Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Tizenhatodik fejezet

Rajz órán, Réka néni egy csendéletet rajzoltatott velünk. Én viszonylag élveztem és gyorsan készen lettem, mert nem volt nehéz, bár Ádám még jóval előttem elkészült. Megvárt engem is, míg befejezem a művem és együtt mutattuk meg a tanárnőnek.

Budai Réka néni, amúgy elég fiatal. Biztos, legalább is, hogy 30 éves még nincs. Nagyon művészi nő. Mindig ő csinálja a díszítéseket a suliba, néhány rajzszakkörössel, amiben én is benne vagyok. Fekete egyenes haját mindig egy csattal fogja zilált kontyba, de többnyire egy ceruza is megbújik a hajában. A keze, az arca vagy a felsője pedig mindig maszatos. A hangja elég mély és nem túl nőis, de mi mindig jókat szoktunk beszélgetni vele, főleg mikor senkinek nincs kedve semmihez. Akkor csak leülünk össze- vissza az osztályba és beszélgetünk. Biztos vagyok benne, hogy az osztály egyik kedvenc tanára.

Mivel se Enéh, se Kriszti nem volt még mindig suliban, így csak mi kaptunk egy- egy ötöst Ádámmal a többiekét pedig inkább nem értékelte.

Óra után összeszedtem a cuccaimat és kiültem az egyik padra olvasni. Mostanában elég keveset olvastam, ezért szégyelltem egy picit magam és elhatároztam, hogy még ezen a héten kiolvasom az Enigma című könyvemet. Kettő óra előtt néhány perccel felálltam és visszamentem a suliba a táncórára. Már szinte mindenki ott volt így gyorsan elsiettem átöltözni a vécébe és mire visszaértem Fanni is megjelent.

Kőkeményen kezdtük el tanulni a koreográfiát. Kristóftól jó messze álltam, és csak táncoltam. Nagyon elfáradtam a végére, főleg azért, mert 4 óra helyett 5 órakor végeztünk, mivel Fanni fél, hogy nem leszünk készen a gálára. Én nem aggódóm. Sok időnk van még, és elég ügyesek vagyunk, mivel a csoport nem egy falábú népség. Mindenki táncolt már valamit általánosban, volt, aki egyszerre több mindent is csinált. Juti persze egyfolytában dicsekedett a balett tudásával. Meg akartam mutatni neki, hogy vagyok olyan jó, mint ő. Talán jobb is. De Fanni azt mondta várjak. Szerinte nem kéne megtudnia, hogy van egy versenytársa a szólóra, míg el nem jön a szólósok kiválasztásának az ideje. Akkor pedig majd mindent bele kell adnom, és a földbe döngölni Jutit. Persze csak képletesen.

Mikor haza értem, anya össze-vissza rohangált a konyhában. Mikor mondtam, hogy csak gyümölcsöt eszem vacsorára, megrázta a fejét és azt mondta, hogy közösen fogunk enni. Addig is menjek fel és zuhanyozzak le. Nem értettem. Eddig soha nem zavarta, hogyha izzadtan vacsoráztam és csak utána fürödtem. Főleg tavaly előtt nem.

Elsős korom óta jártam néptáncra. Nem valami neve sincs egyesületbe, hanem egy híresebb szerb néptánc csoporthoz. Imádtam. Igaz, a próbák végén mindig teljesen kikészültem, főleg mióta a felnőttekkel táncoltam. Volt olyan, hogy 6 órára oda mentem és 11 órakor telefonáltam anyának, hogy jöjjön értem. Tavasz végétől, ősz közepéig szinte minden hétvégén mentünk fellépni. Többnyire délelőtt indultunk és hajnalban értünk haza. Mindig jó hangulat volt, akármennyire is volt melegünk azokban a vastag szerb ruhákban. A fellépések után pedig mindig csináltunk valamit. Többnyire az a néhány felnőtt, aki nem hagyta abba, elmentek legurítani néhány felest, de amikor a Balaton körül voltunk mindig vittünk fürdőruhát. Már mondani sem kellett. Mindenkinek egyértelmű volt, hogyha Balaton, akkor mi fürdeni fogunk. Egy ideig bele is zúgtam az egyik srácba. Évfolyamtársam volt a suliban. Emlékszem mennyire oda meg vissza voltam érte, de neki egyfolytában barátnője volt, mikor pedig az egyik fellépés után összejött a csoportból valaki mással, akkor letettem róla. Még jó. Különben másfél évig várhattam volna rá. Minden jó volt. Augusztus végén egy nagy folklór fesztiválon léptünk fel, amit a vezetőnk is segített szervezni. A kínai együttes, pedig miután látta az előadásunkat kihívott minket fellépni, az egyik, téli 10 napos fesztiváljukra. Mindent fizettek volna, csupán költőpénzt kellett volna vinni. Aztán jött valami szörnyű. Éppen arra vártunk, hogy elkezdjünk próbálni. Ősz volt. Az őszi szünet közepe. Fél óra késéssel esett be az a nő, aki a táncokat szokta tanítani nekünk. Régen ő is táncolt, de már abbahagyta. A szemei vörösek voltak. Tudtam, hogy valami baj van. Pont megszólalt volna, mikor megjelent a csoportvezető fia. Ő még rosszabb állapotban volt. Senkinek nem kellett megkérdeznie, hogy mi történt. Meghalt. Az, aki 1963 óta volt a csoport vezetője, nincs többé. Mindenki a földön ült és csak néztünk magunk elé. Nem tudtuk, hogy mit kéne csinálnunk. Végül lassanként mind haza mentünk. A következő hetekben a próba elmaradt. A temetésen pedig mind ott voltunk. Akik valaha is táncoltak és még tudtak járni, mind eljöttek. A temetés után megállt az élet. A volt vezető fia nem sokkal november vége előtt jelentette ki, hogyha senkinek nincs ellenvetése, akkor ő veszi át a vezetést. Nem volt.

