/Yeona szemszöge/
- Jól vagy? - sietett hozzám, miközben szemeiből az aggodalom tükröződött.
-Jungkook te mit keresel itt?
- Gyere, el kell tűnnöd innen! -fogott lágyan karomra.
- De...
- Kérlek Yeona! Bízz bennem, még ha nehéz is tudom, de segíteni szeretnék. Nem akarom hogy bajod essen! - mondta kétségbeesetten, majd levette pulcsiját és rám terítette.
Most tényleg azt akarnám, hogy ismét elraboljon? Lehet talán bolond vagyok, de valami azt súgja vele kell mennem. Nincs más választásom, és ebben a pillanatban bárhova elmennék csak ne kellejen itt maradnom ennek a szemét Jiminnek a közelébe .
-Várj! - torpantam meg hirtelen. - Miért kéne bíznom benned?
- Most még nem mondhatok semmit, de....
-Mi az hogy nem mondhatsz semmit az Isten szerelmére!
- Majd később mindent elmondok, de most mennünk kell, nincs sok időnk, kérlek! - nyújtotta felém kezét.
- Jól van - bólintottam beleegyezően, bár tényleg nem tudom, hogy mire is vállalkozok.
- Induljunk!
- Még valami! A bátyámnak muszáj szólnom! Add ide a telefonodat légyszíves! Aggódni fog miattam ha nem talál itt.
- Jó, de ne most, mert Jimin mindjárt felébred. Majd ha már elég messze vagyunk és biztonságos helyen tudhatlak téged.
-Annyira nehéz neked hinni!
-Tudom, tudom, de hidd el nem akarok neked rosszat.
-Hát... inkább hagyjuk...
- Azért azt nem mondhatod, hogy olyan rosszul bántam veled!
- Már amikor - néztem rá szemrehányóan.
- Na de ezt ne most vitassuk meg! Menjünk már! - ragadta meg csuklómat, majd a hátára dobott.
- Héé! Én is tudok járni! Nem vagyok béna! Engedj el!
- De én szívesen viszlek, így nekem is könnyebb.
-Miért könnyebb ha cipelsz engem?
- Mert legalább oda viszlek ahova akarlak és nem fogsz elfutni.
-Na jó, most azonnal tegyél le!
- Fejezd be! - dobott rajtam egyet.
- Nem feje.... - akadt el hirtelen szavam, amikor észrevettem, hogy Jungkook pólója véres. - Jézusom, mi történt veled? Csupa vér a pólód.
- Ugyan, semmiség.... ne törődj vele!
- Mikor és hol szerezted a sebet? - kérdeztem aggódva.
- Mondtam, hogy ne érdekeljen!
-De igen is érdekel! - rivalltam rá.
Ekkor Jungkook hirtelen megállt és letett a földre, majd közelebb lépett hozzám, de oly annyira, hogy ajkai majdnem az enyémet súrolták.
- Miért érdekel? Hisz utálsz, nem? - suttogta, miközben szemei az enyémet fürkészték.
Éreztem, hogy szívem egyre hevesebb ütemet vesz fel és testemet egyszerre elönti a melegség. Nem értem a testemet. Miért reagál így a közelségére, a jelenlétére? Vagyis igazából inkább azt kérdezném meg magamtól, hogy miért tetszik ennyire? Miért vágyom arra, hogy megcsókoljon?
VOUS LISEZ
A rejtélyes megmentő (Jungkook ff) SZÜNETEL!!!
FanfictionHogyan élnéd túl, ha elrabolnának és hónapokig fogva tartanának? Mit tennél, ha mindennap el kéne viselned egy idegen sértő megjegyzéseit, de ugyanakkor úgy érzed, hogy napról napra többet érzel iránta? Mit tennél ha a számodra legfontosabb személyr...
