A szerelmen is túl...|Az ablakomon át|

21.Fejezet

-Köszönjük ezt az üdvözlést! Viszont. A szőnyeg másik oldalán, az igazi Alpha. Akit eddig itt senki se győzött le. Ares Hidalgo!!-Üvöltötte.-Ellenfelek kapnak 2 percet a felkészülésre!

Kérlek Istenem! Bármit csak ezt ne! Könyörgöm ébredjek fel ebből a rémesen rossz álomból!

-Nina látod? Ott van! Meg fogom ölni!-Jött oda Anton

-Anton ki kell szálnod! Most! Nem érdekel a pénz! Semmi sem! De szálj ki!-Fogtam meg az arcát

-Miért? Azt hiszed legyőz? Ki fogom csinálni!-Felelte feldúltan

-Anton! Nem fogom engedni, hogy bántsd! És ő sem! Meg fog ölni téged! Érted Anton! Most az egyszer halgass rám kérlek!-Néztem könnyes szemmel

-Nem engeded, hogy bántsam? Csak azért is fogom! Ne próbálj megakadályozni!-Mondta és visszament

Az adrenalin csak úgy tombolt benne. A fején kipattant az ér. Ares nyugodt volt néztem a testbeszédjét és ugyan azt mutatta mint eddig, semmit. Tisztában van a hatalmával és az erejével, meg fogja ölni Antont! Ahogy megláttam barna szemeit lecsordult egy könnycsepp az arcomon. Annyira hiányzott már ez a szempár. Az íriszeiben elvesztem, úgy mint minden alkalommal. Ő nem vett észre de jobb is. Visszaállt a "pályára" jelezve, hogy mehet a meccs.

-Szabályokat tudjuk nem kell bemutatni! Tart ameddig tart, a halál pedig legálisan ajánlott! Sok sikert!-Lépett ki

-Gyerünk Areeeess!!-Kiabálta mellettem egy lány

-Antonioo! Győzd lee!! Sokkal jobb vagy!!-Üvöltötte a másik oldalról valami fruska

Megszólalt egy kong. Ares fel sem emelte a kezét. Anton ütött először. Látszott rajta, hogy nem tiszta az agya ezt pedig nagyon jól ki lehet(ne) játszani! Bevitt egy ütést Ares gyomrába. Innentől egy elvetett ügy volt. Ares már fel is kapta a kezét. Anton ütött tovább, de inkább csak hadonászott a levegőben. Ares elég szépett bemosott neki. Ment ez még pár percig. Előre verekedtem magamat de azért vigyáztam Ares nehogy meglásson. Anton nagyon durvan arconvágta. Nekem fájt amilyet kapott.

-Hidalgo! Ameddig én baszom a nődet nincs itt maradásod!-Mosott be neki mégegyet

Ares nem bírta tovább. Ez a mondat éppen elég volt neki. Gyomorba majd fejbe ütötte. Egészen addig amíg Anton vérrel elöntött fejjel feküdt félig öntudatlanul a földön. Ares fölé térdelt és ütésre készítette a kezét. Azzal meg is ölte volna.

-Ares!!-Üvöltöttem be majd rám emelte a tekintetét

-Meg is van a győztesünk! Így már Hidalgo viszi harmadjára is a bajnoki címet ebben az évben!-Kezdte meg a tapsot a férfi

-Uuuu!!! Aresss!! Nagyon jó voltál!-Ülötötte valaki az emeletről

-Ezaz Ares!!-Kiabálta valaki a tömegből

Mindenki üvöltözött. Ares pedig felállt a térdelésből, végig engem nézett. A szeme most más volt. Az eddigi érzelem mentes szemei mást mondtak, "Mit tettem!" Üvöltötte a tekintete.

A tömeg eloszlott. Arest pedig elvitték onnan. Letérdeltem Anton mellé.

-Én mondtam te hülye! Megmondtam! Anton miért nem hallgatsz rám?-Potyogtak a testére a könnyeim

-Hölgyem! Segítsünk?-Ajánlotta fel Thomas

-Antonio! Olyan hülye vagy! Miért kellett ez neked?-Sírtam tovább

-Csak...Ne sírj!-Mosolygott rám

-Te idióta!-Öleltem szorosan magamhoz

-Jöjjön Anton! Hazavisszük!-Emelték fel a földről.

-Nina! Jössz te is?-Kérdezte Thomas

-Most még nem!-Feleltem

-Aadam ittmarad a már jól ismert autóval! Ha bármi baj lenne csak menjen oda ahol parkoltunk! Vigyázz magadra!-Mondta és már ki is kísérték Antont

Egy bárban voltunk aminek az alaksor fölötti része egy hotel szerűség! Csak bojongtam a sok ajtó között. Jártam a fel-alá. Azt se tudtam hol vagyok, csak kavarogtak bennem a dolgok.

-Nina!-Szólalt meg mögöttem egy nagyon ismerős hang