Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Tizenkettedik fejezet

17. nap – szeptember 17, szerda

Már mikor felkeltem szürke volt az ég, így eléggé lecsapta a hangulatomat is. Mióta elkezdődött a suli először kellett reggel lámpát kapcsolnom ahhoz, hogy normálisan lássak a szobámban. Hát igen. Hivatalosan is vége a nyárnak.

Egy kék- fehér csíkos toppot választottam egy bordó térdig érő cicanadrággal, mert ha már esni fog az eső, miért ne öltözzek tengerésznek! A hajamat gyorsan befontam és kontyba tekertem. Egy egyszerű fehér köves fülbevalót tettem a fülembe és a nyakamba akasztottam azt a szívecskés láncot, aminek a másik párját Enéhnek adtam. A szív medál indákból állt össze, fölötte pedig egy „Best" felirat volt.

Anya már előkészítette a reggelimet mire lementem. Megettem a baracklekváros kalács szeleteket, majd elköszöntem anyától és megittam a kakaómat. Mivel még volt 10 percem, hogy elinduljak otthonról így egy picit nézegettem a Facebookomat, majd az Instagramra is felmentem. Végül előkotortam az ajtónál lévő szekrényből a fekete- fehér pöttyös esernyőmet. Sötétkék Converse-ben és egy pulcsival a kezemben indultam el. A mai a leghosszabb napom, mert 7 órám van, így a hátam majdnem leszakadt a táska súlyától.

Otthon hagytam véletlen a fülhallgatómat így csöndben ugráltam át a pocsolyákat a járdán.

Mikor beértem a terembe, látszott, hogy nem csak engem tört le teljesen az időjárás. Enéh egy rajztömbbe rajzolt. A kép fekete volt. Fehér esőcseppek látszódtak és két fehér alak. Egy lány megy egy fiú. Köztük pedig egy vörösre mázolt sínpár húzódott. Fantasztikusan szép volt, de elég lehangoló. Márk középen a szőnyegen roller mutatványokat csinálgatott, de korántsem voltak olyan jók, mint amit máskor szokott. Szőke haja is a szemébe hullott, de nem söpörte ki belőle. A többiek telefonoztak, vagy Márkot nézték. Kivéve Ádám. Ő a padra hajtotta a fejét és szerintem aludt, mert mikor leültem a helyemre és úgy csináltam, mint ő nem nézett fel. Még csak ki sem nyitotta a szemét pedig máskor már rég köszönt volna.

- Szia! – súgtam; de semmi. Meg sem mozdult. Csak egyenletesen szuszogott.

Így elővettem a töri kártyáimat és újra átnéztem őket, ha esetleg tényleg dolgozatot írnánk az első órában. Enéh fehérrel ráfestette a monogramját a festménye aljára ( A. E) és kitette az ablakpárkányra száradni, majd elvette az asztalra dobott kártyáimat és elkezdte őket olvasgatni.

- Nem tanultál? – adtam a többit is a kezébe.

- Nem. Úgy is csak átver minket, mert felírta a táblára. Máskor, ha dolgozatot írunk, elmondja ezerszer, de soha nem írja fel a táblára.

- Szerintem írunk. Mármint, mindig a 3. héten szoktunk dogát írni és ugye most van a harmadik hét. – gondolkodtam el.

- De nem fogunk. – vigyorgott Enéh.

- Dehogynem!

- De nem.

- De igen. – bólogattam.

- Mondom, hogy nem.

- Mondom, hogy rosszul hiszed! – kontráztam, mikor valami erősen megbökte a csípőmet.

Hátra fordultam, hogy lássam ki volt az. Márk felébredt, és az ábrázata elég morcos volt.

- Igaza van. – morogta résznyire nyitott szemmel.

- Dehogy van! – háborodtam fel, rögtön utána pedig megszólalt a becsöngetést jelző zene, ami nem volt más, mint a Road Jack.

- Majd most meglátjátok! Mindjárt beállít Erika néni a dolgozat füzetekkel a kezében. – tettem keresztbe a kezem és az ajtót kezdtem szuggerálni.

Erika néni meg is jött, de a saját cuccain kívül nem volt más a kezében.

- Még mondhatja, hogy vegyünk elő lapot! – suttogtam, egyre jobban szuggerálva a tanárt, hátha eljutnak hozzá a jeleim és végre kimondja azt, amit hallani akarok.

Nem mondta. Így mikor elfordult, hogy felírja a táblára az óraszámot, meg a címet Ádám és Enéh a székem mögött összepacsiztak.

- Szép kis legjobb barátok vagytok, mondhatom! – morogtam a füzetembe írva. Enéh kuncogott, Ádám pedig megsimogatta a vállam.

- Tudod, hogy szeretünk. – vigyorgott

Tesin, Zoli bácsival 2 kilométert futottunk, mert a tanár szerint, jobb hamar túlesni rajta. Igen. Tényleg élmény a szemerkélő esőben, a vizes aszfalton futni. Mivel pedig „botrányos volt a teljesítményünk" legalábbis, a tanár szerint így újra kell futnunk jövő héten. Ennek mi még jobban örültünk.

Mivel tesi órán nem tudtak focizni, így a fiúk, úgy döntöttek, hogy a teremben fognak játszani egy üveggel. Enéhvel barikádot csináltunk a székeinkből, mert a másfél literes vizes üveg minden hova repült, csak a két „kapuba" nem. Az egyik oldalon Zsolti volt a kapus és az első hivatalos gólnál, amit nem sikerült kivédenie, elhatározta, hogy ő most aztán kifejeli a „labdát" a „kapuból". Feldobta a palackot, az pedig megpördült a levegőben, a kupak pedig egy hatalmasat koppant Zsolti fején. Egy kis fáziskéséssel, Zsolti feljajdult és a fejét dörzsölte, mi meg hangosan röhögtünk rajta.

Föcin Szilvi néninek is elmeséltük, aki alig bírta abbahagyni a nevetést. Rögtön utána bioszon, pedig a koponyacsontról mesélt, csak, hogy megtudjuk milye is sérülhetett Zsoltinak.

Irodalom órán, Enéhvel, Lilla néni szörnyű cipőjét beszéltük ki. A lábbeli egy férfi elegáns cipőre hasonlított, csak barna mű kígyóbőr volt rajta, és inkább tudtam volna elképzelni egy béna boszorkányon, mint egy gimnáziumi irodalom tanáron.

Énekóra helyett lukas óránk volt, mivel az ének termet éppen festették és a tanár is hiányzott, így a teremben voltunk.

A hittan úgy szint elmaradt, mert mint kiderült a tanár, aki tartani fogja, csak decembertől ér rá. Így 7 óra helyett csupán 5 volt megtartva. Azt hiszem ez egész jó arány!

Anya nem volt otthon mikor hazaértem. Kint kiabáltam egy ideig Kandát, a cicámat keresve, de nem jött elő, ezért bementem. A táskámat ledobtam a bejáratnál és eldőltem a kanapén tévézni. A csatornák közt ugráltam mikor megszólalt a csengő. Szépen komótosan feltornásztam magam a kanapéról és belebújtam a kinti papucsomba, ami egy rózsaszín gumi kalucsni. Mire kimentem, nem volt kint senki, csak egy levél a postaládában. Nem volt rajta semmi csak a nevem. Visszamentem az én extra kényelmes kanapémhoz és kibontottam a levelet. A borítékot a dohányzó asztalra ejtettem és széthajtottam a benne meglapult papírt.

Luca gyere ki a parkba, a piknikező részhez! Ott foglak várni, 4 órakor. Szeretnék neked valami fontosat mondani.

K.