Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Negyedik fejezet

Dórának felszaladt a szemöldöke majd hirtelen felindulásból hozzá vágta Zsoltihoz a tolltartóját, aki egy laza mozdulattal elkapta azt és elkezdte nézegetni mi van benne. Megjegyzem ekkor még az ofő bent volt és éppen azt kérdezte, hogy ki fogja felolvasni a tűzvédelmi szabályokat. A balhé láttán a székébe rogyott és az orrnyergét masszírozta. Ekkor már mindenki beszélgetett én pedig megsajnáltam a tanárnőt így felálltam és elordítottam magam.

- FOGJÁTOK MÁR BE!

A kiabálásomra mindenki rám nézett, majd leültek és a tanárnőre néztek. Én is követtem a példájukat. A tanárnő elkezdte felolvasni a tűzvédelmi szabályokat mikor megszólalt a csengő. Kiromboltunk az ajtón mielőtt az ofő tiltakozhatott volna és lementünk az udvarra. A régi játszótérhez mentünk, ami a bejárati kapu mellett volt. Összesen 2 hinta és egy csúszda volt, egy nagy homokozóban és a legújabb része is az 5 éves hinta volt. Másodikként értem le így rögtön belevetettem magam a hintába. Zsolti mellettem egyre magasabbra ment, majd mikor a többiek is leértek, kiugrott a hintából miközben megpördült a tengelye körül. Enéh rögtön rástartolt a hintára, de Ádám gyorsabb volt. Hirtelen valaki meglökött hátulról mire majdnem kiestem a hintából. Átlestem a vállam felett, hogy ki lehetett az mikor hatalmasat dobbant a szívem.

Kristóf vigyorgott mögöttem. A mögöttünk álló nagy diófa elég sok fényt eltakart előlünk, de ami áttört a fa ágain keresztül úgy világította meg Kristóf aranybarna haját, mintha csak egy isten volna, aki leszállt a földre, hogy meglökjön egy lányt a hintában. Mielőtt még elájulhattam volna a látványtól Kristóf újra meglökött én pedig kiugrottam. Persze azonnal belevetette magát a hintába én pedig nevetve álltam fel a homokból és leporoltam a nadrágom. Nem sokkal később a diákok elkezdtek befelé araszolni így mi is elindultunk az osztályba.

Kati néni körbeadatott egy papírt, amit alá kellett ínunk, majd hozzá tűzte, hogy ez tanúsítja majd, hogy felolvasta a tűzvédelmi szabályokat. Persze mi örömmel aláírtuk, mert senkinek nem volt kedve meghallgatni egy fél órás előadást. Rögtön utána összeszedtük a holminkat és levonultunk a Bál terembe az évnyitóra. Épp léptem volna be az ajtón mikor megbotlottam a küszöbben. Még mielőtt elterülhettem volna a földön, valaki megragadta a csípőm és megtartott. Miután sikerült lábra állnom felnéztem a megmentőmre. A szívem kihagyott egy ütemet, az arcom pedig forró lett, mikor megláttam, hogy Kristóf mosolyog rám.

- Köszi. – nyögtem ki és bementem.

- Azért az orrod elé is nézhetnél néha! – ért be.

- A saru az oka! – mutattam a lábamra, amin az a gyönyörű barna, csillogó köves orv gyilkos volt.

- Én is ezt mondanám! – kacsintott és leült a lelátó egyik sorába ahova az osztályunkat írták ki.

Csendben letelepedtem mellé, de közben a szívem majd kiugrott a helyéből miközben összeért a térdünk. Teljesen néma voltam, még akkor sem bírtam megszólalni mikor Enéh azt súgta a fülembe, hogy milyen cuki az egyik zászlót tartó 11.-es. Féltem, hogyha megszólalok, azzal elárul Kristóf előtt az elvékonyodott hangom a közelsége miatt. Egy kilencedikes mondott épp verset mikor Kristóf megszólalt.

- Mi a baj? – súgta a fülembe, lehelete pedig a nyakamat csikizte.

- Semmi. – vontam meg a vállam egy pillanatra ránézve, de mikor a szemembe nézett rögtön vissza is kaptam a fejem az előadásra.

- Elmondhatod. – nógatott a combomba bökve.

- De nincs semmi! – tártam szét a karom röhögve.

- Ahaaa. – bólogatott, de látszott rajta, hogy nem hisz nekem.

- Ha nincs, semmi azt nem tudom elmondani! – emeltem fel a hangom.

- Luca! Csöndesebben! – nézett rám Kati néni szúrós szemmel.

- Bocsánat! – súgtam és visszafordultam a gitározó srác felé.

Kristóf rázkódó vállal vigyorgott, látszott rajta, hogy alig bírja visszafojtani, hogy ne röhögjön fel hangosan.

- Nem vicces! – könyököltem az oldalába.

- Dehogynem! – nevetett az oldalát fogva. A szememforgatva figyeltem tovább az évnyitót majd mikor vége lett, olyan gyorsanhagytam ott Kristófot, ahogy csak tudtam. Az első voltam a teremben ígyvillámgyorsan elvettem a tankönyvcsomagom az asztalról és beletuszkoltam atáskámba. Kifelé menet természetesen belementem valakibe.