~ lotus | hyunlix✔️

12. Utána fog csak igazán fájni a lelked

🪷

- Felix-ah! Na végre, hogy itt vagy! - nyitott ajtót néhány másodperccel később Jungkook, egy pohár koktéllal a kezében.

A kis születésnapos egy V alakú kivágott fehér pólót viselt, illetve egy fekete bőrnadrágot, amiben elképesztően csinosan festett. Sötétbarna haját kissé hátrazselézte, amivel így láttatni engedte a szemöldögpiercingjét, amit eddig eltakartak a homlokába hulló tincsei. A szájában lévő vaskarika is meg-meg csillant ragyogó mosolya közepette.

Bentről különben üvöltött a hangos zene, s a meghívott vendégek szinte egy emberként tomboltak, így okkal merült fel bennem az az igencsak logikus kérdés, hogy Kuksi csodafülei miképpen voltak kompatibilisek meghallani a házuk igen halk csengőjét. Mindegy.

- Szia Jungkook! Nagyon boldog születésnapot kívánok! - mosolyogtam rá kedvesen, miközben bementem Kuksi házába, s átnyújtottam neki a vásárolt ajándékot az előszobában állva. - Remélem tetszeni fog.

- Juj, köszönöm szépen Lixie, de nem kellett volna - cicceget, viszont ezután szemmel láthatóan izgatottan kukkantott bele a kapott ajándéktáskába, majd kicsomagolva a benne lévő meglepetést, hitetlenül felsikkantva borult bele a nyakamba. - Te megvetted nekem az Overwatch második részét?! Te jó ég Lixie, imádlak, annyira jó barát vagy, hogy így gondoltál rám! - magyarázta, belefúrva a fejét a nyakamba a szoros ölelésünk közepette.

Ezeket hallva a bűntudat ismételten cunamiként száguldott végig a testemen, s a szégyen miatt legszívesebben ott helyben megszűntem volna létezni. Ha szegény Jungkookie tudná, hogy miket tettem a kiszemeltjével, meg a nem várt terhességről, akkor merem állítani, hogy közel sem tartana sem jó barátnak, de még kosznak sem a cipője talpán. Miért kellett ennyire felelőtlennek lennem, miért? Apámnak igaza volt, amikor azt mondta anno, hogy csődtömeg vagyok, s képtelen vagyok vállalni bármiért is a felelősséget. Bárcsak visszapörgethetném az időt; akkor mindent másképp csinálnék.

- Ugyan Kookie - nevetgéltem, zavartan rásimítva a tarkómra a kellemetlen téma feszegetése miatt. - A srácok mind itt vannak? Mert a listáról amit tegnap küldtél nem igazán ismerek senkit... - jegyeztem meg szomorkásan.

- Persze, mindenki itt van - bólogatott erre Jungkook, belehörpintve a kezében tartott kék színű alkoholos innivalójába. - Innie és Chan a nappaliban turbékolnak, Hyunjint és Changbint az előbb láttam valahol elsuhanni errefelé, Taet pedig terveim szerint megpróbálom elcsábítani. Képzeld, olyan helyes ma is, aww, látnod kéne őt - pislogott szerelmesen, én pedig csak egy hatalmas műmosolyt erőltetve az arcomra haraptam rá nyelvemre, ezzel próbálva oldani a szorongást. - Menj csak be, és igyál nyugodtan, szolgáld ki magad. Annyi pia van, amennyi csak beléd fér, Lixie - paskolta meg virgoncul a jobb vállamat, majd egy szempillantásnyi idő alatt el is iszkolt mellőlem; gondolom Taehyunghoz. Óh, a francba...

Az lett volna a legcélszerűbb, hogyha a fiú után megyek, s megpróbálom szemmel tartani őt, nehogy Taehyung esetleg elkotyogjon neki egyet, s mást a köztünk történtekről, azonban végül úgy döntöttem, hogy először igazi titkosügynök módjára felmérem a terepet, hiszen Kuksiék háza elég tágas, terebélyes és nagy, szóval könnyen el lehet tévedni a szobák között.

Félénken, enyhén lehajtott fejjel indultam meg a grandiózus nappali felé, ahol a meghívott emberek továbbra is hangosan, egymást túlkiabálva mulatoztak. A zene minimum ezer decibellel üvöltött az oldalt elhelyezett méretes hangszórókból, s akárhová néztem a szobában, minden egyes asztalon, s mindenki kezében alkoholt láttam. Hát, Jungkook nem aprózta el a bulija szervezését, az biztos, sőt, ha nem lennék várandós, akkor biztosan dalolva innám le magam én is a sárga földig, így azonban képtelen vagyok átadni magamat az önfeledt mulatozásnak.