~ lotus | hyunlix✔️

+ [ 2 fejezet 7 része ]

~~~

*•.¸♡ ... ♡¸.•*

Egy ilyen szex után érthető módon teljesen kimerültem. Még lezuhanyozni sem volt erőm, de Hyunjin rám parancsolt, hogy mindenképpen menjek megtisztálkodni, mert a végén még belém szárad mindaz aminek nem kéne. Így az unszolásnak hála dobtam egy gyors zuhanyt, majd ledőltem egy kicsit pihenni. Hyunjin ott maradt velem amíg elaludtam, s megállás nélkül simogatta a hátacskámat, aztán lement a nappaliba megnézni a Kína-Indonézia focimeccset, amit már napok óta várt. Mikor aztán valamelyest kipihenten felébredtem, eljött az idő, hogy elmenjünk Naliniért és Carláért az iskolába, s hogy kicsi Alexet is hazahozzuk anyáéktól. Hyunjin mondta, hogy ő szívesen elmegy a gyerekekért, így én otthon maradtam, s addig felhívtam Chenlet pár szó erejéig.

Az omega a telefonhívás alatt egyszer sem tett említést a gyámüggyel kapcsolatban, pedig szívesen megbeszéltem volna vele, hogy ők hogyan vélekednek erről Changbinnal. Jól ismerem én Chenlet, s tudom, hogy mennyire bántja őt ez a helyzet, de magamtól mégsem akartam felhozni ezt a kényes témát. Ha nem mondja magától, akkor valószínűleg szavak nélkül is jelzi, hogy nem akar erről beszélni. Azt viszont felajánlotta, hogy valamelyik nap alhatna náluk Carla és Nalini, mert Junjie már most hiányolja a társaságukat.

Közben hallottam, amint Hyunjin autója leparkol a házunk előtt, s pár másodperccel később már nyílt is a bejárati ajtó, amin beveretett faltörő kos módjára a két kislányom.

- Szia apuci! - sikították szinkronban, s szó szerint a nyakamba vetették magukat üdvözlésképpen mikor megláttak. - Képzeld, Carla-ssi és én is kaptunk egy egyest ma matematikából - tapsikolt az idősebbik lótuszvirágom, büszkén kihúzva magát előttem.

- Ez nagyszerű, ügyesek vagytok - dicsértem meg őket mosolyogva.

- Apuci, játszhatunk kicsi Alexszel? - nézett fel rám nagy szemekkel Carla.

- Persze, de előtte uzsgyi kezet mosni!

- Rendben! - rikkantották, azzal már rohantak is be a fürdőszobába megmosni a kis tappancsaikat.

Hyunjin közben szintén megérkezett, a babahordozóval együtt, amelyben a kicsi fiunk nagy szemekkel nézve szopogatta a napocskás mintával ellátott cumiját. Édesnek találtam azt, hogy kicsi Alex milyen hatalmas és kíváncsi tekintettel képes vizslatni minket.

- Anyukád küldött almáspitét. Neked. - adta át nekem a kezében lévő kis ételdobozt a kékhajú.

- Köszi. Anya mindig fel akar hizlalni - nevettem el magam. - Mániája.

- Plussz húsz kilóval is ugyanúgy szeretnélek - vonta meg a vállait Hyunjin, majd kivéve a babahordozóból kicsi Alexet óvatosan betette őt a babaketrecbe. - Annyit egyél amennyi csak jólesik, Lix. Én most csinálok egy kávét. Kérsz te is?

- Aha. Két cukorral... nem, legyen inkább három cukorral, és több legyen benne a tej mint a víz.

Hyunjin csak megkövülten pislogott.

- Reménytelen eset vagy. - nevette el magát. - Idd inkább te is feketén!

- De úgy nem ízlik! Keserű - nyafogtam, de Hyunjint nem tudtam meggyőzni.

- Pedig a fekete kávé egészséges. Akkor legalább ahhoz a cukorbombádhoz had adjak egy csókot - hajolt oda hozzám, s nyomott egy finom puszit egyenesen a számra. - Ahh, máris jobb. Na, megyek megfőzni azokat a kaffékat!
A férjem eltűnt a konyhában, miközben Nalini és Carla visszajöttek a fürdőszobából, büszkén elújságolva, hogy ők bizony kerek másfél percig mosták a kezüket, alaposan, szappannal. Aztán lecsatoltam a babaketrec hálóját, hogy a kislányaim bebújhassanak oda játszani a serényen rugdalódzó kisöccsükkel. Persze a lelkükre kötöttem, hogy csak óvatosan, hiszen kicsi Alex még csak két hónapos, szóval emelgetni ne emelgessék. Hyunjin öt perccel később aztán már jött is vissza a két frissen lefőtt kávéval a kezében.