~ lotus | hyunlix✔️

74. A lótuszvirág

🪷

Hyunjin egy fekete, vékony selyeminget viselt, s már méterekről éreztem rajta a parfümjét, amitől meg tudnék bolondulni, annyira imádom rajta. Ennek tetejében a fiú egy hatalmas csokor rózsát tartott a kezében, markáns, karakteres arcán pedig ott éktelenkedett az a tipikus Hyunjinféle vigyor, amitől bárki nedvesebb lenne, mint egy vízben felejtett szivacs. Az alfa annyira szexi volt így, hogy kénytelen voltam benedvesíteni az izgalomtól kiszáradt ajkaimat.

- Lehet közhelyes leszek, de virágot a legszebb virágnak - mosolyodott el Hyunjin, közelebb lépve hozzám, miközben felém nyújtotta a gyönyörű rózsacsokrot.

- Köszönöm, Hyunjin - vettem át kezéből a bokrétát, miközben értelemszerűen olyannyira zavarba jöttem, hogy egészen a köldökömig pirultam. - Nagyon szépek - utaltam a kapott virágokra, amelyeket orromhoz emelve meg is szimatoltam, illatuk pedig egyszerűen fantasztikus volt.

- Igen, szépek. De te sokkal szebb vagy. - vezette a kezét az arcomra Hyunjin, gyengéden megsimítva hüvelykujjával a szeplőkkel tarkított bőrömet, mire én csak értelemszerűen lágyan lehunytam vibráló pilláimat, teljesen belesimulva a fiú meleg tenyerébe.

Hyunjin ezután óvatosan levezette a kezét az arcomról, s érzékien végigsimított a karomon, mire a libabőr szó szerint elárasztotta az egész testemet. Az alfa ezt követően belecsúsztatta tenyerét az enyémbe, összefűzve az ujjainkat. Éreztem, amint izzik kettőnk között a levegő, nekem pedig az ereimben mintha forrt, bugyogott volna a vérem, annyira akartam Hwang Hyunjint.

- Gyerünk beljebb, Yongbok.

Hyunjin lágyan húzni kezdett maga után befelé, én pedig egy bugyuta vigyorral az arcomon követtem őt. Miközben átvágtunk a nappalin, már akkor éreztem valami  beazonosítatlan eredetű, finom illatokat, viszont amikor beértünk a konyhába, akkor a szívem nagyot dobbant örömömben, s egyszeriben minden világossá vált számomra.

A konyhaasztal közepén illatos gyertyák égtek, valamint el volt rajta készítve egy stílusos üvegváza is, valószínűsíthetőleg a kapott rózsacsokrom számára. Az asztalon mindezen kívül két tányér elkészített vacsora hívogatott minket, ami első látásra párolt lazacnak, és avokádóból készült pürének tűnt, ami az egyik kedvenc fogásom. Volt az asztalon egy bontatlan üveg vörösbor is, aminek kifejezetten örültem, hiszen finom bort nem ittam már majdnem egy éve a terhesség miatt. Ami pedig a leginkább felébresztette a hasamban a pillangókat, az egy pici, viszont annál aranyosabb tortácska volt, rajta egy huszonhármas számú gyertyával.

- Hyunjin! Ezt mind te csináltad?! - kaptam tenyeremet a szám elé meglepetésemben.

- Hát, a tortát igazából segített nekem anya, mert sütni még annyira sem tudok mint főzni. Tegnap csináltuk egyébként. A lazacot meg a pürét pedig egyedül csináltam, szóval több mint valószínű, hogy ehetetlen, de szeretettel készült - vonta meg a vállait hetykén az alfám, mire elkuncogtam magam.

- Akkor akár meg is kóstolhatom? - csillantak fel a szemeim, hiszen mondhatni éhes voltam, attól függetlenül pedig, hogy szegény Hyum nem egy nagy szakács, valamiért éreztem, hogy finom lesz.

- Persze - nevette el magát Hyunjin is. - Még a széket is kihúzom neked - ragadta meg a szék támláját, kijjebb húzva nekem az említett ülőalkalmatosságot.

- Izgató, amikor ilyen úriember vagy - közöltem vele hetykén, leülve a székre.

- Szerintem meg izgató az, hogy még mindig zavarba tudlak hozni - flörtölt vissza a sötétbarna hajú, helyet foglalva ő is velem szemben, az asztal másik felén. - Jó étvágyat, kincsem - nyúlt a mancsom után, s odahúzva a végtagomat a szájához, nyomott a kézfejemre egy finom csókot, ami miatt ismét zavarba jöttem.