A heti két próba helyett hármat iktatott be, hogy összeszedjük, magunkat mire Kínába megyünk. De már senkinek nem volt olyan fontos. Mindenki egyre több próbára nem jött el, aztán egy héttel az utazás előtt, bejelentették, hogy vége. Nincs értelme tovább csinálni, mert már senki nem megy be. Így nem mentünk Kínába. Többet sehova sem mentünk együtt. Néha- néha még összefutok egy ismerőssel a csoportból. Néhányan átmentek egy másik egyesületbe, volt, aki elköltözött, van, aki csak másik suliba jár már. De nem volt több próba. A termet, ami eddig a miénk volt egy zumbás csoport bérelte ki. A népviseleti ruhákat pedig elpakolták valahova. Az is lehet, hogy eladták. Emlékszem, hogy mind ettől féltünk. Még beszéltünk is róla, hogy mi lesz akkor, ha a vezetőnk meghal. Ám akkor, mindenki rávágta a buszon ülők közül, hogy badarság és ennek a csoportnak nem lesz vége. Nem volt igazunk.

A gimit már úgy kezdtem, hogy nem néptáncoltam. Viszont muszáj volt valamit csinálnom így elkezdtem otthon balettozni. Rájöttem, hogy egész jó vagyok benne, így rágyúrtam. Ez segített felejteni. Most majdnem másfél éve, hogy nem volt próba. És nagyon hiányzik.

Nem akartam összeveszni anyával így felmentem és letusoltam, majd felvettem a pizsim. A hajam még vizes volt, mikor leültem az asztalhoz. Három teríték volt rajta. Elkerekedett a szemem. Hirtelen álltam fel a székről.

- Ezt most komolyan mondod?! – néztem anyára.

- Nem sokára itt lesz. Szeretném, ha megismerkednétek.

- Nem akarom megismerni! – akadtam ki.

- Luca, úgy ítéled el, hogy nem is ismered! Legalább egy esélyt adj neki! Igazán jó fejnek tartanád Jocit, ha megismernéd! – nézett rám rosszallóan, a kezében egy lábassal.

- Nem fogom megkedvelni. – sziszegtem és felmentem a szobámba.

Magamra csuktam a fürdőszoba ajtaját és a mosdókagyló elé térdeltem. Hallottam a csengőt. Így gyorsan kinyitottam a szekrényt és elkezdtem megkeresni a szobám kulcsát. Mikor megtaláltam felpattantam, leoltottam a villanyt és a szobámba siettem. Még hallottam, ahogy a pasi megkérdezi, hogy hol vagyok. Anya válaszát már nem hallottam, mert becsuktam az ajtóm és bezártam a kulccsal, amit benne is hagytam. Rá akartam írni Enéhre, de nem volt elérhető így az egyetlen embernek írtam, aki tudtam, hogy ilyenkor elérhető.

Luca üzenete: Itt van anyám barátja o.O

Skater­_K üzenete: Jesszus. Úgy tudtam, hogy őt nem kedveled....

Luca üzenete: Hát nem is... Anyám áthívta vacsorázni, és nem is szólt nekem.

Skater¬_K üzenete: Uhh... Kérdezhetek valamit?

Luca üzenete: Mit? :/

Skater_K üzenete: Miért fenyegetted meg Lilit? o.O

Luca üzenete: Ki az a Lili? :D

Skater¬_K üzenete: A csajom.

Luca üzenete: Nem fenyegettem meg :DD

Skater¬_K üzenete: Azt mondta, hogy megláttad az utcán mikor sétáltál haza és megfenyegetted, de nem értette, hogy mit mondtál.

Luca üzenete: Nem fenyegettem meg... azt sem tudtam, hogy van barátnőd. Meg ha megfenyegettem volna, akkor is miért tettem volna? :D

Dühös voltam arra a lányra. Legszívesebben megtéptem volna, amiért ilyet mondott Kristófnak, de tudtam, hogyha azt mondom, hogy ő fenyegetett meg, akkor azt is el kell mondanom, hogy mivel fenyegetett... Akkor pedig Kristóf megtudja, hogy szerelmes vagyok belé. igazából azt sem tudom, miért pont ráírtam. Pedig még mindig dühös vagyok rá.

Skater¬_K üzenete: Nem tudom... Talán ha elmondanád?:D

Luca üzenete: Most mennem kell. Nem kell mindent elhinned a barátnődnek, nem feltétlen mondja mindig az igazat.

Még csipogott néhányszor a telefonom, de kikapcsoltam, az értesítéseket így nem láttam azt, amit Kristóf küldött. Találtam egy kis kólás gumicukrot a táskámba, azt ettem meg, majd olvastam még egy picit és lefeküdtem aludni.