A rejtélyes megmentő (Jungkook ff) SZÜNETEL!!!

17.rész

/Yeona szemszöge/

- Halihó! 

- Ohh szia! Már vissza is értél? Meg van a naplóm? - kérdeztem aggódva.

- Sajnos már nem találtam ott az ágy alatt, és Jungkook se volt sehol.

-Mi? Ezt nem hiszem el! - csaptam homlokon magam. - Akkor biztos magával vitte. Nem lehet igaz! Jimin, most mihez kezdjünk?

- Fogalmam sincs...

- Pedig azt hittem, hogy nem talál rá. Hogy vehette észre? Mit keresett az ágyam alatt?

- Nem tudom Yeona, de most már mindegy. 

- Nem, valamit tennünk kell! Én ebbe nem nyugszom bele! Vissza akarom kapni!

-Akkor hajrá! - mondta kissé flegmán nemtörődömségét mutatva.

- De Jimin, most miért vagy ilyen? - lepődtem meg viselkedésén.

- Bocs, csak felidegesítettem magam hogy neki állandóan sikerül túljárni az eszemen. Mindig egy lépéssel előrébb jár, mint én. 

- Hát jó....  Amugy itt volt a bátyám kb. egy órával ezelőtt. Nem sokkal utánad jött meg.

-Tényleg? És hol van most?

-Azt mondta pénzt vesz ki, hogy meghálálja neked, amiért megtaláltál engem.

-Ohh értem.

-És azt is mondta, hogy majd szeretne veled elbeszélgetni valamiről.

-Miről? - nézett rám furcsán.

- Jungkookkal kapcsolatos.... - köszörültem meg torkom.

- Jungkook? Na mondd! Kíváncsivá tettél, úgyhogy áruld el nekem!

-Mondjuk személy szerint ez engem is nagyon érdekelne hogy őszinte legyek. Ugye mondtad nekem, hogy utálod Jungkookot, és legszívesebben megölted volna, viszont nem értem akkor miért nem tetted meg? A másik meg, hogy miért nem jelentetted fel azonnal? Vagy ha tudtad, hogy fogva tart, miért nem hívtad rögtön rá a zsarukat? Ha meg tetted volna már rács mögött lenne - ejtettem ki nehezen mondatom utolsó szavait. - Szóval? Mi ez az egész? Magyarázd el mert, semmit nem értek.

- Figyelj Yeona! Ez egy nagyon bonyolult helyzet, úgyhogy most nem szívesen kezdenék bele ennek a megmagyarázásába.

- De mi ezen a bonyolult? Talán titkolsz valamit? - kérdeztem gyanakvóan.

-És ha igen? - vágta rá indulatosan. - Inkább örüljél neki, hogy kihoztalak onnan! Szerintem ez a lényeg, a többi nem számít!

-De igen is számít! Ez az egész olyan különös. Olyan mintha mégse akarnál rosszat Jungkooknak. Miért? Mi tart vissza?

-Hagyjuk! Nem akarok erről beszélni! - emelte fel hangját.

- Vagy talán ennyire félsz a haragjától? 

-Mi? Te most komolyan beszélsz? Szerinted én félek attól a semmirekellőtől? Ugyan ne nevettess!

-Hát akkor meg? Mi az oka annak, ami miatt nem mered?

-Elég! Mondtam, hogy fejezd be! Nem fogok neked válaszolni! 

- Ha nekem nem is, de Namjoonnak muszáj leszel, úgyhogy készülj fel!

- Rendben, majd inkább vele megbeszélem ezt - felelte már nyugodt hangnemben.

- Oké... de a bátyám úgyis el fogja mondani nekem, előttem nincsenek titkai.

-Azt majd meglátjuk - motyogta maga elé.

-Mit mondtál?

- Semmit, csak hangosan gondolkodtam. Egyébként még mindig szomorú vagy? - ült le mellém.

- Hát igazából még most se mondanám teljesen boldognak magam, nem tudom miért - sóhajtottam egy nagyot. - Pedig végre kiszabadultam, újra találkozhattam a bátyámmal, viszont...

-Viszont? - pillantott rám Jimin kíváncsian.

- Ah mindegy... semmi..

-Ugyan, most már nincs miért szomorkodnod, hisz már minden a legnagyobb rendben - tűrt egy tincset fülem mögé.

- Igazad van - fordítottam el kissé fejemet zavartan.

-Volt már barátod?

-Mi? Hogy jön ez most ide? - néztem rá furcsán, mivel nem számítottam ebben a pillanatban egy ilyen kérdésre.

-Csak úgy eszembe jutott, mert te egy nagyon jó csaj vagy. Biztos volt már valakid. Vagy tévedek?

- Igen volt, kb egy évvel ezelőtt, de nem tartott sokáig egyébként. 

-Ohh... sajnálom

-Nem, nem kell sajnálod! Egy szemét volt! Én dobtam őt.

-Miért?

-Mert megcsalt....

-Mi van? Egy ilyen lányt mint te? Hol van ennek a szeme?

- Ő több lányt akart egyszerre megtartani. Rajtam kívül még két lánnyal művelte ugyan ezt. 

- Az nem semmi. Ha nekem ilyen barátnőm lenne, mint te, akkor nem is néznék másra. Nagyon bejössz nekem Yeona, pont az esetem vagy -  hajolt közelebb az arcomhoz.

-Figyelj Jimin, köszi, hogy ezt mondod, de...

- Szeretnék egy kicsit játszani! - szakított félbe, majd egy perverz mosolyt villantott arcára. 

- Ezt hogy érted?

- Hát... szerintem tudod te - simított combomra.

- Héé! Mit képzelsz - pattantam fel hirtelen tettére.

- Nyugi, csak próbálj meg lazítani. Hidd el te is élvezni fogod.

- Te megőrültél? Mi van veled?

- Férfiból vagyok, és valljuk be rohadtul megkívántalak - húzott magához erőteljesen derekamnál fogva.

-Engedj el Jimin! - próbáltam eltolni magamtól.

- Nem fogod megbánni. Én profi vagyok, elhiheted nekem. Eddig mindenkitől pozitív visszajelzéseket kaptam.

- Nem, nem, nem! Én nem akarok tőled semmit! Most azonnal engedj el vagy sikítok!

- Sikíts csak! Úgy se hallja senki.

-Miért csinálod ezt? - kérdeztem kétségbeesve.

- Mert ilyen kedvem van - vonta meg vállát.

- Ha meg tudja a bátyám, hogy mit művelsz velem, abba nem lesz köszöneted!

- Valóban? - nevetett fel. - Hát úgy legyen - csókolt ajkamra, miközben erősen a falhoz szorított.

-Engedj el! - próbáltam ellökni magamtól.

- Naa, ne kéresd magad, te is jól fogod magad érezni, erről gondoskodom, csak egy kicsit engedd el magad.

-Nem, hagyjál! - kiáltottam, de ő fittyet hányva rá továbbra is vadul csókolt és egész testével hozzám simult.

-Engedd el te szemét! - hallatszódott egy kiáltás, majd egy ütés által Jimin a földre esett és azon nyomban el is ájult.

Hiszen ez..... Jungkook....