A szerelmen is túl...|Az ablakomon át|

28.Fejezet

-Csak lehet! Felfogod? Csak lehet!-Már sírtam idegemben

-Jójó! Nyugi! Nem lesz semmi baj!-Ölelt magához

-Anton biztos, hogy te nem lehetsz az apa?

-Nemtudom Nina! Történt aznap pár dolog de konkrétan nem az amire gondolsz!-Magyarázkodott

-Anton! Ne most magyarázkodj! Adj értelmes választ! Lehetek tőled terhes? És meg ne próbálj kamuzni mert téged is az ablakon vetlek ki!-Erősködtem

-Lehet tőlem...-Felelt halkan

-Anton te most ugye viccelsz velem?-Fogtam a fejemet végleges halálfázisban

-Megjöttem! Hoztam mindent!-Toppant be Ares a szobába

-Jó! Most ti ittmaradtok én pedig megcsinálom a tesztet!-Álltam fel

-Tessék! Olyat vettem ami a pár napos magzatot is kimutatja!-Mondta zavartan

-Jézusom ne úgy beszélj mint egy orvos! Csak maradjatok itt!-Rontottam be a fürdőbe

Megcsináltam a tesztet. Néztem magam a tükörbe és próbáltam nem bőgni. Megmostam az arcomat és kimentem, a tesztet nem néztem meg.

-Ideges vagyok!-Dőlt neki a falnak Ares

-Szerinten én?-Förmedtem rá

-Jó, ne előttem öljétek meg egymást!-Szólt ránk Anton

-Mostmár megnézhetjük?-Kérdezte óvatosan Ares

-5 percet írt, szerintem az már letelt, szóval igen.!-Fújtam ki a levegőt

Kivettem és megnéztem, csak 1 csíkot láttam rajta, azaz nem vagyok terhes!!

-1 csík!!! 1 csík!!!-Újongtam

-Nina...-Kezdte Anton

-Ott egy halvány is...-Folytatta Ares

-Mi? MI? Neem ez nem lehet! Ez nem történhet meg!-Sírtam el magam.-Add ide a gyógyszert!-Utasítottam Arest

-Biztos, hogy ezt akarod?-Adta a kezembe.

-Nem tudom!-Haboztam

-Nina mindenben melletted állunk!-Mondta Anton

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Nina! Haló! Térj vissza a valóságba!!!-Pofozgatott Anya

-Mi? Micsoda?-Néztem fel hirtelen

-Leestél a lépcsőn!-Mondta Anton

-Jól vagy Nina??-Jött oda Harry

-Jól! Jól!-Fogtam a fejemet

-5 perc és itt lesz a mentő!-Futott be Anton a szobába

-Ares? Ares hol van?

-Kicsim miről beszélsz? Ares itt sem volt!-Nézett anya aggódóan

-Nem volt itt?!-Értetlenkedtem

-Sok ideig voltál elájulva! Biztos képzelődtél!-Mondta Harry, nem tudtam értelmezni, hogy gúnyból vagy csak simán

-Mennyi ideig??-Folytattam

-20 perc!-Ölelt magához sírva Anya

-Jónapot?!-Futott be egy mentős

-Itt a sérült! Magáhoztért!-Állt el az útból Anton

-Mi a neved kislány?-Guggolt le mellém a mentős

-Nina!-Feleltem ijedten

-Jólvan Nina, beviszünk a kórházba de ne félj minden okés lesz! Rendben?-Nézett a szemembe

-Rendben!-Mondtam

-Fáj valamid?-Kérdezte

Néztem az ajtót ahogy betolnak egy ágyat, és megjelent mégegy férfi.

-Nem, nem fáj semmim!-Ráztam meg a fejem

-Az jó ha nem fáj semmije? Akkor nincs nagy baj, igaz?-Aggódott anyu

-Nem minden esetben, a sokk hatása miatt nem érzi ez később fog megmutatkozni, ezért is visszük be!-Mondta majd óvatosan felrakott a hordágyra

-Megyünk utánad!-Fogta meg a kezemet Anya

-Tudom anya!-Szorítottam rá egy kicsit a kezére!

-Indulunk!-Mondta majd kitoltak a mentőhöz

Valahogyan betettek de nem tudom hogy. Gyorsan történt és az, hogy behaluztam Arest meg valami terhességet eléggé kellemetlen.

-Szia! Hogy hívnak?-Lépett mellém egy nagyon fiatal mentős

-Nina! Nina Bradley!-Lepődtem meg

-Szia Nina! Cole vagyok! Félsz a tűktől?-Kérdezte lényegre törően

-Igen! Eléggé!-Feleltem

-Adnom kell infúziót! Ne ijedj meg és ne rántsd el a kezed!

-Muszáj?-Rettegtem

-Sajnos igen, mesélj addig. Van kisállatod?-Érdeklődött

-Igen! Nemrég kaptam egy kutyát!-Feleltem mosolyogva

-És mi a neve?-Kérdezett vissza

-Morfium!-Mondtam

Amint kimondtam már éreztem is a tűt a testemben. Egy pillanatra összerándultam pedig nem fájt csak annyira hirtelen érintett.

-Ne haragudj! Fájt?-Nézett a szemembe

-Nem volt vészes! Csak meglepődtem!-Nyugtatgattam magam

-Miért Morfium lett a kutyád neve?

-Mert egy rossz időszakomban kaptam és ő volt a fájdalomcsillapítóm!-Mondtam meglepve mert azt hittem nem figyelt