Suli tánc fűszerrel [Befejezett]

Huszadik fejezet

28. nap – szeptember 28, vasárnap

Délben még pizsamában voltam. Feküdtem az ágyamban betakarózva, a fejem alá gyűrtem egy párnát és az ágyammal szemben lévő falra szerelt tévét néztem. Anya teljesen kiöltözve állított be a szobámba.

- Fél óra múlva megyünk a mamáékhoz! – szólt be az ajtón, majd még mielőtt egy kérdést is feltehettem volna vissza is csukta az ajtót.

Kipattantam az ágyból és az ajtóhoz szaladtam.

- Miért? – kiáltottam utána.

- Ma van a házassági évfordulójuk! – jött a válasz, anya fürdőjéből.

Nem csodálkoztam, hogy nem szólt előre. Mióta pénteken összevesztünk hozzám sem szólt szinte. Nem adott kaját sem, azt mondta, hogy 14 éves vagyok, szolgáljam ki magam. Szóval tegnap magamnak csináltam reggelit, majd felmentem a szobámba sorozatot nézni. Alig egy részt bírtam megnézni a laptopomon, mikor feljött anya, és közölte, hogy kihúzza a routert, és csak akkor dugja vissza, ha felporszívóztam és letöröltem a port a szobámba. Miután megcsináltam mindent, anya még kitalálta, hogy válogassam ki a ruháimat is, mert ami már pici azt ne rakosgassuk. Ekkor már elég ideges voltam, de ő még akkor sem hagyta abba a piszkálásomat, mert közölte, szerinte túl sok időt ülök bent, szóval menjek ki és törődjek egy picit azzal a szegény macskámmal. Persze Kanda nem volt sehol, így vagy fél óráig kiabáltam neki, végül pedig feladtam és bementem. Anya közben neki állt mosni, így még egy jó órát kellett várnom, mire újra lett net a házban.

Villám gyorsan készültem el. Egy fekete háromnegyedes farmert és egy kék alapon fehér pöttyös blúzt kaptam magamra, egy fekete topánkával. A hajamat nem volt időm kontyba fogni, így kiengedve hagytam.

Anya szülei nem messze laknak tőlünk. Nagyjából 10 perc kocsival. Egy nagy narancssárga házuk van. Kintről van egy lépcső az emeletre, amit ki szoktak adni, így van egy kis nyugdíj kiegészítésük. Igazság szerint sokkal jobban szeretem őket, mint apa anyukáját. Anya szavaival élve az a nő egy „vén szipirtyó". Elvileg nagyon sok pénzt-kölcsönt kért a szüleimtől, amit ők soha nem kaptak vissza, és anya azt mondja, hogy 18 év házasság után, még mindig nem tudta, hogy mikor van a menye szülinapja. Megjegyzem, az enyémet sem tudja. Április 29.-e helyett mindig május végén telefonál, hogy boldog szülinapot kívánjon. Régen apa még szólt neki, hogy hívjon fel, de néhány éve azt mondom, hogy rendes időben felköszöntött, így már nem figyelmezteti.

Mamáék egy sarkon laknak. Mind két oldalon van egy- egy kapu, de többnyire csak azt szoktuk használni ahol a garázs van, így anya a nem használt kapu elé parkolt. Nagyjából 10 kocsi állt még a környéken, persze mind a nagyszüleimhez jöttek. Bent nagyjából 30 ember fogadott. A mamám legjobb barátnője találta ki, hogy az 50. házassági évfordulójukon lepjük meg őket. Anya el is ment segíteni még pakolni, engem meg ott hagyott egy halom öregember között. Mikor megláttam a keresztszüleim az unokatesómmal együtt, rögtön odamentem hozzájuk.

- Sziasztok! – mosolyogtam.

- Szia, Luca! Régen láttalak! – mosolygott keresztanyu.

Szőke festett haja kezdett lenőni már, a sok szolizástól pedig a bőre elég narancssárgának tűnt. Egy picit beszélgettem velük, majd letelepedtem Dávid mellé.

