A szerelmen is túl...|Az ablakomon át|

12.Fejezet

-Anya! Figyelj! Nem érdekel! Azt a kisfiút is úgy fogom szeretni mint Danielt! De most hívd fel azt a férfit és menjetek hozzá! Deninek és a kisfiúnak is szüksége van rád! Ennek az embernek pedig egy orvosra! Ne várj egy percet se! Menj anyukám, kérlek!-sírtam el én is magam

Anyukám nem is tétovázott egyből bepakolta a szárogatón megszáradt ruhákat. Danielét és a sajátjait is. Én pedig a szobába mentem volna Areshoz.

-Kicsim! Nem jöttök velünk?-nézett rám

-Most nem anya! Lesz mit megbeszélnetek azzal a férfival!-Mondtam megértően

A szobában:

-Mi történt?-Lépett be elém az előbb említett fiú

-Anyámnak új palija van már 5 éve közös gyerekük is van és most mennek hozzá, én pedig hozzád!-Hadartam el 10 mp. alatt

-Gyere! Menjünk!-Fogta meg a kezemet

-Várj kell pár ruha!-Rántottam ki a kezem és bepakoltam pár ruhát a táskámba

-Mehetünk?-Kérdezte

-Mostmár igen!-Feleltem

Kivételesen az ajtón mentünk ki. Meg is lepett, hogy anyu nem kérdezett semmit Aresról, titkon remélte, hogy együtt leszünk de mindig eloltottam benne a gondolat szikráját is. A hátsóajtón mentünk be. Ares bevezetett a konyhába.

-Figyelj! El kell mennem 10 percre beszélni az egyik "inassal" addig maradj itt, jó?

-Okés! Itt maradok nyugi!-Feleltem

-Sietek vissza!-Mondta majd ment is sietős lépésekbe

Ott ülhettem 1-2 perccig majd hallottam egy ajtó nyitódást, hát nem Ares volt az hanem Arthemis.

-Szia...-Feleltem kicsit zavarban

-Szia. Te nem a hátsó szomszéd vagy?-Nézett rám

-De, Nina Bradley!-nyújtottam a kezemet

-Örvendek Nina! Arthemis Hidalgo!-Fogott velem kezet-Ares hozott ide?-Nézett rám

-Igen...Sok lányt hoz fel?-Kérdeztem

-Fel nem. De az udvarba napi szinten járnak veszekedni. Jobb mint a drámaműsorok!-Nevetett-És mivan most köztetek?

-Alakuló de én viszont nem szeretem úgy ahogy ő engem, toxicus embereket próbálom távoltartani magamtól!-Feleltem

-Meg tudlak érteni! Kérsz vodkát?-Pillantott az üvegre

-Elfogadom! És te?-Vártam a válaszát

-Jófej lánynak tűnsz, és szükségem van a lelkizésre. Előre is sajnálom!-Nevetett és letette a poharakat az asztalra

-Csak nyugodtan! Rég nem beszélgettem emberekkel!-Vettem el a poharat amiben már alkohol is volt

-A bejárónővel vagyok, de anyámék megölnének ha rájönnének egyszer. Ezért titok de ez neki nem esik jól, és nekem se...

-Szereted azt a nőt?-Pillantottam a poharamba

-Igen, nagyon is! Mint még soha senkit!-Vágta rá

-Ez olyan Aresos volt! Szóval akkor vállald fel! Bármibs is kerüljön mert így csak a kapcsolatot mérgezitek meg, és persze magatokat!-Adtam választ

-És ő ezt díjazná szerinted?

-Persze! Ezzel is éreztetnéd, hogy fontos! Ha nagyon friss a dolog akkor várj még pár hónapot, hogy komolyabb legyen és ráér akkor elmondani mindenkinek. Viszont ha tart már egy ideje akkor minél előbb színt kell vallanod, el fogod veszíteni azt a nőt és magadat is!-Folytattam

-Huhh, ez a tanács most kellett! Korodhoz képest elég jó tanácsokat adsz, legközelebb is szolgálj ilyenekkel!-Momdta mosolyogva

-Itt meg mi folyik?-Lépett be Ares

-Beszélgettem a bátyáddal, egész jófej!-Vigyorogtam rá

Tudtam, a saját testvérére jobban féltékeny mint bárki más vadidegen fiúra. Ezt ki kell használni!

-Nina! Jönnél egy pillanatra?-Mutatott a szoba irányába

-Persze Ares!-mondtam gúnyos hangon-Legközelebb többet dumálunk Arthemis!-Integettem

-Azt nagyon remelem!-Kortyolt bele a poharába

-Rajtad tartom a szemem!-Mondta Ares feldúlva

Bementünk a szobába ahol már egyszer jártam így ismerős volt. A táskámat letettem az ágyra és végignéztem a szoba minden pontját. Láttam egy gardrób szobát illetve egy fürdőt is. Nagyon fullos hely de ha Ares toxic pont annyira nem érdekel ő mint a pénze. Amúgy sem az a lényeg.

-Mit beszéltél azzal?-Támadt nekem

-Csak beszélgettünk! Nyugodj már meg!

-Nem nyugszok meg! Miről beszéltetek?-Kérdezte erélyesebb hangnemben már kezdett megijeszteni