Egy elfelejtett est (befejezett)

8

Nao szemszöge

Nem tudom, talán a beszélgetésünknek köszönhetően változott jó irányba a srác, de teljesen normális lett. Ennek örömére én is próbáltam magam visszafogni ahogy Keiko javasolta. Szóval mondhatjuk, hogy kicsit közelebb engedett magához. Örülök, hogy ennyit mosolyog rám, korábban kevéssé mutatta ki felém az érzéseit a haragját kivéve persze. Sajnálom valahol, mert szerintem magányos, szeretném támogatni. Bevallom szimpatikusan gondolkodik a munkáról és a szüleiről. Rui ilyen szempontból évekkel le van maradva tőle. Remélem egyszer még jó hatással lesz rá. Nem úgy mint rám, mert én a hatása alatt lassan visszafejlődök gyerekbe. Ez a pár óra elég jó példa rá, amíg vissza nem indultunk...

A buliban ahol a leánybúcsút tartották mindenhol fürdőruhás csajok rohangáltak amerre a szem ellát. Sőt néhányan felső nélkül ugráltak a zenére. A kibérelt helyen férfit rajtunk kívül nem lehetett látni, echte csajos estét csaptak, ezért szinte mindenki minket bámult. Toma rendesen zavarba jött. Főleg a földet pásztázta ahogy beljebb jutottunk. Már ezért megérte elhozni erre a medencés partira, bírom, hogy ennyitől meghökken. Még azon is elgondolkodtam a viselkedése alapján, hogy valóban meleg-e. Saját személyemet nézve viszont az a különös, hogy jobban érdekel minden egyes reakciója mint az alulöltözött csajok hada. De ha azt vesszük természetesebben viselkedik, mint bármelyik az itt lévő lányok közül. Ők ahogy észrevettek minket felvették az elérhetetlen álarcot, miközben a szemeik mindent elárulnak a vágyaikról.

- Hello Nao! – Integetett távolabbról hangosan köszönve a menyasszony barátnője, akivel Keiko kapcsolatban állt. Rajta legalább valami lenge cucc fityegett a bikinin kívül.

- Á, Azel! – Kényszeresen elmosolyodva lóbáltam meg a kezem felé, és Tomáét is megemeltem, hogy előre nézzen végre a cipője helyett.

- Örülök, hogy itt vagytok. – szaladt hozzánk - Ha gondolod maradhattok tovább, de elhoztad amit kértem ugye? – Aggodalmaskodott a nő felületesen körbenézve. Komolyan mondom, mintha legalább fél kiló kokaint szállítanék le neki úgy kapkodta a tekintetét.

- Igen máris adom. – Nyúltam a táskám mélyére, és noha próbált megállítani, hogy ne itt, már késő volt, mert a menyasszony felbukkant. Két lehetőségem volt. Vagy visszaejtem a táskába a kezemben lévő dobozt, vagy odaadom annak akitől nem fog rákérdezni a menyasszony, hogy mi van nálunk, mivel nem ismeri.

- Ezt tedd a hátad mögé! - Döntöttem hirtelen Toma szemébe nézve, és ő rögtön eltűntette az ajándékot. Nem véletlenül tartottam a szemkontaktot. Azt se igazán akartam, hogy ő tudja mit tart magánál. Direkt egyedül mentem érte a boltba, és jól jött ki, mivel addig elment rágcsát és teát vásárolni.

- Téged az isten küldött Nao! – Sóhajtott a menyasszony és egyből a kezem után kapott. – Keikonak nem mertem bevallani, de van egy kis gondunk.

- Rosszul mondtad! Elég nagy gondunk van! – Azel a szemét forgatva javította ki.

- Jó akkor nagy gondunk van. Le kell cserélnünk az esküvő utáni parti helyszínt. A legjobb az lenne ha kültéren rendeznénk.

Mondtam már, hogy utálom ezt a munkát? – Komolyan beszélsz Mai? Mi a fenéért? Már ha nem vagyok indiszkrét.

- Hát.. a leendő férjem eltörte a lábát, és nehéz lenne lépcsőznie három hét múlva. Még azt se tudom, hogy a házasságkötő terembe hogy jutunk be. – Csavargatta a haját zavarában.

Ez tényleg gond. Fogalmam nincs hova nyúljak hirtelen..egy telefonszám nincs a tarsolyomban! Bár még hazavihetjük őket a tanyára. Na az lenne az igazi! Biztos örülnének a szabadon kószáló kecskéknek.