Hogyan élnéd túl, ha elrabolnának és hónapokig fogva tartanának? Mit tennél, ha mindennap el kéne viselned egy idegen sértő megjegyzéseit, de ugyanakkor úgy érzed, hogy napról napra többet érzel iránta? Mit tennél ha a számodra legfontosabb személyr...
Hogyan lehetne az ablakon keresztül megszökni? Egyszerűen képtelenség, túlságosan is be van ragadva, vagy várjunk csak.... – vettem jobban szemügyre. – Az meg ott micsoda?- álltam fel a párkányra, amikor észrevettem, hogy legfölül egy kisebb lyuk rajzolódik ki. Talán mintha egy kulcs illene bele. Szóval ez az ablak csak kulccsal nyitódik? Hihetetlen, sose láttam még ilyet. Ez a szoba tényleg egy börtön. Ki tudja hányan voltak már itt és próbáltak innen kiszabadulni. De hogyan szerezhetném meg a kulcsot tőle? Ahhoz le kéne ütnöm őt valamivel, mert így semmi esélyem ellene, viszont képtelen vagyok bárkiben is kárt tenni. És mi van ha nem úgy fog elsülni, ahogyan azt eltervezem? Na akkor lennék csak még nagyobb szarban.
-Mit csinálsz? – hallottam meg hangját hirtelen a hátam mögül.
-Semmit - ugrottam le gyorsan az ablakból.
-Akkor miért nézegetted annyira azt az ablakot? - ráncolta össze szemöldökét gyanakvóan.
-Miért? Már azt se lehet nézni? - forgattam meg szemeimet. - Még ezt is megtiltod nekem?
- Elég, nem veszekedni jöttem, hanem...
- Hanem miért? - vágtam szavába. - Akármikor jössz, úgy is mindig az lesz a vége.
- Te hibád. Te makacskodsz állandóan.
- Mi?? Ezt most meg se hallottam. Te vagy aki..... - de mondatom befejezni már nem tudtam, mivel ujját ajkaimra helyezte.
- Elég - suttogta. - Most is te rinyálsz. Higgadj le egy kicsit.
-Higgadjak le? - toltam el kezét. - Hogy tudnék lehiggadni, amikor... - de megint nem tudtam befejezni mondandómat.
- Ssss... Jó, de most már fejezd be, mert nem adom oda, amit akartam.
- Odaadni? Még is mit? - pillantottam rá kérdően.
-Gondoltam szereted a csokit – vette ki a kezében lévő zacskóból a desszertet, amit átnyújtott nekem.
-Hát ezt... miért kapom? – néztem rá meglepődve, majd lassan elvettem tőle.
-Boldog születésnapot! – köszörülte meg torkát, miközben a plafont szemlélgette.
-H..honnan tudod, hogy.... - kerekedtek ki szemeim mondatán.
-Az mindegy! Remélem szereted.
-Igen, nagyon szeretem.
Vajon honnan tudhatta, hogy ma van a szülinapom? És most megint miért viselkedik így? Miért kedveskedik nekem? Számomra ő olyan, mint egy megfejthetetlen rejtvény. Egyszerűen nem tudok rajta kiigazodni bármennyire is próbálok.
-És ha jól viselkedsz, akkor még tortát is kaphatsz.
-Én mindig jól viselkedek – kértem ki magamnak.
-Hát hogyne! Na, de ezt most hagyjuk! Inkább mondd meg melyik a kedvenced?
- A mentás csokoládés – mondtam félénken.
-Hát azt nem lehet mindenhol kapni szerintem. Elég különleges. Valami más esetleg?
-Nem! Anyukám is mindig ezt vette nekem.
-De én nem vagyok az anyukád. Nem fogok azért futkosni neked össze vissza. Hozok valami mást. Az is biztos finom lesz.
-Mondtam már, hogy más nem kell.
-Hogy lehetsz ennyire válogatós? - csapta homlokon magát hitetlenkedve.
-Nem erről van szó. Az előbb mondtam el az okát, hogy miért azt szeretném...
- Ajj ne csináld már! Most komolyan azért, mert anyukád is azt vette?
- Ha már nem lehet itt velem, akkor legalább az emlékét had idézzem fel a mai napon. Nagyon fontos lenne nekem... - sóhajtottam magam elé.
- Sajnálom, de nem fogok elmenni a világ végére - felelte nyugodt hangnemben.
- Jó! Hagyjuk! - vágtam rá sértődötten, majd befeküdtem az ágyba és magamra húztam takarómat.
-Most mi van? - értetlenkedett, majd hozzám lépve lerántotta rólam a takarót.
-Hagyj békén! Aludni szeretnék!
- Ne hisztizz már megint! Ilyenkor olyan idegesítő vagy!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Akkor minek vagy még mindig itt! Elmehetsz! Szia! - mutatott ujjával az ajtó irányába.
- Chh.. nem értem, hogy lehetsz ennyire érthetetlen. Mondtam, hogy az ilyen különleges tortákat nem épp a szomszédba osztogatják.
-Akkor meg minek kérdezted, hogy melyik a kedvencem? - kiáltottam rá dühösen.
- Mert a kedvedben akartam járni, de nem gondoltam volna, hogy ilyen extra különleges torta fog kelleni– kiáltott vissza ő is.
-Jó. Tudod mit? Akkor hagyd a fenébe! Nem kell torta! Megvagyok én nélküle is.
-De kell! Milyen egy szülinap torta nélkül? Akkor is hozok valamit! – viharzott ki a szobámból maga után becsapva az ajtót.
Minek kérdezi meg ha ennyire nehezére esik teljesítenie a kérésemet? Hisz elmagyaráztam neki, hogy csak anyukám miatt ragaszkodok ennyire hozzá.
Olyan jó lenne ha ismét együtt ünnepelhetnék a szüleimmel, de sajnos ez lehetetlen hisz senki nem fogja feltámasztani őket. Már csak a bátyám, Namjoon maradt nekem - szipogtam, majd ismét elővettem füzetemet, hogy leírjam a történteket.
Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm az eddigi szavazatokat! Igazán jól esik ♥
Véleményeiteket és kommentjeiteket is szívesen elolvasom 😊 További szép estét nektek!!
