~ lotus | hyunlix✔️

36. Én eljátszadozok veled, ha a fiam erre nem képes

🪷

...

Visszaemlékezés. Megközelítőleg másfél évvel ezelőtt:

- Tényleg Mr. Hwang, nem szeretném feltartani, majd visszajövök ha Hyunjin hazaért - szabadkoztam zavartan nevetgélve, s már épp indultam is volna a bejárati ajtó felé, hogy távozhassak, azonban Hwang Joong negédesen mosolyogva visszatartott.

- Hányszor mondtam Felixke, hogy tegezz? Hiszen hamarosan már szinte egy család leszünk, elvégre a fiammal jársz - vigyorgott látszólag kedvesen, azonban nekem valamiért mégis rossz érzésem támadt a férfival kapcsolatban. - Hyunjint pedig itt is megvárhatod. Ha megérkezik, akkor majd alaposan leszidom, amiért képes megvárakoztatni egy ilyen káprázatosan szép omegát - nézett végig rajtam, mire én csak csodálkozva pislogtam fel rá.

- Jaj, ugyan - simítottam rá kínosan felszisszenve a tarkómra.

Egyáltalán nem tetszett az, ahogy beszélt velem. Az már feltűnt, hogy az egész Hwang család elég fura, de egészen eddig nem is volt ezzel semmi problémám, hiszen a furcsa dolgok nem feltétlenül negatívak, ráadásul én Hyunjint hajlandó vagyok akármilyen családi körülmények dacára is elfogadni. Viszont Hwang Joong rettenetesen kellemetlen helyzetbe hozott a megjegyzéseivel, ezzel pedig szerintem már jócskán túllépett egy határt, de igyekeztem elengedni őket a fülem mellett; lehet ez Hwangéknál teljesen normális. Talán csak én vagyok túlságosan érzékeny, és minden egyes ártalmatlan megjegyzést magamra veszek, és valamiféle rejtett jelentést tulajdonítok nekik, pedig lehethogy Joong csak szimplán kedves akart velem lenni, elvégre a fia barátja vagyok. Ha egyszer lesz gyermekem, majd én is szeretnék jó benyomást tenni az ő jövendőbeli párjára.

De mégis minden logikus érv ellenére határozottan azt éreztem, hogy a Hwang családapa flörtöl velem.

Istenem, csak érjen már haza Hyunjin; nem akarok én itt az apjával cseverészni.

Iszonyatosan kellemetlen nekem ez az egész, ráadásul voltam olyan hülye, hogy az egyik legkevesebbet takaró ingemet vettem fel, amivel eredetileg Hyunjint terveztem kicsit provokálni, hogy egy kis színt vigyek a kapcsolatunkba, viszont Joong úgy pásztázott végig rajtam, mintha minimum fel akarna falni. Annyira kínosan éreztem magam, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy felhívom Hyunjint, s közlöm vele, hogy az apja nyomul rám, és jöjjön haza amilyen gyorsan csak tud, de végül nem tettem. Nem akartam feleslegesen befeketíteni az apját Hyunjin előtt, hiszen a férfi lehet tényleg csak beszélgetni szeretett volna velem.

Igen, logikus, hát mit akarna a fia omegájától? Nevetséges. Lehet kezdek annyira becsavarodni, hogy már képzelgek is.

- Na, nyugodtan foglalj helyet - paskolta meg maga mellett a kanapét Joong, én pedig próbálva eloszlatni minden egyes kételyt, illetve rossz előérzetet a helyzettel kapcsolatban foglaltam helyet a férfi mellett, megtartva a tisztes távolságot. - Kérsz inni valamit? - kérdezte, én viszont csak haloványan megráztam a fejemet. - Beszélgessünk addig kicsit, olyan keveset tudok rólad. Ráadásul azt sem értem, hogy a fiam hol szedett össze egy ilyen gyönyörű omegát, mint te. Jól megvagytok Hyunjinnal? Ugye jól bánik veled?

- Khm, igen, minden rendben van köztünk Hyunjinnal - feleltem, kínomban már az ölembe ejtett mancsaim ujjait tördelve.

- És a szexuális életetek milyen? Megadja neked a fiam azt amire vágyik egy ilyen vonzó fiú, mint te? - faggatott tovább Joong, egyre személyesebb témákba ütve bele azt a kotnyeles orrát.

- Joong, miért kérdezel tőlem ilyeket? Úgy gondolom, hogy ez egy eléggé személyes kérdés, és hogy ez csak kettőnkre tartozik Hyunjinnal - közöltem vele remegő hangon, majd zavarom miatt összehúztam magam a kanapén ülve, mintha tudatalatt így próbálnám védeni magam.