Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Tizenhetedik fejezet

26. nap- szeptember 26, péntek

Kristóf kedden még megpróbálkozott azzal, hogy kiderítse miért „fenyegettem meg" a barátnőjét, de Ádám szerencsére mindig a közelben volt, így vagy én léptem oda hozzá, vagy ő hívott, így megmenekítve Kristóf elől.

A tanárok már lázasan diktálnak és magyaráznak órákon. Zoli bá' pedig még mindig le akarja tudni a felméréseket, így szinte minden nap csinálunk valamit. Ma például azt mérte le, hogy hány darab fekvőtámaszt tudunk megcsinálni megállás nélkül. A 35 volt a rekord, amit Zsolti állított fel. Persze követelte, hogy még egyszer megcsinálhassa, mert ő ennél elvileg többet is tud, de a Taylor Lautner hasonmású tesi tanárunk nem engedte neki, inkább elküldte futni néhány kört. Nekünk pedig bent kellett maradni kosarazni. Teljesen leizzadva indultunk vissza kicsöngőkor, mikor pedig kiértem a folyosóra majd nem felbuktam Zsolti lábában, aki a földön ült, az öltözőnk ajtaja előtt.

- Te mit csinálsz itt? – kérdeztem miközben felállt és leporolta a nadrágját.

- Megyek és lelocsolom magam vízzel, majd azt mondom, hogy most jöttem vissza a futásból. – vigyorgott, majd a mosdók felé vette az irányt.

- Okos. – kuncogtam.

Fizikán Józsi bá' úgy gondolta, hogy nagyon poénos lenne, ha ő kihívna felelni valakit abból a tananyagból, amit még nem is vettünk. A kevésbé poénos része az volt, hogy engem nézett ki magának. Kaptam egy négyest, majd visszaülhettem a helyemre. Dóri épp a körmét lakkozta, egy gyönyörű lila színnel mikor Józsi bá' mellé lépett. Ádámra néztem, aki beült Luca helyére, hogy ne maradjak egyedül a nagy háromszemélyes padban. Megvonta a vállát, majd tovább nézte Dórit.

- Nem gondolja kisasszony, hogy a fizika óra nem arra való, hogy a körmeit lakkozza? – sétált vissza a tábla elé.

- Itt úgy is ráérek. – rántotta meg a vállát flegmán Dóri, fel sem nézve a lakkozásból.

- Ide figyeljen! – emelte fel a tanár a mutatóujját fenyegetően, de Dóri rá sem hederített.

Összébb húztam magam a padban, az államat a keresztbefont karomra tettem.

- Diána! – ordította el magát Józsi bá'.

Utána nagyjából egy másodperc kellett, hogy mindenki felnevessen. Kristóf és Zsolti majdnem kiestek a padból úgy szakadtak a röhögéstől. Dóri mérgesen nézett a tanárra, az pedig nem értette, hogy mi olyan vicces.

- A nevem Dóra! – fujtatott, bikaszerűen, Ikó pedig a vállát simogatta, hogy megpróbálja lenyugtatni.

- Azt mondtam! – tárta szét a tanár értetlenül a karjait.

- Úgy nézek ki maga szerint, mint egy Diána?! – akadt ki teljesen.

A székemmel közelebb csúsztam Ádámhoz. A könyökét a szája elé tartotta, hogy ne látszódjon mennyire nevet, de a válla így is rázkódott.

- Menjen ki az órámról! – mutatott Józsi bácsi idegesen az ajtóra.

- Köszönöm! – tette össze a kezeit Dóra, majd erősen riszálva a csípőjét kiment a teremből. Mikor becsukódott az ajtó, mindenkiből kitört újra a nevetés, Zsolti pedig felpattant a helyéről, és riszálva oda- vissza, járt az ajtó és a padja között. A kezeit kinyújtotta, csuklóból pedig visszafeszítette a kézfejét, majd a szájával is csücsörített. Így leginkább egy béndzsa pingvinhez hasonlított. Kicsengetésre nagyjából csitultak a kedélyek, de mivel Józsi bácsi nem tudott megszólalni, miután kiküldte Dórát, így a szertárban ült le. Behajoltam az ajtón még elköszönni, de nem igazán reagált. Csak az orrnyergét masszírozta, a másik kezével pedig a homlokát támasztotta.

Visszamentem az osztályba és felkaptam a táncos cuccom. A sulis táskámba visszagyömöszöltem a fizika felszerelésem, majd a hátamra vettem a táskát, és elmentem a lépcső mellett álló vécébe átöltözni. Egy fekete has pólót tettem be mára, amin egy „Shake it" felirat volt fehérrel. Egy pink háromnegyedes cicanadrágot vettem még fel mellé, majd visszabújtam a kék conversembe. A tükör előtt még összegumiztam a hajam, majd lassan lementem a lépcsőn a táncterembe. Néhányan már ott voltak. Kristóf is az egyik padon ült és egy 10.-ees fiúval beszélgetett. Lepakoltam a cuccom, és leültem telefonozni egy kicsit. Három után nem sokkal Fanni is felbukkant és összeszerelte a hifit. Először bemelegítettünk, majd eltáncoltunk azt a néhány lépést, amit eddig tudtunk a táncból. Néhányszor utána még átnéztük, hogy mindenki ugyan azt csinálja, majd Fanni leállította a zenét és kérte, hogy figyeljünk. Félkörbe köré gyűltünk, és követve a példáját mi is leültünk a földre. Törökülésbe helyezkedtem és a kezemmel legyeztem magam, mert nagyon elfáradtam már a sok ugrálásban.

- Az első részlettel végeztünk. Itt jön majd egy páros rész. Szóval, míg kifújjátok magatokat, elmondom, hogy ki kivel lesz párban!

Mindenki bólintott, egy lány pedig felállt és elhozta a táskájából a palackját.

- Juti és Samu. Bár szerintem ez egyértelmű. Vera és Gábor, mindketten újak vagytok, de egyidősek így párok lesztek, remélem, tudtok majd együtt működni. – mosolygott Fanni.

Elakadt a lélegzetem. Ha ők azért alkotnak egy párt, mert egy idősek akkor az azt jelenti, hogy...

- Végül pedig Luca és Kristóf! Ti vagytok itt a legkisebbek, de mindketten kiválóan táncoltok, szóval jó páros lesztek.

Elkerekedett szemmel néztem Fannit. A szemem sarkából láttam, hogy Kristóf ugyan ezt teszi.

- Na, akkor tanuljunk valami újat! – tapsolt kettőt Fanni, lassan pedig mind feltápászkodtunk a földről.

A második sorban helyezkedtem el.

- Ezek szerint tényleg egyfolytában el kell majd kapnom téged. – lépett mellém Kristóf és megfogta a kezemet.