Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Tizedik fejezet

15. nap – szeptember 15, hétfő

- Minket meg sem hívtál a szülinapodra? – tátotta el Zsolti a száját.

Az osztályban ültünk, épp egy „leszakad a kezem, mert annyit írok" fajtájú töri óra után, masszíroztuk a kezünket Enéhvel, mikor Zsolti meg még néhány fiú körénk gyűltek. Kriszti csupán azért nem volt a tömegben, mert lebetegedett így nem jött suliba, se minket vallatni.

- Ne rám nézz! – hőkölt hátra a barátnőm. – Ő szervezte! – mutatott rám, a kezével pedig majdnem orrba csapott.

- Mi az, hogy minket nem hívtál meg a bulijára?! – vádolt most Zsolti engem.

- Na, szép mondhatom! Vádoljuk azt, aki bulit szervezett neked! – fordultam Enéhhez széttárt karokkal. A válasz egy vállrándítás volt.

- Válaszolj asszony! – ragadta meg Zsolti a vállam és maga felé fordított.

- Nem vagyok az asszonyod! – szedtem le a kezét a vállamról röhögve, amit a többiek sem bírtak ki nevetés nélkül. – Azért nem hívtalak meg titeket, mert csak az egészet szétbarmoltátok volna, én meg valami egyszerűre gondoltam, ami meghitt és nem kell utána sokat takarítani. – fordultam körbe, hogy nagyjából mindenkire rá tudjak nézni.

- Most nem fogunk beszélni veled! – állt fel Zsolti keresztbe font karral, Benedek, Ákos és Márk pedig követték.

Ádám visszaült a helyére, ami baloldalon mellettem volt, Kristóf pedig eleve fel sem állt. Egy pillanatra a szemébe néztem és tudtam, hogy az egész vitát nevetségesnek találja. Mondjuk az is volt.

A fejemet a padra hajtottam és Ádám felé néztem.

- Te sem beszélsz velem?

- De igen. – mosolygott a legjobb fiú barátom és ő is a padra tette a fejét.

Talán még az enyémnél is sötétebb barna haja, olyan menőre volt vágva, mikor kétoldalt rövidebb, középen pedig hosszabban lógnak a hajszálai.

- Mitől fénylik így? – túrtam a hosszabbra hagyott részbe.

- A zselétől. –vigyorgott.

Igazából magamtól is rájöttem volna, mert mikor kihúztam az ujjaimat a hajából, csupa ragadós trutyi volt rajta.

- Ja! – húztam fintorra az arcom. – Azt látom. De ezen hány kiló zselé van?- röhögtem elég fura hangon mivel a pad picit nyomta a torkomat.

- Nincs rajta sok. Csak nem túl jó minőségű a hajzselé. – röhögött ő is.

- Tisztelt 8.A osztály!

Mind az ajtó felé kaptuk a fejünket az ismerős hangra. Zoli bá' állt az ajtóban, keresztbefont kézzel. Kék- szürke melegítő volt rajta, aminek a felsőjén le volt húzva a cipzár így látszott az alatta lévő izom póló.

Rémülten néztünk hol egymásra, hol Taylor Lautner hasonmására és próbáltuk kitalálni, hogy miért állt az ajtónkban.

- Nem gondoljátok, hogy már 10 perce a testnevelés teremben kéne lennetek?

- Gondoljuk? – nézett rá Kristóf szenvtelenül, a szívem pedig hatalmasat dobbant.

- Mindenki azonnal fogja a tesi cuccát és 2 perc alatt átöltözik! Ahány percet késtetek annyiszor fogjátok körbe futni az iskolát! – kiabált.

Emese, Ági és Henike elkezdték a szőnyegre dobálni, a mögöttük lévő tárolókból a tesi cuccokat. Átperdültem a pad tetején és futás közben felkaptam a tesi cuccom, majd a tornaterem felé vettem az irányt. Előttem és utánam is csak a kezükben tornazsákkal futó osztálytársaim voltak. A világ leggyorsabb öltözését mutattok be a lányokkal az öltözőben. Persze a fiúknak nem voltak ilyen gondjaik, mert ők futás közben lazán átvették a fehér pólóikat így csak a nadrág és a cipő maradt, amit az öltözőben kellett átvedleniük.

Végül elég szedett-vedetten álltunk tornasorba az oldal vonalon.

Leizzadtan és hulla fáradtan estünk be az öltözőbe. A hajam a nyakamra tapadt, amitől az úgy csikizett, hogy legszívesebben levágtam volna. A farmer sortomba, úgy kellett beleküzdenem magam, mivel nem jött rá az izzadságban úszó lábamra. Undorító volt.

Matekon, Iri nénit megkértük, hogy ne csináljunk semmit, ő meg vonakodva, ugyan de bele ment a dologba, így egész órán csak ültünk (már aki, mert néhányan lefeküdtek az U alakú padok közepén elhelyezett szőnyegre) és legyeztük magunkat. A nyelvtan, angol és a rajz viszonylag hamar elment, főleg nekem, mert alig bírtam megülni a székemen annyira vártam az első táncórámat. Mikor kicsengettek rajzról villámgyorsan elpakoltam a cuccom, felvettem a táskám meg az edzős zsákomat és egy hangos köszönéssel kiléptem az ajtón. Lesiettem a lépcsőn majd jobbra fordultam. A folyosó elején egy kiragasztott papírlapra volt kiírva, hogy a legutolsó teremben lesz a tánc így a folyosó végére mentem.

Hatalmas fehér terem volt. Szemben az ajtóval néhány magasan elhelyezett picike ablak Az ajtó mellett jobbra pedig egy három soros beépített lelátó szerűség volt. Viszont a nagy durranás az csak most következett. Szemben velem az egész falat beborította egy hatalmas tükör. Az így is hatalmas termet ezzel megkétszerezve.