A szerelmen is túl...|Az ablakomon át|

24.Fejezet

-Jézusom Anton! Az arcod!-Réműltem meg az arcán lévő vérfoltoktól és sebektől

-Nyugi Nina! Legalább egy Ares vert meg nem más! Hol voltál ilyen sokáig?-Nézett rám távolságot tartva

-Aresnal...

-Lefelüdtetek igaz?-Kérdezte

-Honnan tudod?-Pillantok a szemeibe

-Forditva van rajtad a felsőd!-Mutatott a mellkasomnál lévő cimkére

-Anton nagyon sajnálom, de, Ares a mindenem, es veled nem lehetek!-Kapkodtam a levegőt

-Miért nem?-Lépett közelebb.-Miért nem Nina? Hm??-Erőszakoskodott

-Mert mostohatestvérek vagyunk. A szüleink pedig együtt vannak, ez egy tiltott kapcsolat!-Szólaltam meg

-Látod Nina, Ezért nem történt semmi aznap este. Minden porcikaddal Arest akartad, amit most mondasz pedig csak habi duma.

-Anton, sajnálom, én csak...

-Semmi csak, Nina bármiben számíthatsz rám, én mindig itt leszek. De ne várd, hogy mégegyszer begyógyitsam azt a sebet amit rajtad ejtett!-Ölelt magához

-Béke?-Néztem rá

-Béke!-Mondta

-Van számodra egy meglepetésem de tekintve a helyzetet nem várok vele a szülinapodig!-Mosolyodott el

-Igeen??-Ültem le az ágyra mint egy kislány aki várja az első telefonját

-Maradj ott!-Mutatott majd kiment

Thomasnak igaza volt, Anton teljesen más, örülök, hogy ő van nekem. De nem tudom mit érzek iránta és ez megöl. Most ahogy láttam így összeverve, Ares keze által, félek mind a kettőtől!

-Csukd be a szemed és ne csalj!-Kiáltotta be

-Jóó! Becsuktam!-Kiabáltam vissza

-Kinyithatod!-Mondta

Amint oda pillantottam, megláttam egy kiskutyát a kezébe, pont olyat mint amilyen az én kis kutyám volt. Egy szürke Cane Corso gyönyörű kék szemekkel!

-Úristen!!-Kezdtem el sírni

-Naa! Ne sírj, inkább fogd meg!-Adta a kezembe

-Köszönöm Anton! Nagyon köszönöm!-Sírtam tovább

-Ugyan, csak egy kis ajándék, otthon vár még más is!-Húzta mosolyra a száját.-És mi lesz a neve?

-Nem is tudom, valami egyedi és jó név kellene!-Gondolkoztam

-Pipacs?-Nézett rám

-Nem jó, ő fiú, és a Pipacs nem egyedi név!-Törtem a fejemet

-Akkor mi legyen? Ő most a te kis fájdalomcsillapítód!-Cukiskodott

-Megvan!! Morfium lesz a neve!-Adtam puszit arra a szép fejére

-Morfium? Miért?-Nézett értetlenül

-Az is egy fájdalomcsillapító, pont úgy ahogy ez a tündéri kiskutya!-Mondtam

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Helyzetjelentés:

Semmi ötletem sincs a további részekhez. Ötleteket várok viszont ha nem lesz semmi ötletem akkor vége van a könyvnek és valószínű törlésre kerül!
Mindenkinek nagyon szép nyáriszünetet!❤️

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~