Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Hatodik fejezet

12. nap – szeptember 12, péntek

- El sem hiszem, hogy már két hét elment a tanévből! – szörnyülködött Ági, miközben éppen a fehér pólóját vette fel.

- Na, ne mond okoska! Mi olyan hülyék vagyunk, hogy ezt ki sem tudtuk volna számolni! – morgott Dóra, Ikó pedig helyeslően bólogatott.

- Ajj, hagyjátok már! Csak megjegyezte, nem kell rögtön leszedni a fejét! – védte meg Kriszti.

- Mondja ezt a második leghülyébb! – röhögött fel Ikó.

Bekötöttem gyorsan a rózsaszín futócipőmet és a karjánál fogva kihúztam Krisztit az öltözőből. Megkértem Krisztit, várjon, meg míg elmegyek vécére, mikor pedig végeztem Enéh is csatlakozott hozzánk és együtt mentünk be a tornaterembe.

Az ajtó a lelátóval szemben nyílt, ami sárga és fehér színekre volt festve, mert ezek a színek vannak a suli zászlójában is. Mi viszont az ajtó felöli oldalon maradtunk és leültünk egy sárgára mázolt padra a fiúk mellé.

Máté ült mellettem. Tőle jobbra a többi fiú, az én balomon pedig a barátnőim. Végül minden lány befutott, nem sokkal később pedig Zoli bá' is megjelent. A nagyjából 25 éves tanárnak ez a második éve a suliban, mint ahogy nekünk is. Szerintünk valami rokonságban áll Taylor Lautner-rel mivel annyira hasonlít a színészre, hogy mikor elsőnek megláttuk azt hittük, hogy ő az. Persze akkor még egyikünk sem tudta, hogy ő lesz a tesi tanárunk így mikor Kati néni azt mondta, hogy a testnevelés tanárunk neve Pétervári Zoltán, mi csak bólintottunk és leírtuk az ellenőrzőnk be. Másnap pedig hatalmasat koppantunk mikor megtudtuk, hogy ki is lesz a tesi tanárunk.

- Örülök, hogy mindenki átöltözött! – tapsolt egyet. – Ma viszont nem lesz szükségetek erre az öltözékre, mivel az igazgatóság ezt az órát szánta arra, hogy megismerjétek a szakköröket és jelentkezzetek azokra. Szóval mindenki menjen és öltözzön vissza civil ruhába és jöjjön ide vissza! Utána kiosztom a jelentkezési lapokat, és együtt átmegyünk az iskola épületébe, ahol ki tudjátok majd tölteni a lapokat és leadni az osztályfőnökötöknek.

- Mondhatta volna előbb is! – morogtam miközben visszafelé tartottunk az öltözőkhöz.

Viszonylag lassan öltöztünk vissza, mivel ugye nem kellett sehova sietnünk. Zoli bá' kiosztotta a jelentkezési lapokat, majd teljes fennakadásunkra, közölte, hogy álljunk be kettes sorba és fogjuk meg a párunk kezét. Itt kezdődött a hatalmas hangzavar, mivel mi nem voltunk hajlandók óvodásként viselkedni. Végül megegyezésre jutottunk a tanárral mi szerint, beállunk ugyan kettes sorba, de nem fogjuk meg egymás kezét, és kapaszkodunk a másik vállába, hogy el ne veszítsük egymást. Kicsengetés előtt negyed órával végül sikerült befutunk, a suli épületébe. Elfoglaltuk az aulában lévő összes kanapét, majd Zoli bá' tollaival kezdtük el kitölteni a jelentkezési lapokat, mivel a mieink ugye az osztályban voltak. Rögtön bejelöltem az enyémen a festészetet, amire már tavaly is jártam, ám a szemem meg akadt egy új külön órán: tánc. El sem kellett rajta gondolkodnom azonnal tudtam, hogy én arra járni akarok, így bekarikáztam. Ráírtam a nevem a lapra, meg a többi szükséges dolgot és visszaadtam Zoli bá'nak, bár ő heves tiltakozott az ellen, hogy neki kelljen leadnia az ofőnknek, mivel viszont mi nem vettük vissza a lapokat így kénytelen volt magánál tartani.