A rejtélyes megmentő (Jungkook ff) SZÜNETEL!!!

9. rész

/Yeona szemszöge/

-Gyere – biccentett fejével.

-Hova? – néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Kicsit kiengedlek ebből a szobából...

-Mi? Ezt most... komolyan mondod?

-Szerinted viccelek?

-Hát nálad sose lehet tudni.

-Na jössz vagy nem? Nem fogok itt órákig várni rád.

-Persze! Négy hónap után maga a megváltás, hogy kimozdulhatok ebből a szobából – indultam volna ki az ajtón, de hirtelen megragadta karomat.

-Állj! Azért ezt így még se gondoltad komolyan.

-Mit? – ráncoltam össze homlokom.

-Hát, hogy így fogsz járkálni –majd zsebéből elővett egy bilincset, amit kettőnk csuklójára helyezett.

-Hééé, ne már! –rántottam egyet rajta. – Most szívatsz?

- Ha nem tetszik akkor felőlem itt is maradhatsz. Senki nem kényszerít rá, hogy kigyere.

-Ahh jól van – sütöttem le tekintetem beletörődve. – De miért kell ez?

-Hát vajon miért? Hogy nehogy bármi olyat csinálj! Na gyere! Szeretsz főzni? –pillantott rám kíváncsian. – Már ha egyáltalán tudsz.

-Persze, hogy tudok – emeltem fel fejem magabiztosan.

Az emeletről leérve ahogy haladtunk a konyha irányába, több helységet véltem felfedezni, de az ajtóik mind csukva voltak. Vajon melyik lehet az ő szobája? Valahogy ki kéne derítenem, hisz biztosan ott tartja a kulcsokat. Ki kéne találnom valamit, hogy legyen időm körülnézni egy kicsit. De még is hogy a francba csináljam, amikor össze vagyunk kötve.

Amikor megérkeztünk, a hűtőből egy nagy darab húst vett ki, amit letett elém az asztalra. Most tényleg velem akar főzni? Vagy azt várja, hogy csak én főzzek, amíg ő testközelből figyel engem?

-Sült marhát szeretnék egy kis rizzsel - adta ki az utasítást.

-És most azt akarod, hogy egyedül készítsem el, vagy hajlandó vagy te is besegíteni? 

-Én nem tudok főzni, de ha kiosztod a feladatot, hogy mit csináljak akkor segítek.

-Okééé.... – kerekedtek ki szemeim, mivel nem erre a válaszra számítottam tőle. Szinte biztos voltam benne, hogy azt fogja mondani „még jó hogy te csinálod, nekem nincs kedvem", de most kellemesen csalódtam ismét....
– Akkor tessék, először szeleteld fel légyszíves. Te biztos jó vagy ebben.

-Ezt miből gondolod? - vett elő egy nagy kést és neki is látott.

-Hát..... – akadt el szavam, amikor izmos bicepszére pillantottam, melyen néhány ér ki is dülledt, ahogyan erőteljesen kezdte a húst szeletelni. Egy pillanatig elbambultam és észre sem véve magamat az alsó ajkamba haraptam.

-Hééé! Miért nem válaszolsz?

-Tessék? – zökkentett ki merengésem közepette.

-Mi van veled? 

-Bocsi csak elbambultam – vettem le rögtön róla szemeimet.

-Hahh?! Azt kérdeztem miből gondolod?

-Mit?

-Na jó! Hagyjuk. – forgatta meg szemeit. – Így jó lesz? – mutatta a felszeletelt húsdarabokat.