A szerelmen is túl...|Az ablakomon át|

2.Fejezet

-Ugye ez csak egy vicc!-Torpantam meg a lépcső előtt

Jól végigmértem az újakat majd leültem a barátnőm mellé. Reece tekintete égette a hátamat úgy, hogy 4 sor volt közöttünk. Mikor abbahagyta a bámulást máris egy üzenet érkezett a telefonomra.

Szívemm💗
Miért nem ide ültél?

Én:
Luna mellett szoktam ülni..

Szívemm💗
Luna fontosabb mint a barátod?🙄

Én:
Nem, de nem hagyhatom itt egy csoportba vagyunk beosztva

Szívemm💗
Nincs semmi de, majd a meccs után megbeszéljük, gyere el.

Én:
Megpróbálok ott lenni csak ne flegmázz velem

Szívemm💗
Sajnálom Életem! Szeretlek majd még beszélünk!❤️

A hideg kirázott. Valahogy mindig rettegtem ettől az embertől. 2 barátjával nagyon jóban vagyok ők segítenek mindenbe. De nem tudom meddig fogom még így bírni. Ha vele lesz az első akkor inkább szűzen halok meg. Hála istennek nem erőlteti meg semmi.

-Nina minden oké?-Simogatta meg a hátamat a barátnőm

-Annyira nem...-Feleltem

-Nina Bradley! Azonnal gyere az irodámba!-Lépett be az ajtón az igazgató

Hát ez remek, megint belekeveredtem valamibe. Felkaptam fekete pulóverem és már robogtam is a padsorok között. Az irodába lépve megpillantottam, anyámat, apámat és az öcsémet.

-Nina, kérlek foglalj helyet!-Utasított az intézményvezető

-Mi folyik itt?-Foglaltam helyet

-Kislányom!-Kezdett bele apám. Uristen már ez rosszul kezdődik-Anyukáddal újra megpróbáljuk együtt...

-Úristen ez szuper! Újra egy család leszünk!-Ujjongtam örömömben

-Ne örülj ennyire, hallgasd végig!-Fogta meg a fejét Deni

-Megpróbáljuk együtt, de valószínűleg egy másik városban...-Folytatta

-Mi? Nem! Biztos, hogy nem!!! Hogy gondoljátok ezt? Itt élek születésem óta itt vannak a barátaim itt van az iskolám!-Üvöltöztem idegemben

-Nina kérlek ne légy ránk mérges!- Nyugtatott anyám

-Miaz hogy ne legyek mérges?? Azt akarjátok, hogy hagyjak itt mindent amiért eddig életben maradtam és amit szeretek!-Üvöltöttem sírva-Én ebből nem kérek!

Kirohantam az irodából, aminek az egyik székén volt a táskám, köszönöm Luna, neki elmondták szerintem! Mindegy, nem is érdekel. Felkaptam a cuccomat és hazáig rohantam. Hazaérve sírba borultam az ágyamba és egyszerűen csak a megváltásra vártam!

-Halo! Bejöhetek?-Hallottam meg egy fiú hangját

-Ki vagy?-Néztem fel a párnámból ami tiszta fekete lett a szempillaspiráltól

-Apollo! Daniel mondta, hogy mi a helyzet, gondoltam nem kellene egyedül lenned! Hoztam egy üveg piát is! Elűzzük a bánatot.

-Gyere csak be!-Keltem fel az ágyból és magamra rántottam a takarót

-Ennyire vészes a helyzet?-Nézett rám és helyetfoglalt az ágy végébe

-Nagyon vészes. Most ha neked el kéne költözni hogyan reagálnál?-Néztem rá kisírt szemekkel

-Például egy fekete párnába sírnék nem fehérbe!-Mosolygott rám

Mind a ketten elnevettük magunkat majd a két poharat amit hozott megtöltötte itallal és kiültünk az ablaba nézni a naplementét.

-Nem tudod mikor érnek haza Danielék?

-Későn! Elmennek elintézni pár dolgot. Majd olyan 8-9 fele itthon lesznek szerintem!-Felelte

-Figyelj nincs kedved eljönni velem a mai focimeccsre?

-De! Ares is játszik ma még indokom is van menni!-Nevettünk

Eltelt fél óra már fél 6 volt, az üveg legalján maradt egy kicsi, csodálkoztunk is, hogy nem érzünk semmit.
Gyors ruhacsere, egy fekete tapadós nadrág, fekete topp és arra egy fekete pulcsi, átlagoss szettem egyike ez is.

-APOLLOOOO! GYERE MÁR!- Kiabáltam a ház ajtajábol

-Itt vagyok! Mehetünk!-Mondta majd már futottunk is, lb 15 percunk van odaérni

Érdekes volt 1 autó sem jött. Láttunk két biciklist és ennyi. Sehol senki, kihalt volt az egész város. Éppen a zebrán mentünk át amikor beütött a pia egyszerre mind a kettőnknek.

-Apollo, legközelebb piát hozol a közelembe...leültek-Mondtam teljesen kábultan

-Ha mégegyszer...Sírsz és én ezért viszek piát...kidoblak az ablakon...-Nevetett kínjában

Szerencsére már a sulinál voltunk. A kapu mögött volt egy nagy háló, ezért a háló mögé ültünk a fűbe. A piától teljesen kimelegedtünk tél végén. Ezért leterítettem a pulcsimat és azon ültünk. Nem is figyeltük a meccset, csak ültünk, aztán annyira szédültünk, hogy elfeküdtünk a vizes fűben. Közben háromszor szívinfartust kaptunk a felénk érkező labdától, magyarázzák meg 3 részeg embernek, hogy a háló megvédi őket. Esélytelen teljesen. A 2 órás meccs végére eléggé józanok lettünk. Már csak a jókedv volt meg. Síp után fel is álltunk majd megláttam Reecet aki éppen felénk tatott.

-Ki a fasz ez a gyerek te büdös kurva?-Lökött belém egyett

-Csak egy barát nyugodj már le!-Nyugtattam

-Hé ember, higgadj már le!-Nyugtatta Apollo is

-Higgadjak le? Azt akarod? Na gyere ide te pöcs!-Azzal a lendülettel egy akkorát lekevert Apollonak amibe még én is bele szédültem. De talpon maradt szerencsére!

-Reece!! Most állj le!-Fogtam volna le a karját, nehogy megüsse mégegyszer

-Te büdös kurva!

Abban a pillanatban a keze már lendült is felém és csukott szemmel vártam...