Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Harmadik fejezet

*A pólója ujját feltűrte így látszott az a nem is kevés izom, amit nyáron szerzett és „mindjárt elájulok tőle" mosollyal nézett a kamerába.*

- Neked is szia! – röhögtem.

- Csá! Mizu? – tette le a telefont és gyönyörű kék szemével rám nézett. Ha nem tetszene más tuti, hogy összeestem volna.

- Ne nézz rám így! – nevettem majd felültem a padjára.

- Na, jó! – mászott fel mellém ő is. – Nem vagyok jó lelkizésben meg amúgy is ott van mindkét barátnőd! – mutatott a saroknál lévő padra ahol Enéh és Kriszti ült. Utóbbi éppen egy béke jeles kulcstartót mutatott Enéhnek.

- Nem lelkizni akartam! – löktem meg a vállát mire ő odakapott és úgy csinált mintha az nagyon fájt volna.

- Akkor? – vonta fel a szemöldökét, még mindig „fájlalva" a karját.

- Csak kíváncsi voltam milyen a bicepszed. – nevettem mire ő újra befeszítette a kezét.

- Kemény mi? – röhögött ő is én pedig megfogtam a karját.

- Ja. – bólogattam és mosolyogva mentem a tavalyi helyemre, ha már a többiek is oda ültek.

Nem sokára már mindenki megjött így a hangzavar hatalmas lett. Márk a rollerével cikázott az U belsejében és ugratott vele össze- vissza. Néha cseréltek Ádámmal és Kristóffal, de amúgy elvoltak. Zsolti eltűnt, Ákos és Máté pedig beszélgettek a padon ülve. Krisztinek és nekem Enéh mesélte a nyarát mivel az egész szünetet Görögországban töltötte a nagyszüleinél. Dóra és Ikó – akinek az igazi neve Anikó, de mi már csak így hívtuk – az ajtóban álltak és az új hetedikeseket méregették, mintha csak ők olyan nagyok lennének. Gondolom már azt is kitalálták hogyan fogják megszivatni a gólyákat. Emese pedig Áginak, Henikének és Hajninak mutatta az új körmét.

Becsöngőkor az ofő rombolt be a terembe mi meg nem túlságosan zavartattuk magunkat. Miután elordította magát visszaültünk a helyünkre. Zsolti ekkor még mindig nem volt sehol, de azt hiszem ez rajtam kívül senkinek nem tűnt fel. Míg Kati néni azon szörnyülködött, hogy csak három osztályfőnöki óránk van mindenre. Aztán mikor ezen is átlendült, összefogta aranybarna haját a tarkóján és leült az asztalához. Elkezdte felolvasni a névsort aztán mikor Zsoltihoz ért senki nem válaszolt. Ekkor kezdtük el keresni. Mivel mindenki tudta, hogy ma már látta és a cucca is ott volt ezért biztos, hogy a suliban kellett lennie. Kristóf épp le akart menni, megnézni, hogy a büfében van- e mikor nyílt az ajtó és Zsolti jött be. Mindenki döbbenten bámulta miközben ő leült a helyére.

- Pataki Zsolt! Megtudhatnám hol jártál, húsz perccel becsengetés előtt? – pillantott az ofő a telefonjára.

- Csak a megfelelő fényt kerestem.

- Mégis mihez? – akadt ki teljesen Kati néni.

- Hát egy szelfihez! – vágta rá Zsolti a szerinte teljesen logikus választ mi pedig megszakadtunk a nevetéstől.

Miután sikerült megnyugodnunk (főleg a tanárnőnek, akinek olyan vörös volt a feje, mint annak a tündérnek abból a rajzfilmből) visszaültünk a helyünkre. Zsolti miatt nem kaptunk szünetet, amiért mi szúrós pillantásokkal jutalmaztuk, de Dóra nem volt ilyen finom.

- Esküszöm nem értem, hogy jutottál be ide! Aki ilyen hülye maradt volna általánosban! – hőzöngött.

- Csitt, van!- intézte el Zsolti.