A szerelmen is túl...|Az ablakomon át|

11.Fejezet

-Ennyi a válaszom! Értsd ahogy akarod!-Feleltem majd hazamentem

Nem tudom mit miért csináltam, de ha csak félig elfelejtem Reec-t akkor már megérte. Ijedtemben hazáig futottam otthon pedig csak a veszekedés.

-Velem maradsz és kész! Nincs választásod! Egyedül semmire se mennél!-Üvöltött apám

-De! Igenis! Hiba volt ez az újrakezdés! Sose változol meg te féreg!-Üvöltözött vissza anyám is

-2 gyerekünk van! Szerinted mire mennél egyedül kettő 18 év alatti gyerekkel? Semmire, még ha gondolkoznál te idióta!-Ütötte a fejét megbolondulva

-Nem beszélhetsz így velem!-Jelentette ki a nő

-Úgy beszélek veled ahogy akarok!!

Már röpült is a pohár a falnak. Ijedtembe a szobáig rohantam sírva. Aztán láttam hogy Deni is ott van!

-Deny! Deny! Deny! Nyugi szívem! Semmi baj!!-Nyugtatgattam

-De! Van baj!-Fogta be a fülét

-Gyere szépen! Átmegyünk a te szobádba és lepihensz! Okés?-ajánlottam fel

-Jó!-Felelte

Én mentem elől minden ami lehet engem érjen előszőr ne az öcsémet! Én tudom mit éltem át és azt neki nem szabad. De talán már mindegy, ő is érzi a poklok poklát. Átkísértem, megvártam amíg lefekszik az ágyba, utána pedig visszamentem a szobába.

-Jézusom Ares! Bejöhettél volna az ajtón!-Förmedtem rá

-Hallottam a kiabálást! Meg akartam nézni jól vagy-e!-Felelte

-Csodásan! A szüleim ölik egymást az öcsém retteg a szobájába én meg itt vagyok!-Viccelődtem kínomban

-Nem akarsz átjönni? Ott nincs ilyen!

-Szerinted itt kéne hagynom anyámat meg az öcsémet amikor apám bármikor bekattanhat és megölhet mimdenkit aki a házban van? Őrült az az ember, ennyivel tartozom anyámnak, Danielnek meg méginkább!-Daráltam le

-Nyugodj meg!-Ölelt át szorosan ami most az egyszer nagyon jól esett

-Köszönöm Ares!-Nyomtam a vállába az arcomat

-De Nina! Mivan most köztünk?-Kérdezte

-Szerinted?-Tereltem részemről a témát

-Én szeretlek, úgy mint még soha senkit, féltékeny vagyok mindenkire akivel vagy, miközbe nem vagy itt velem!-Mondta

-Ares! Figyelj! Én nem tudlak szeretni... Bántottál régen te is! Nem tudok ezen csak úgy túllépni mert azt mondod 2x, hogy szeretsz!-Néztem magam elé

-Sajnálok mindent! Tényleg! Tudod, td is tudod, toxicus ember vagyok mérgezek mindenkit! De téged sose akartalak!-Magyarázkodott

Nem tudtam rá reagálni. A múltam Aressal nem olyan fényűző mint gondolná, gyűlöltük egymást végig egész általánosba, gimiben is az a 2 év alatt. Beállít, hogy szeret mit vár tőlem? Ugorjak a nyakába, hogy "jajj én is nagyon"

-Mondj valamit! Megöl a csend!-Gugolt le elém

-Ares! Nem ígérek semmit! Nem fogok semmit tenni a kapcsolatban! De ellene sem!-Vettem egy nagy levegőt.-Próbáljunk rá, ha nem megy külön válnak az útjaink!

-Egyéb feltétel?-Gúnyolódott

-Az én szabályaim szerint játszunk! 1 félrelépés, egyetlen 1 csalódás benned és vége az egésznek! Nincs semmilyen ribanc és semmi! Értve vagyok?!-Néztdm le rá

-Értve! De, a te szabályaid szerint játszunk, viszont azokat is én írom! És én vagyok a főnök!-Mondta határozottan

-Rendben!-Nyújtottam kézfogásra a kezemet

-Megegyeztünk!-Fogott velem kezet

Kézfogásnál odarántott magához és hosszan megcsókolt. Nagyon jól csókól, de rájöttem, belementem egy olyan kapcsolatba amire még nagyon de nagyon nem álltam készen. Ezaz Nina megint egy idióta voltál!

-Maradjak éjszakára?-Kérdezte óvatosan

Mégegy nagy üvegtörés hang, egy percig nem gondolkoztam a válaszon!

-Kérlek!-Feleltem

-De ha szeretnéd mehetünk hozzám is! Az Alpha 3 miatt a szüleim elmentek majd csak holnap után jönnek haza!-Dobta fel az ötletet

-Apollo? Arthemis? Velük mi lesz?-Kérdeztem vissza

-Apollo az osztálytársánál alszik, Arthemis meg mindenről hallgat!

-Rendben! Várj még egy kicsit!-Kiviharoztam a szobából

Betörtem anyukám szobájába ahol az ágyon ülve zokogott!

-Anya! Figyelj! Elmegyek Areshoz! Te amint apa elment a kocsmába pakold össze Danielt és menjetek a Mamához!-Mondtam

-Lányom figyelj! Van valamj amiről tudnod kell!-Kezdett bele

-Igen?? Miaz?? Mond már!-Faggattam

-Van egy másik testvéretek! Egy férfitől akivel lassan 4 éve jöttem össze! Nagyon gazdag de egyben elképesztően jó ember! Hozzá akartam költözni! Itt lakik nem messze a suli utáni utcában! Abban a nagy fehér villa szerűségben! Apádnak nem akartam elmondani ezért ő azt hitte volna a mamánál leszünk. Én addig megcsináltam volna a távoltartásit! Sajnálom, hogy nem mondtam el!-Sírta el magát

-Anya! Figyelj! Nem érdekel! Azt a kisfiút is úgy fogom szeretni mint Danielt! De most hívd fel azt a férfit és menjetek hozzá! Deninek és a kisfiúnak is szüksége van rád! Ennek az embernek pedig egy orvosra! Ne várj egy percet se! Menj anyukám, kérlek!-sírtam el én is magam