~ lotus | hyunlix✔️

23. Rohadj meg, Hyunjin!

🪷

Felháborodottan és csalódottan néztem a két fiú után. Pontosan úgy viselkedtek mint az apám, annyi különbséggel, hogy ők nem ütöttek meg, azonban szavaik is épp elég fájdalmasat csattantak rajtam. Egyrészt rosszul esett, hogy Changbin arra tett utalást, hogy nekem ez az egész terhesség dolog csak arra jó, hogy tőlük pénzt, illetve tartásdíjat csikarjak ki, miközben nekem ez számít a legkevésbé. Én csak azt akarom, hogy a kisbabám apja is aktívan részt vegyen az életében, s remélni merem, hogy a három alfa idővel belátja, hogy vállalniuk kell a felelősséget. Az pedig, amikor Hyunjin azt vágta a fejemhez, hogy mennyire undorító és erkölcstelen volt tőlem az, hogy terhesen lefeküdtem vele, az kifejezetten fájt.

Először is, ő volt az aki kezdeményezett mindkét alkalommal, én pedig nyilván belementem mert szerelmes vagyok belé, és ki akartam használni a tálcán kínálkozó lehetőséget. Nem hiszem, hogy ezzel rosszat tettem volna, de még ezt is hajlandó vagyok megérteni, hiszen Hyunjint is derült égből villámcsapásként érte a terhességem híre, s hogy akár övé is lehet a kisbabám. Azonban szentül reménykedem abban, hogy idővel sikerül megemésztenie ezt az információt, miszerint lehet nemsokára apa lesz.

Elveszve éreztem magam, amiért ismét cserben lettem hagyva, de próbáltam valamelyest összeszedni magam.

- Hé, jól vagy? - tette rá vállamra a kezét Taehyung, mikor látta rajtam, hogy pillanatok alatt mennyire mélyre zuhantam a gondolataim szakadékában a két másik alfa távozása után, sőt, még ösztönösen el is sírtam magam a gyerekes és bunkó viselkedésük miatt. - Figyelj, nincs semmi baj, Lixie. Igazándiból engem is meglepett ez a hír, de próbálom normálisan kezelni. Az, hogy megtartod a babát, teljes mértékben a te döntésed, s amennyiben kiderül, hogy ez az én gyerekem, akkor teljes mértékben támogatni foglak titeket, ezt megígérhetem. - simított le karomon a modell, egészen a kezemig, másik mancsával pedig az arcomhoz nyúlt, s hüvelykujjával letörölt almácskámról egy kósza könnycseppet. Persze ez a cselekedete elég furán jött le, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, mert jól esett, hogy legalább Taehyung képes felnőtt módjára kezelni a helyzetet.

- Köszönöm - szipogtam neki vissza. - Remélem Hyunjin és Changbin is el tudják majd fogadni - sóhajtottam fel.

- Ne félj, minden rendben lesz, addig is, vigyázz magatokra - eresztett meg egy biztató mosolyt a kékhajú modell, majd kezemnél fogva odahúzott magához, és gyöngéden átölelte törékeny valómat.

S ez is fura volt; Taehyung sajátos illata nyomban felkúszott az orromba egészen az agyamig hatolva, az alfa kezei pedig az ölelésünk közepette a keskeny derekamon pihentek, forró leheletét pedig éreztem lecsapódni a nyakamon. Jól esett a férfi közelsége, azonban a vészriadók nyomban megszólaltak elmémben, miszerint sem nekem sem a lelkiismeretemnek nem tesz jót az, ha ennyire közel vagyok Kim Taehyunghoz, így megköszörülve a torkomat kihámoztam magam az alfa karjaiból, és zavartan közöltem, hogy lassan ideje lenne mennem. Taehyung udvariasan kikísért a bejárati ajtóig, és a lelkemre kötötte, hogy tudassam vele ha bármire szükségem van.

Homlokomat ráncolva és vegyes érzésekkel indultam vissza az autómig; nem igazán tudtam, hogy mit gondoljak. Az biztos, hogy sokkal "jobbra" sikerült ez a vallomás mint azt eredetileg elképzeltem; nem is értem miért féltem ennyire ettől a beszélgetéstől. Taehyung jól fogadta, s bár Hyunjin és Changbin nem voltak túlságosan nyitottak és kedvesek, próbáltam pozitívan látni a dolgokat, arra gondolva, hogy sokkal rosszabbul is reagálhattak volna. Hát még én náluk ezerszer jobban kiakadtam amikor megtudtam, hogy terhes vagyok.

Elgondolkozva battyogtam vissza a Kim ház előtt leparkolt autóm felé, ahol egy újabb meglepetés várt; Hyunjin az autómnak nekitámaszkodva, összefont karokkal várt, feltételezésem szerint rám.