~ lotus | hyunlix✔️

67. Szóval így játszunk

🪷

- Csakhogy végre újra találkozunk - vigyorgott rám testközelből maga Hwang Joong, hátrasimítva bezselézett haját. - Azt hitted, hogy azzal, hogy Hyunjinnak vallasz, minden el van intézve? Ki kell, hogy ábrándítsalak, aranyom, tartozol nekem még egy vad éjszakával.

Nem értettem, hogy mit keres itt Joong, de mindenesetre elképesztően megijedtem, hiszen most senki nem volt a közelben, aki megvédhetett volna ettől az őrülttől. Hyunjin kitudja hol sétafikál éppen Nalinivel, én hülye pedig még a telefonomat is a fent hagytam a lakásban, mondván, hogy úgysincs rá szükségem amíg leviszem a szemetet. Kurva jó, most mégis ki fog engem megvédeni?!

Hátráltam egy lépést, amit inkább az ösztön vezérelt, mintsem a logikus gondolkodás adta cselekvés. Ha meg kellett volna neveznem egyetlen dolgot, egy olyan valós forrást az életben amelytől rettegek, akkor egyértelműen Hwang Joongot mondtam volna ki a félelmem tárgyának. Már a megjelenése és a kisugárzása láttán is végigfutott a hideg a gerincemen, mégpedig a lehető legrosszabb értelemben tekintve. Fekete, laza cuccokat viselt, és egyszerűen láttam azon a betegesen csillogó tekintetén, hogy készül valamire, rám nézve pedig egy szörnyen negatív dologgal. A legfélelmetesebb pedig az volt ebben az egészben, hogy tudtam; ez a férfi szó szerint bármire képes.

- Hol van most a lovagod? Nem akar megvédeni? - ironizált Joong, közelebb lépve hozzám, mire én tovább hátráltam. Annyira lesokkolt a férfi hirtelen felbukkanása a semmiből, hogy bár külső szemlélőként nyilván az tűnik logikusnak hogyha egyszerűen csak elfutottam volna, erre viszont nem voltam képes. Mozdulni sem bírtam, nemhogy elfutni, a hirtelen jött hőhullám pedig kezdett eluralkodni rajtam ijedtemben. - Nem foglak bántani, hogyha azt teszed amit mondok.

- Mi-mi-mit akarsz? - remegett meg a hangom, mikor nagy nehezen sikerült megszólalnom.

- Téged - vágta rá Joong olyan hangsúllyal, mintha ennél mi sem lenne természetesebb. - Akarom a testedet. Azokat a csodálatos ajkaidat. A vékony derekadat, és persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mennyire forró és szűk lehetsz... - nyalta meg perverzen a szája szélét a férfi, mire nekem az undor azon nyomban átsuhant az egész testemen és az agyamon. Gusztustalannak találtam a megjegyzését, miközben nagyon is jól tudja azt, hogy engem sohasem fog megkapni, mert a fiát szeretem, és mert nem vagyok olyan ember amilyennek ő hisz a múltbéli hibám miatt.

- Tudod mit? Elmondok mindent Minna néninek arról, hogy miket csinálsz, ehhez mit szólsz? - emeltem meg ekkor légből kapott vakmerőségtől átitatva a szemöldökömet, viszont utána rögtön meg is bántam kijelentésemet, mert fogalmam sem volt, hogy Joong erre majd mit lép, hiszen tudatában vagyok annak, hogy mennyire agresszív egy természet. Mindenesetre nem értem honnan jött most ez; de szerintem csak annyira nyomás alá kerültem abban a helyzetben, hogy nem állt módomban felmérni, hogy mi is hagyja el pontosan a számat, és hogy az milyen súlyos következményekkel lehet rám nézve, pedig általában gondolkozom mielőtt cselekvésre szánnám el magam.

- Szóval így játszunk - szűkültek össze a férfi szemei, s mielőtt esélyem nyílt volna bármilyen szinten is védekezni, Joong odalépett közvetlenül elém, és szorosan megragadva a nyakamat lelökött a földre. - Mocskos ribanc - nézett le rám megvetően, mikor fájdalmasan landoltam a kemény járdán. - Most pedig olyan leckét kapsz, amit egy egész életen át megemlegetsz, drága... - jelentette ki, mire a gyomrom teljesen összezsugorodott. Szerettem volna fürgén felpattanni, majd hanyatt-homlok elfutni innen, de egyszerűen nem bírtam feltápászkodni a földről, pláne úgy, hogy az esés következtében igenis megütöttem magam.

- Joo, megígérted, hogy a nyílt utcán nem csinálsz vele semmit! - hallottam meg ekkor egy másik férfihangot, ezt követően pedig megpillantottam a hozzánk épp odafutó Kim Kimoont, a keresztapámat, akiben a legnagyobbat csalódtam a világon, mint rokon. - Fejezd be, mert valaki még kihívja rád a zsarukat, oszt buktad az egészet! Ezekben a társasházakban az öregasszonyok csak úgy sasolnak! - figyelmeztette az ármánykodó Joongot.