Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Második fejezet

*Este vacsi után (a nyár emlékére anya gyrost csinált. Nyami!) megmostam a hajam, majd elő szedtem a polcról egy új könyvet és tíz óráig olvastam, Helena Silence Enigma című könyvét.*

1.   nap – Szeptember 1, hétfő

Reggel, szeptember elseje lévén nem nagyon akaródzott felkelnem így mikor anyu keltett elég mérgesen néztem rá. Míg lement, hogy megcsinálja a reggelim én a szekrényem előtt álltam és találgattam, hogy mit kéne felvennem.

- Milyen idő van kint? – ordítottam le anyának, biztos, ami biztos alapon.

- Mint a nyár többi napján. – jött a válasz mire felröhögtem.

- Szóval szakad az eső és tíz fok van vagy tűz a nap és meg lehet dögleni? – ordítottam tovább.

- Én harminckettőre tippelném. – ordított vissza anyu.

- Részletkérdés. – rántottam meg a vállam.

Hát igen, mi ilyen reggel ordítozós család vagyunk. :D Végül egy fekete, farmert sortra és egy sárga, „Summer time" feliratú trikóra esett a választásom. A hajamat kontyba fogtam, hogy a dús és hosszú loboncom ne melegítsen. Felkaptam a fekete napszemüvegem, meg a táskám és lementem a konyhába. Leültem az egyik bárszékre, anyu pedig elém rakta a párizsis szendvicsem.

- Limonádé vagy víz? – kérdezte anyu feltartva az üvegem.

- Limonádé. – válaszoltam két falat között.

Egészen addig ettem csendben, míg fel nem tűnt, hogy anya már kosztümöt visel. Ez kábé 40 másodperc volt.

- Hova készülsz? – néztem rá a ruhájára nézve.

- Lesz egy bírósági tárgyalásom 8 órakor, de előtte még beszélnem kell a védencemmel.

- Aha. – forgattam a szemem.

Mivel anya ügyvéd egyfolytában tárgyal. A kikkel részét már nem annyira szeretem, ezért nem is szoktam nagyon mondogatni senkinek. Bár ez az időpont még mindig jobb, mint amikor már hétkor nincs itthon...

Miután megcsinálta a limonádém és adott egy meggyes sütit, anya már el is ment. Én is benyomtam gyorsan a szendvicsem, majd belehajítottam a táskámba a cuccom, felvettem a sarum és elindultam a suliba. Előszedtem a fülesem majd beledugtam a telefonomba és elkezdtem a zenéimet pörgetni. Végül David Guetta Turn me on-jánál álltam meg. Mikor elkezdett üvölteni a zene a fülemben felugrottam és villámgyorsasággal kirántottam a fülest a fülemből. Csak miután halkabbra vettem a hangerőt, tettem vissza, és elkezdtem az a koreót táncolni, amit még nyáron tanultam a youtube-ról. Kívülről persze furán nézhetett ki, ahogy táncoltam, ezért mikor elsőnek ment el mellettem egy kocsi rájöttem, hogy nem kéne ilyen feltűnően a tök csendre táncolnom. Végül már csak apró kézmozdulatok maradtak meg a táncból... :D

Mikor beértem a suli udvarára kihúztam a fülest és a zsebembe süllyesztettem. A fehér kavicsokból (amik járda helyett funkcionálnak a bejáratig) szerintem vagy 30 a sarumban kötött ki így kábé két lépésenként megálltam, hogy kirázzam belőle. Persze a diákok, akik csoportokba verődve álltak szinte mindenütt, elég furán néztek rám így próbáltam minél hamarabb bejutni az épületbe.

Bent a már teljesen modernizált és hűvös aula fogadott. Bár jelenleg olyan meleg van kint, hogy lehetne teljesen ramaty állapotú is az aula. Mellettem sorra haladtak el a felsőbb évesek mindenféle hangosítási kellékkel, amiket a bálterembe kellett cipelniük. A szembe lévő hatalmas kő lépcső felé vettem az irányt. Miután a lépcsőfordulóban majdnem elsodort egy 11.-es lány felértem a folyosóra. Elindultam balra, majd a folyósón legvégén lévő teremhez érve megálltam. Vettem egy nagy levegőt és beléptem a terembe.

Az egész terem olyan volt, mintha csak egy hétvége telt volna el, nem pedig kettő és fél hónap. A hátul lévő hatalmas parafa táblán még mindig ott voltak azok a rajzok, amiket az utolsó rajzórákon csináltunk, a táblán pedig egy ballagási idézet. A padokat a takarítónők nem piszkálták – már ha jártak itt egyáltalán, mert az sem biztos – így maradtak U alakban.

- Sziasztok! – köszöntem. Válaszul egy visító lányt kaptam a nyakamba, egy morgást és egy „Helló!"-t. Miután leszedtem a nyakamból Krisztit (aki amúgy szombaton volt nálunk) oda mentem Zsoltihoz, aki éppen szelfizett. A pólója ujját feltűrte így látszott az a nem is kevés izom, amit nyáron szerzett és „mindjárt elájulok tőle" mosollyal nézett a kamerába.