Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Huszonhatodik fejezet

Az első fél percen semmit nem változtattunk, ám utána jött egy csavar. Viszonylag nyugodt zenébe Kristóf belekevert egy hip-hop- os számot, amiben egy csaj rappel. A mozdulataink, úgy váltottak kecsesről energikussá. Majd egy újabb hirtelen váltás és folytattuk tovább a koreót. Ez pedig így ment a szám végéig. Az utolsó ugrásnál majd kiugrott a szívem a torkomból. Kristóf felé futottam, ő pedig felkapott és a magasba tartott, majd a lendületemet felvéve elkezdett pörögni. Kitártam a karjaimat, mintha akármelyik percben elrepülhetnék, majd visszahúztam. Megtámaszkodtam Kristóf vállán, ő pedig lejjebb engedett, a homlokunkat pedig összeérintettük. A számnak vége lett, de mi néhány másodpercig úgy maradtunk, Kristóf csak azután tett le. Mindenki teljesen elámult. Fanni egy ideig meg sem mozdult csak nézett minket, majd hangosan elkezdett tapsolni.

- Skacok ez fantasztikus volt! – jött oda hozzánk, miután leállította a kamerát. – Nagyon nehéz lesz választanom! Most viszont bocsássatok meg, de el kell sietnem. – szabadkozott.

Gyorsan össze is szedte a holmiját és el is robogott. Még kifújtam magam, majd én is összepakoltam és siettem haza, mert apa azt mondta, hogy mire haza érek addigra otthon lesz.

- Na, most már mondd meg hova megyünk! – szóltam rá, miután elmeséltem a mai táncórát.

- Az úti célunk Ciprus! – jelentette be vigyorogva.

Fél pillanat sem kellett ahhoz, hogy a nyakába ugorjak. Olyan régóta szerettem volna már elmenni arra a szigetre és most végre apa elvisz! Méghozzá kettesben! El sem akartam hinni.

- Viszont a még jobb benne, az, hogy el tudtam cserélni a jegyem egy ismerőssel, így még ma este megyünk Larnakába!

- Akkor megyek pakolni! – ugrottam fel a kanapéról és felrohantam a szobámba.

Azt hiszem ennél izgatottabb nem is lehettem volna. Levadásztam a nagy rózsaszín bőröndöm a szekrényem tetejéről és elkezdtem összepakolni. Gyorsan összerámoltam mindent, majd azt is eltettem, amit anya a kezembe adott, vagy éppen kiabált lentről. A gépünk7 órakor indul, így 5 órára ki kellett mennünk a reptérre, ahova anya vitt minket. Apa húzta a nagy bőröndjeinket én meg a kis kézipoggyászomat, amiben helyet foglalt a laptopom, két könyv meg némi ruha, na és persze pénz, meg az irataink. Miután feladtuk a bőröndjeinket, elbúcsúztam anyától és elindultunk az ellenőrző pontok felé. Viszonylag hamar végeztünk, így ott ültünk a reptéren, egy nem túl kényelmes padon. Már megvettük a kajánkat, apa vett keresztrejtvényt, és még mindig volt egy csomó időnk. Elsétáltunk a kapuig, ahonnan a gépünk fog indulni és ott is leültünk. Bár ezek mér kényelmesebb székek voltak. Elővettem a telefonom és ráírtam Enéhre, hogy már kint vagyunk a reptéren, és remélem nem fog unatkozni nélkülem. Gondolom nem volt otthon, de nem válaszolt az üzenetemre.

Luca üzenete: Jók voltunk ma! J

Skater_ K üzenete: Ja, lazán lealáztuk azt a csajt.

Luca üzente: Miénk lesz a szóló!

Skater_ K üzenete: Jaja!

Luca üzenete: És mi van a barátnőddel?

Félve tettem fel ezt a kérdést, de muszáj volt. Valami belül erre kényszerített.

Skater_ K üzenete: Semmi. Szakítottam vele néhány napja...

Megdermedtem. Ez most komoly? Vagy csak szórakozni akar velem?

Luca üzenete: Bocs, de mennem kell. Szia!

Köszöntem el tőle villám gyorsan és bezártam a chat ablakot. Nem tudtam volna vele tovább beszélni. Talán azért, mert még dühösebb voltam rá, mint eddig. Lehet azért, mert újra belezúgtam? A gondolkodásból egy pityegő hang rántott ki.

Enéh <3 üzenete: Krisztiék elköltöztek!

Újra megdermedtem. Éppen vissza akartam pötyögni valamit, mikor apa szólt, hogy be lehet szállni a gépbe. Így repülő üzemmódba tettem a telóm és eltettem a zsebembe.

Nem akartam elhinni. A fiú, akibe bele voltam zúgva szakított a lánnyal, aki miatt talán beleszerettem valaki másba. A lány, aki pedig a barátom volt, egy szó nélkül képes volt elköltözni. Eszembe jutott a tánc is! Azonnal meg kell tudnom, hogy miénk- e a szóló! Nem mehetek el úgy nyaralni, hogy ideges vagyok miatta!

Maradnom kéne! – ez jutott eszembe, ahogy kibámultam a repülő apró ablakán.

De pontosan tudtam, hogy nem szállhatok már le, mert ezeken a dolgokon nem változtathatok, mint ahogy az érzéseimen sem.

Kriszti elment. Ádám talán vár rám. Kristóf pedig talán megint szédíteni akar. Nem tudom mi lesz, mikor haza jövünk. Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy a feje tetejére fognak állni a dolgok, mikor vége lesz a szünetnek és visszamegyünk a suliba.

>> Vége az első résznek! Köszönöm, hogy elolvastátok, a véleményetek minden esetben érdekel, szóval írjátok meg! :) Nem sokára visszatérek a második könyvvel: Szerelem reflektorfényben <<