~ lotus | hyunlix✔️

58. Csak kitartson ez a "nagy szerelem"

🪷

Mikor kilibbentünk a pszichiátriáról, magam előtt tolva a babakocsit, benne az alvó Nalinivel indultunk el Hyunjinnal a leparkolt autója felé, hogy eleget téve apám különös kérésének hazafelé vegyük az irányt. Ettől egyébként kissé feszült voltam, ugyanis elképzelésem sem volt afelől, hogy apám mégis mit akar tőlünk ilyen hirtelen, de volt egy olyan légből kapott megérzésem, hogy valami rossz dolog közeleg. Hyunjin észrevette rajtam, hogy nem kifejezetten vagyok higgadt, miközben elkezdte összecsukni a babakocsit az autó csomagtartójánál állva, hogy azt berakva az említett helyre.

- Felix, mi a baj? - pillantott rám Hyunjin, lágy hanglejtést használva, hogy így próbálja meg oldani a beállt feszültséget, miközben én az édesen szuszogó babámat tartva a kezemben topogtam izgatottságomban.

- Semmi, csak nem tudom mire gondoljak. Félek, hogy apám mit akar tőlünk. Nem szokott csak így hazaugrasztani "meglepetés" címszó alatt - feleltem kissé remegő hangon, s miután Hyunjin sikeresen bepakolta az összecsukott babakocsit az autó csomagtartójába, odalépett egyenesen elém, és rásimított a szeplős arcocskámra.

- Yongbok kicsim - mosolyodott el biztatóan. - Ott leszek melletted, biztosan nem lesz semmi rossz, hiszen meglepetés. Azok pedig általában pozitív dolgok.

- Átéltem én már temérdek negatív meglepetést is, szóval szerintem van okom félni - kötekedtem lekonyult szájjal.

- De most ott leszek veled, és Lini is - pillantott először a karomban alvó picire, majd egyenesen a szememben, tekintete pedig kedvesen csillogott. - Betegyem Linit az ülésbe? - nyúlt a baba felé.

- Igen, légyszi - biccentettem, hagyva, hogy Hyunjin óvatosan kivegye a kezemből a szuszogó kisbabánkat.

Hyunjin ezután nyomott egy leheletfinom puszit a kislányunk pufi arcocskájára, majd be is helyezte a kicsit a hátsó ülésen lévő babahordozóba, miközben én beszálltam előre az anyósülésre.

Próbáltam megnyugtatni magamat, hisz' ha logikusan szemléltem a helyzetet, akkor tulajdonképpen semmi okom nem volt aggodalomra, én mégis izgultam. Komolyan úgy éreztem, hogy mentem visszamegyek be a pszichiátriára és ott is maradok, mert kezdek mindent betegesen túlaggódni. Mondjuk ez valamelyest eddig is jellemző volt rám, de az utóbbi időben mintha teljesen eluralkodott volna rajtam az indokolatlan szorongás.

- Ne aggódj már, Lixie - fordult oda felém Hyunjin, miután bevágta magát mellém a volán mögé. - Én elhiszem, hogy feszült vagy mostanság, de ez érthető, hiszen alig alszol. Figyelj, ma este kicsit megmasszírozgatlak miután Nalini elaludt, hogy tudj kicsit lazítani, mit szólsz?

- Nem szabad hat hétig szexelnem - emlékeztettem őt egy apró mosollyal a szám sarkában.

- És még, hogy én vagyok a szexmániás! - pöccintette meg az orromat játékosan Hyunjin. - Felix, tudom, hogy nem szabad hat hétig szexelned, nem is ez volt a célom. Csak szeretném, hogyha egy kicsit kiengednéd a fáradt gőzt és lazítanál, mert megérdemled.

- Ez esetben köszönöm - pillantottam rá hálásan az alfámra. - Szeretlek. - közöltem vele, hiszen miért is ne mondanám el ezt neki akár minden áldott nap ha egyszer ezt érzem iránta?

- Én is szeretlek - mondta vissza azonnal, majd körülfogva az arcomat közelebb vont magához, és rácsókolt puháimra. Nem volt a csókunk sem vad, sem szenvedélyes, hanem most sokkalta inkább érzelmesnek mondanám.

Hyunjin pár másodperc múlva elvált tőlem, s miután összedöntve a homlokunkat aranyosan nekidörzsölte a nózija hegyét az enyémnek, végre elindultunk az autóval hazafelé.