A szerelmen is túl...|Az ablakomon át|

17.Fejezet

-Gyere csak! Kell egy női segítség!-Mosolygott pimaszul

Követtem őket a fiúk szobájába beérve láttam, hogy Anthony is fent van és az ágyon ült.

-Feküdj le szépen.-Tette le az ágyba Anton

-Nem tudunk aludni!-Szólalt meg Anthony

-Mesélek valamit!-Ültem le a fiú ágyára.-Milyen állatot szerettek nagyon?

-Lovatt!!-Kiáltott fel Joel

-Kutyákat iss!!-Folytatta Anthony

-Én is nagyon szeretem őket!-Kezdtem a mesébe

"Volt egyszer egy lány! A kislány nagyon szerette a lovakat! Sokát járt a közeli lovardába ahol kedvenc lovával sokszor mentek terepre. Volt egy "kiskutyája" is aki kísérte őket mindenhova. Ez a lány nagyon szerette az állatokat. Lova és kutyája hűen kísérték oda ahova egyedül kellett volna mennie. Minden szabad percét velük töltötte. Sokat mentek a közeli rétre ahol egyetlen 1 fa volt. Annak tövébe leült. Kutyája az ölébe feküdt a lova pedig vígan legelt a réten. Labdáját elővette a táskájából. Kutyája felemelte a fejét és boldogan várta azt a dobást ami után futhat egy jót. A labda már röpült is. A kutyus pedig boldogan lihegve rohant a labda után."
Jóéjszakát!-Mondtam majd intettem Antonnak, hogy jöjjön ki.

-Mennyire volt igaz ez a történet? Ki volt az a kislány? Mi a történet vége?-Kérdezgetett

-A lány egy rossz pillanatban elesett lovával rá a kutyára. Kisebb zúzódásokkal megúszta, a lova és a kutyája pedig a baleset következtében elhunyt. Teljesen igaz, mert én voltam az a kislány!

-Nagyon sajnálom! Nina te egy nagyon erős lány vagy!-Ölelt magához szorosan

-Tudom! Ezért fogom elfelejteni Arest!-Feleltem

-Köszönöm Kicsi, ezt akartam hallani!-Mondta

Mintha Marvint hallottam volna. Ő hív kicsinek de tekintve arra, hogy Anton még nála is magasabb így jobban át lehet élni ezt a nevet.

-Most mi lesz? Anyuék nemsokára haza érnek!-Mondtam

-Nem jönnek! Nyugalom! Ilyenkor nem szoktak itthon aludni, elmennek egy szállodába vagy apartmanba.-Nyugtatgatott

-Megnyugodtam!-Feleltem

-Kimenjünk a medencéhez?-kérdezte

-Meglátnak az emberek akik itt dolgoznak!-Vágtam rá

-Mindenről falaznak nekem. Bármi történik nem szólnak senkinek sem, ettől sem kell tartanod!-Folytatta a nyugtatgatást

-Akkor menjünk! De kint nagyon hideg van!-Feleltem

-Szerinted nincs bent medence?-Mosolygott.-Mindig aggódsz valami miatt, megnyugodhatnál néha!

-Sajnálom!-Kértem bocsánatot

Leinduktunk ahol a konyhában 2 nő tartózkodott takarítottak, velük együtt 3 férfi is ott volt, az egyik a növényeket öntözte. A másik kettő pedig az ajtónál állt, biztos valami őr lehetett.

-Lydia, medencézni megyünk. Az ikrek felkeltek de megoldottuk. Figyeljetek rájuk, Anthonynak reggel fájt a feje!-Szólt hozzájuk Anton

-Rendben. Köszönjük, hogy szólt Antonio!-mosolygott rá a nő

Odaértünk a medencéhez, gyönyörű volt. Nagy ablakok néztek az udvarra és a medence kivilágításban égett. Mintha egy mesebeli álom lett volna.

-Tetszik?-Mosolygott

-Gyönyörű! Pont mint az egész ház, mintha nem is a valóság lenne.-Bámultam ki az ablakon majd a fiúra emeltem a tekintetem aki még mindig egy szál alsóban volt.-Öltözz már fel!-Nevettem

-Minek? Úgyis medencézünk, jó meleg a víz!-Fröcskölt le vele

-Hé!! Ezt még visszakapod! De nem hoztam fürdőrühát!-Észleltem a problémát

-Rajtam is csak egy alsó van!-Ült le a medence szélére

Pár másodperc hezitálás után levettem Anton pulcsiját, majd a felsőmet is. Vörös melltartó volt rajtam. Ledobtam az ágyra. Aztán a nadrágomat is. Azt inkább nem részletezem milyen fehérnemű volt rajtam.

-Milyen mély a víz?-Néztem félve

-Nekem leér a lábam de 196 centi vagyok szóvaaaal...Gyere segítek!-Tartotta a kezét

Leültem a medence partjára ő pedig már a vízben volt. Derekamat megfova beemelt a vízbe. Nagyon mély volt. Fentről nézve mintha kilóméterek lennének a talpam és a medence alja között.

-Nem hideg?-Fogott még mindig

-Nem, pont jó!-Néztem le

-Tudsz úszni vagy fogjalak?-Mosolygott rám

-Tudok úszni, de fogjál nyugodtan! Látom nagyon élvezed!-Néztem bele méregzöld szemeibe

-Milyen kutya és ló volt az amiről beszéltél?-Kérdezte gondolom téma terelésként