A szerelmen is túl...|Az ablakomon át|

27.Fejezet

-Nem, megvárom Arest, váltani szeretnék vele pár szót!-Ült le az ágy szélére Anton

Anyuék kimentek a szobából a szemem előtt pedig lepergett minden amit nem mondtam el Aresnak és most megtudhatja Antontól.

-Anton ne csinálj semmit!-Utasítottam

-Most az egyszer ne mond meg, hogy mit csináljak!-Hurrogott le

Néma csendbe feküdtem. És ez a csend megölt. Néztem a fehér plafont és próbáltam nem lezuhanni az ágyról annyira szédültem.

-Nina!-Rontott be Ares a szobába

-Ares!-Kaptam rá azonnal a tekintetem

-Anyud mondta mi történt! Jól vagy???-Aggodalmaskodott

-Mostmár igen!-Erőltettem egy mosolyt az arcomra

-Ares!-Szólította meg Anton

-Mivan?-Nézett rá Ares

-Antonio Garcia!-Nyúljotta a kezét

-Tudom ki vagy! Ha nem emlékeznél péppé vertelek tegnap!-Flegmázott

-Persze, ez külömbözik bennünk. Én nem tudtalak volna csak azért agyonverni mert közöd volt a lányhoz akihez nekem is!-Tette zsebre a kezét

-Fogd be a pofád!-Mondta rá se pillantva

-Hagyjátok abba! Ne a halálos ágyamon akarjátok megbeszélni kihez volt közöm! Főleg ne úgy, hogy én is a szobában tartózkodom!-Förmedtem rájuk

-Neharagudj!-Lépett az ágyam mellé Anton is

-Ares, kérlek!-Néztem rá és tudta mit akarok

-Ne, ne is álmodj róla!-Vágta rá

-Ares Hidalgo! Most azonnal vagy külömben azon az ablakok keresztül fogsz találkozni a betonnal!-Mosolyogtam rá

Aresnak több sem kellett, nyújtotta is a kezét Antonnak, amit készségesen el ks fogadott. Ares arcán láttam a kényszert de jelen pillanatban az első lépés megvan.

-Meddig kell bent lenned?-Ült le Ares

-Holnap reggelig benttartják megfigyelésen utána pedig elmehet!-Felelt Anton

Ares és Anton egész este ott voltak velem. A feszültség annyira nem oldódott. Ares az ágyam melletti kanapén ült, Anton pedig a szoba másik végében egy fotelban.

*Másnap, otthon*

-Kicsim most pihenj nagyon sokat!-Jött be anya a szobába

-Nina, Arest beengedhetem?-Jött be Harry is

-Engedd be! De légyszi hozza Morfit is!-Kértem meg

-Alap dolog, hogy hozom!-Lépett be a karjában a pici kutyussal

-Aa szerelmem!!-Tartottam a kezemet, hogy adja oda

-Lennék a kutya helyében...-Duzzogott

-Na! Okosan! Ugye pici szerelmem?-Beszéltem a kutyához

-Ilyen szép szavakat...-Folytatta

-Ares beszélnünk kellene...

-Rosszul kezdődik! Mond!-Helyezkedett el

-2 napja késik...-Kezdtem bele

-Oké. Várj...MIVAN?-Nézett fel hirtelen

-Szerintem terhes vagyok...-Folytattam

-Tőlem? Mond hogy tőlem!-Állt fel

-Ares...

-Szóval lehet azé a buzié is! Remek!-Járkált fel alá idegességében

-Mit csináljunk?-Kérdeztem

-Először döntsd el kitől van!-Emelte meg a hangját

-Ares kérlek..!

-Nincs semmi kérlek! Megyek és veszel tesztet te addig beszélj azzal a rohadékkal!-Indult az ajtó felé

-Eseményutánit is vegyél!-Szóltam utána

-Mi?-Kérdezte lesokkolva

-Nem tarthatjuk meg! Ares fiatalok vagyunk gondolkodj már!-Idegeskedtem

-Nem az! Nekem az is oké lenne ha megtartanánk, de, képes leszel bevenni?

-Nem tudom! Ares menj már!-Emeltem fel a hangom

El is ment. Anton meg mintha tudta volna mi történik belépett a szobába Ares távozása után 20 másodperccel.

-Mi ez az órditozás?-Nyitotta ki az ajtót

-Anton. Mi történt azon az éjszakán? Van egy éjszaka ami még otthon történt és teljesen kiesett a sok pia miatt! Mi történr akkor?-Tértem a lényegre

-Nina...Miért érdekel ez annyira?-Vágott értetlen fejet

-Amton most azonnal bökd ki mi történt aznap este!-Emeltem fel a hangom

-Nem történt semmi! Aresnak amíg aludtál azt mondtam, hogy én voltam neked az első...Nagyon sajnálom de olyan érveket hozott fel amikkel már nem tudtam versenyezni! Ne haragudj!-Sajnálkozott

-Ne ne ne ne! Anton! Baszki! Mit műveltél??? Nem hiszem el! Anton lehet terhes vagyok Ares pedig azt hiszi tőled van!-Fogtam a fejemet

-Mi?? Terhes vagy?-Ragadta ki a lényeget

-Csak lehet! Felfogod? Csak lehet!-Már sírtam idegemben