Az unokatesóm 2 évvel idősebb nálam és egész helyes. Barna haja szinte már feketének hat, szeme pedig több dolgot mond el, mint amit ő eleve kommunikálni szokott.

- Helló! – köszönt a telefonját nyomkodva.

- Szia!

Egy ideig vártam, hogy mondjon valamit, de mivel csak tovább chatelt valakivel így én szólaltam meg.

- Barátnő? – sandítottam a telefonjára.

- Ja. – jött a velős válasz.

- Mi a neve?

- Adri.

- Osztálytársad?

- Nem.

Mivel nagyon úgy nézett ki, hogy nem ér rá jobban kifejteni a válaszait, ezért felálltam és a konyhába mentem. Anya telefonált, Ica néni pedig a természetellenesen vörös haját fogta össze egy csattal. Mikor anya letette a telefont, nagyot sóhajtott.

- Mi az? – néztem rá rosszat sejtve.

- Dugóba ragadtak, minimum fél órát késni fognak. – sóhajtott újra.

Anya bejelentette a többieknek is a rossz hírt, én pedig elmentem a nagyszüleim hálójába telefonozni.

Luca üzenete: Itt ragadtam a mamámék házába, összezárva 30 öreg nénivel meg bácsival, a keresztszüleimmel, akik a következő nászútjukat tervezik és az unokatesómmal, aki a telefonját nyomkodja... Nem akarsz lassan haza jönni?:D

Enéh <3 üzenete: Bocs elfelejtettem írni :D Igazából ma megyünk haza, 3-kor száll le a gépünk. Átjöhetnél.

Luca üzenete: Nem hiszem, hogy anya elenged...

Enéh <3 üzenete: Mond azt, hogy a tanulni valót hozod át.

Luca üzenete: Megkérdezem;)

Anya végül belement abba, hogy átmenjek Enéhékhez így hamar elköszöntem mindenkitől és haza sétálta. A titkos kulccsal – amit mindig a postaláda és a kerítés közé csúsztatunk be – kinyitottam a kaput, majd az ajtót is. Előkotortam a jegyzetfüzetemet, amibe a házit szoktam írni, majd lófarokba kötöttem a hajam. A blúzt is lecseréltem egy kényelmesebb felsőre, majd fogtam a rollerem, aminek hatalmas kerekei vannak és elindultam a barátnőmhöz.

Pont akkor szálltak ki a taxiból, maguk után rángatva a hatalmas bőröndjeiket. Látszott rajtuk, hogy már nagyon haza akartak jönni.

- Sziasztok! – gurultam melléjük a rollerrel, majd a „járművet" a kerítésnek támasztottam és segítettem még egy kisebb bőröndöt kivenni a csomagtartóból.

A taxis csak forgatta a szemét miközben mi felvittük a csomagokat. Szerintem teljesen elszédült mire végeztünk és Enéh apukája kifizette. A poén kedvéért, mi még ekkor sem hagytuk elmenni, hanem azt kiabálva, hogy szelfiznünk is kell még, a taxis bácsi felé vettük az irányt a telefonjainkkal. Hátulról kezdtük el megkerülni a kocsit. Még szerencse, hogy nem elölről, mert biztos, hogy elütött volna minket, ahogy kilőtt a ház elől. Nevetve mentük vissza a házba. Enéhvel felhoztuk a kutyát a nagyszüleitől, akik morogtak valami olyasmit, hogy mindent nekik kell csinálni majd szinte az orrunkra csapták az ajtót. Mindketten meglepődtünk, hogy mennyit nőtt 2 hét alatt Fecni, majd mikor láttuk, hogy a szülei eldőltek a tévé előtt, Letti pedig már le is lépett a barátjához, elvittük sétálni a kis kajlát. Vissza sem mentem Enéhvel hozzájuk csak odaadtam a füzetemből azt a néhány lapot, amin a neki szánt házik voltak és haza indultam.