~ lotus | hyunlix✔️

65. Neked hiszek, hallod, édesem?

🪷

- Felix, Felix, Felix, mindig csak Felix - ironizált Joong, miközben Hyunjin a hónom alá nyúlva felsegített a földről, én pedig csak riadtan az alfám háta mögé rejtőztem ezek után. - Nem gondolod, hogy kígyót melengetsz a kebleden, édes fiam? Vagy, hogy egy tányér szart friss, ropogós cipóként ábrázolsz? Felixről egy dolog mondható el; kívülről lehet szép, de belülről rohad!

- Mi a faszról beszélsz?! Egyáltalán honnan veszed a bátorságot, hogy így beszélj az omegámról, és a gyerekem apjáról?! - csattant fel Hyunjin, én pedig mögötte állva, kétségbeesetten szorítva az ingje ujját szipogtam, ezúttal őt sokkal jobban féltve mint saját magamat.

- Amint látom, teljesen sikerült a kis tündérnek az ujja köré csavarnia téged. Te most komolyan mindent elhiszel neki? Hadd világosítsalak fel drága fiam - húzta össze a szemeit Joong, mire nekem erre a vérnyomásom konkrétan az egekbe szökött. - A világ legnagyobb ribancával vagy együtt! Ha elmondanám, hogy miket csinált, akkor szerintem úgy kiábrándulnál belőle, hogy egyenesen lepasszolnád őt... mondjuk nekem - vigyorgott.

Hyunjin erre felszívva magát megindult az apja felé; láttam a fiún, hogy teljesen elvesztve az eszét vérszemet kapott, és ha nem lettem volna ott, akkor szerintem biztoshogy nekiment volna Joongnak. Ezt persze nem hagyhattam, így Hyunjin karját megragadva visszahúztam az alfát, mielőtt az valamilyen meggondolatlanságot cselekedett volna.

- Gyűlöllek baszd meg, amiért mindig tönkreteszed a boldogságomat! Felix soha nem lesz a tiéd, kibaszottul hagyjál minket a picsába békén! Nem vagyok rád kíváncsi, tartsd magad távol Felixtől és a lányomtól, különben megbánod! - ordibált Hyunjin, teljesen elvesztve az eszét.

- Hyunjin, kérlek nyugodj meg! - sírtam el magam a fiú mögött állva.

- Na jó, nekem erre nincs szükségem - emelte fel a kezeit Joong, mint akire fegyvert fognak. - Kérdezd meg attól a nagy szerelmedtől, Hyunjin, hogy mond-e neki valamit az, hogy szex pénzért. Elég undorító dolog, nemde? Ne hagyd, hogy egy ribanc telebeszélje a fejed. Én azt sem hinném el neki amit kérdez - szapult engem tovább a Hwang családapa, ezen a ponton viszont a sértések már valamelyest lepörögtek rólam, csupán az ejtett kétségbe, hogy lényegében tett egy megjegyzést a múltamra a "szex pénzért" megjegyzésével.

- Takarodj innen! - sziszegte villogó szemmel Hyunjin, miközben egyik karját ösztönösen elém rakta, hogy ezzel engem védjen. Ez a gesztusa pedig igazándiból nagyon jól esett. - Tűnj el innen, különben esküszöm kihívom rád a rendőrséget...!

- Már itt sem vagyok, de Hyunjin, legalább ebben hallgass apádra; ne csak nézz, hanem végre láss is! Le kell vágni a kígyó fejét, utána fogsz csak megszabadulni! - húzta fel az orrát Joong, majd beszállt a nem messze leparkolt autójába, mi pedig végignéztük, amint a férfi elhajt a mi lakóteltünk közeléből. De legalább elment, mégha tátongó űrt is hagyott maga után, az ugyanis evidens volt, hogy Hyunjinnal lesz egy kisebb-nagyobb megbeszélnivalónk, amit semmiképpen nem sorolnák a kellemes kis csevelyek kategóriájába.

Mikor kettesben maradtunk az utcán Hyunjinnal, elkeseredésemben ismét keservesen sírva temettem bele a buksimat a barátom mellkasába. Nem voltam benne biztos, hogy képes leszek erről beszélni Hyunjinnal.

- Semmi baj Lixikém, semmi baj - simogatta a szőke hajacskámat Hyunjin, folyamatosan a fülembe duruzsolva. - Ne sírj kérlek, mostmár itt vagyok. Nem hagyom, hogy bántson... Nem hiszem el egy szavát sem, neked hiszek, hallod, édesem? - váltott át egyre kétségbeesettebbé a hangja.

- Én annyira sajnálom Hyunjin! Az én hibám minden ami történt! - zokogtam, miközben Hyunjin elhajolt tőlem, kezeivel pedig körülfogta a könnyes arcomat.