Egy elfelejtett est (befejezett)

10

Sziasztok!

Bocsánat az esetleges hibákért, de hajnalig írtam és ma is meg holnap is hosszú napom lesz, de hárman már keresték az új részt, szóval úgy gondoltam ki is teszem. Szép napot mindenkinek!

Nao szemszöge

Következő nap én csináltam a reggelit mindenkinek. Kis füstölt tofu mindenhez jó, hát még a sült rizshez. Tisztában vagyok vele mitől döglik a légy, így a fűszerezés már nem volt fontos.

A kevés alvás ellenére a macskajajjnak híre sincs. Viszont az a csók nem hagy nyugodni. Felelőtlen vagyok, de Toma közelében egyre többször cselekszek öntudatlanul. Vagyis tisztában vagyok vele mit teszek, ám az ösztönnek nehéz ellenállni. Elég kényes a szitu! Miért nem állított meg valaki? Egyszerű azt mondani, hogy folyjak az árral, és talán megtenni is amit nem kéne, csakhogy felemésztenek az aggodalmaim. Olyan zavarodott az agyam, mint még soha. Kissé hiányolom a másnaposság okozta fájdalmat. Talán akkor kevésbé érezném szánalmasnak a tetteim. Persze egy nyolcvan éves whiskytől mit várok.. A többieken se látni semmit, nagy hangzavarral turkálják a kaját.

- Nao, amúgy mi a neve ennek a ragacsos izének amit csináltál? – Leírhatatlan az a visszafogott mosoly amit Toma az első falat után felém dobott, csupán Rui kérdése terelte el róla és a problémáimról a figyelmem.

Kicsit aggódom, hogy mit gondol rólam. Mielőtt megtörtént volna a csók én számítottam rá, előre láttam a jövőt, mint egy jós. A résnyi látomás elém tárult a körülöttünk lévő levegő rezgéséből a pillanat szépségével. Akarom mondani a pillanat kényszerével, és nem tettem ellene. Számíthattam volna rá, hogy bajok lesznek miután az eszem újraindul, és tessék.

De a francba is, kívántam! Már amikor csábítóan meglögybölte a poharát felizgatott a tekintete. Sosem gondoltam volna, hogy egy pasi lehet szexi! Rá kéne jöjjek mi zajlik köztünk...de az mégsem járja, hogy Rui meg közben aláássa a büszkeségem előtte, és kötözködik.

- A hosszabbra vagy a rövidebbre vagy kíváncsi?

- Elég a rövid. – Nyammogta teliszájjal az unokaöcsém.

- Edd meg.

- Mi a hosszabb? – Már a másik is kezdi, hát jó..

- Edd meg és ne panaszkodj!

- Hangzatos! - Húzta fel Keiko a szemöldökét bekapva egy darabka kenyeret az isteni ételemhez, amivel szerintem teljesen elrontotta az ízhatást. – Toma, Naoki mesélte tegnap, hogy kihúztál minket a csávából.

A fiú csendben bólintott kiegyenesedve, s ismét láthattam az aranyos gödröcskéit. A szája csillogott az oliva olajtól, amit lehet, hogy eltúloztam, és enyhe pír jelent meg az arcán. – Szívesen tettem.

Elbájolt minden kifejezésével, az apró mozdulataival, amivel végleg betelt a pohár. Úgy éreztem nem vagyok ura a gondolataimnak miatta. Tegnap szexisen kihívó volt, ma meg aranyosan csábító, s ez adott a reggelnek egy plusz melegséget. Már- Már természetesen, mégis megbújva kúszott a szívembe a boldogság tőle.. Egyszerűen nem tudtam egy asztalnál ülni vele válaszok nélkül, ezért inkább kimentem telefonálni. Rémületemben azt az embert hívtam fel, akiről tudtam, hogy nem támad le ezer meg egy kérdéssel, viszont talán segíthet megfelelő indokot találni és a jóirányba terelni.

- Ajánlom, hogy fontos legyen a mondandód. Hajnali fél tíz van!

Morogva vette fel, és én hasonló habitussal válaszoltam. Hiszen sejthetné, hogy nem jókedvemből hívom. Nem állunk annyira közel egymáshoz, hogy a szabadságom alatt vele cseverésszek. - Kösz a pontos időt!