni. Eleinte csak emberségből tartottalak itt, de most már azt hiszem teljesen másról van szó.

- Figyelj! - guggoltam le mellé, majd gyengéden elkezdtem fejét simogatni. - Csak annyit mondhatok, hogy itt biztonságban vagy. Senki nem árthat neked, esküszöm!