A rejtélyes megmentő (Jungkook ff) SZÜNETEL!!!

14. rész

/Jungkook szemszöge/

Nyugtalanul ébredtem, borzasztó rémálmok gyötörtek. Ahogy kinyitottam a szemeimet, lassan felültem az ágyban, majd megtöröltem verejtékező homlokomat. Még mindig nem érezem magam száz százalékosnak, de nem engedhetem meg magamnak azt, hogy itt feküdjek egész nap. Nekem vigyáznom kell Yeona-ra.

Amint kimondtam nevét és realizáltam magamban, hogy itt vagyok egyedül a szobájában és ő nincs itt, egyből a legrosszabbra gondoltam. Az ajtó nyitva volt, ami azt jelenti, hogy... Neee csak azt ne.... az nem lehet...

Összeszedve minden erőmet kisiettem a szobából, majd le a lépcsőn. Ahogy leértem és közelebb sétáltam, láttam hogy a bejárati ajtó is nyitva volt. Jobban mondva fel volt törve kívülről. Tehát valaki itt volt és segített neki.

-Ez nem lehet igaz! A rohadt életbe!  - kiáltottam. -  Most mihez kezdjek? - túrtam hajamba idegesen. - Meg kell őt találnom bármi áron! Segítenem kell neki! Muszáj visszahoznom őt mielőtt még.... - szorítottam ökölbe kezeimet. - Nem! - ráztam meg fejemet. - Ilyenbe bele se akarok gondolni. 

De mégis hol kereshetném őt? - értem ki az utcára, majd egyre jobban elöntött a félelem, hisz azt se tudtam merre induljak. Kiborulásom közepette, hirtelen észrevettem egy számomra ismerős autót közel a házamhoz, amibe egy huszas éveiben járó férfi szállt be. -Csak nem? Az ott ..... - szűkítettem össze szemeimet, hogy még jobban fókuszálni tudjak. - IGEN ez ő! Követnem kell! - rohantam az út szélére, hogy gyorsan leintsek egy taxit. Kalimpáltam össze-vissza, míg sikerült az egyikbe beszállnom.

- Kérem kövesse azt az autót! - mondtam idegesen.

- Ahogy óhajtja - bólintott a taxi sofőr, és egyből utána is eredtünk.

Egy darabig még sikerült a nyomukban maradni, de aztán szem elől vesztettük őket. Nekik még pont szerencséjük volt, mert a piros előtt átértek, viszont a taxi vezetője már a fékre lépett.

- Ez hihetetlen! Milyen sofőr maga?  Miért nem volt gyorsabb?

- De hiszen piros volt a lámpa. Nem mehettem át. - mentegetőzött a sofőr.

-Kit érdekel! Most maga miatt szem elől veszítjük őket! - kiáltottam mérgesen.

-Sajnálom, de a szabályokat be kell tartanom, különben kirúgnak az állásomból.

- Na jó, tudja mit? - fúrtam magam előre. - Üljön át! 

-Mi? - nézett rám értetlenkedve.

-Gyerünk! Azt mondtam üljön át! - parancsoltam rá.

-De Uram, én..... - csúszott az anyósülésre értetlenkedve. - Ugye tudja, hogy ha bármi hülyeséget csinál és kárt tesz az autóba azzal nekem okoz problémát?

- Nyugalom, semmi baj nem fog történni - tapostam a gázra.

-Uram, lassítson!! Maga megőrült? Nem akarok meghalni!

- Fejezze már be, nem kell, hogy még maga is idegesítsen a hülyeségeivel!

-Álljon meg, ki akarok szállni! Vigye az autót ahová akarja, de engem hagyjon ki ebből az egészből. 

-Rendben, itt kiteszem - biccentettem fejemmel a buszmegálló felé.

- Aztán az autót majd.....

- Visszajuttatom magának, ne aggódjon! - csaptam be az ajtót, majd pillanatok alatt el is tűntem a távolba.

Kis idő elteltével egy elhagyatott raktárépületnél állt meg az autó. Az illető a furgonból kiszállva egyenest a raktár felé vette az irányt. Őszintén szólva még sose jártam erre, pedig én aztán ismerek bizarrabbnál bizarrabb helyeket. Biztosra veszem, hogy Yeona-t itt tarthatja fogja, hiszen eléggé kiesik a várostól.  Igyekeznem kell, ha nem akarom, hogy bármi baja essen. Legalábbis nagyon remélem, hogy eddig nem csináltak vele semmit, mert akkor abban nem lesz köszönet.

Lassan, vigyázva próbáltam közelíteni az épület felé, hogy senki meg ne lásson. Többször magam köré néztem nehogy váratlanul érjen valami. Furcsa, mert semmilyen hang nem szűrődött ki az épületből. Az ajtó résnyire nyitva volt hagyva, ezért óvatosan bekukucskáltam.

- Mi? Hiszen itt nincs senki - döbbentem meg a látványon. - Ez nekem nagyon gyanús. Hol van Yeona? És ő hová tűnt? Hiszen a saját szememmel láttam, ahogy bejött ide - léptem beljebb, miközben szememmel a helyiséget fürkésztem.
Reflex szerűen megfordultam, de addigra már egy ütés érte a fejemet. Hirtelen kezdett minden elsötétülni körülöttem minek következtében elvesztettem egyensúlyomat, majd egyenesen a földre zuhantam.